NEMZETI SZIMBÓLUMOK MO-ON
A nemzeti címer
A nemzeti címer minden ország legfontosabb jelképe, történelmének szimbóluma. Magyarország címerének változásai a nemzeti történelem sorsfordulóit tükrözik. Az 1990-ben jogaiba visszahelyezett magyar történelmi címer az úgynevezett koronás kiscímer, hegyes talpú hasított pajzs, melynek első mezeje ezüsttel és vörössel hétszer vágott. A második vörös mezőben a zöld hármas halom aranykoronás, középső, kiemelkedő részén ezüst talpas kettős kereszt áll. A pajzs felső részén a magyar korona nyugszik.
A magyar címer legrégebbi alkotóeleme a kettős kereszt. A XII. század vége felé pénzeken jelent meg először, majd a címer részévé vált. A kettős kereszt címerpajzsa vörös. A hármas halom jó száz évvel később jelent meg, feltehetően a nápolyi rokoni kapcsolatokkal rendelkező akkori magyar uralkodóház útján.
A sávok a feltételezések szerint a XII. század végén, a XIII. század elején spanyol hatásra kerültek a címerbe, az uralkodóház egyik ottani kapcsolata révén.
A magyar címeren látható az ország koronája is, mely több mint hatszáz éve foglalja el ezt a helyet.
A magyar zászló
A Magyar Köztársaság zászlaja három egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű sávból áll. Magyarországon először az 1848-49-es szabadságharc mondta ki először a piros-fehér-zöld zászló törvényes használatát. Az addigi zászlók a szokásjog alapján formálódtak.
Források szerint a IX. században a magyarok zászlói többnyire turulmadarat ábrázoltak. Későbbi ábrázolások a királyokat kettős keresztes és vörös-fehér csíkozású zászlókkal mutatták. Az országalapító István király (uralkodott 1001-1038) után ez a gyakorlat évszázadokon keresztül fennmaradt.
Magyarország nemzet színei (a piros, fehér, zöld) II. Mátyás király idején, 1618-ban szerepeltek együtt egy pecsétzsinóron. A zöld szín alighanem a címerből került a piros és a fehér mellé. A vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.
A trikolort a francia forradalom hozta divatba és tette meg a nemzeti lobogók alaptípusának. A rendszerváltozás óta a koronás címer díszíti a piros-fehér-zöld nemzeti lobogót.
A magyar korona
István király, akit később szentté avattak, szervezte meg Magyarországon a királyság intézményét. Állam és egyházszervező munkáját testesítette meg a királyi korona, amit II. Szilveszter pápától kapott 1000-ben, és amivel az új évezred első napján megkoronáztatta magát. A pápa által adott koronának akkor kettős jelentése volt: egyrészt azt jelentette, hogy a magyar király spirituálisan közvetlenül a római pápától függött, s nem vált a német-római császár hűbéresévé. Ez az adott viszonyok között a szuverenitást jelképezte. Másrészt a világi uralom jelképe volt a korona, amit a pápa azzal adott a királynak, hogy országában a Római Katolikus Egyház törekvéseit támogassa.
A korhű ábrázolásokon megörökített korona egyáltalán nem hasonlított a maira. István király koronája egy olyan ékköves abroncs volt, melyet az ezredfordulón az európai uralkodók szinte kivétel nélkül viseltek. Ez a korona azonban eltűnt.
A mai Szent Korona is egy Szent István ereklye: valószínűleg egy koponyaereklye-tartó és a Dukász Mihály bizánci császár által 1074 körül I. Géza magyar királynak ajándékozott görög korona összeállításából keletkezett. A feltételezések szerint 1166-ban már létezett a magyar királyságot szimbolizáló, s ma is látható Szent Korona. A legszebb, messze sugárzó magyar történelmi ereklye tehát már több mint 800 éves.
E kincs birtoklásáért trónviszályok dúltak, hatalmi harcokat, háborúkat folytattak. Megesett, hogy külföldről történő hazaszállítása közben vesztették el, akadtak történelmi személyiségek, akik egyszerűen eltulajdonították, akik titkon őrizték, és megesett az is, hogy zálogba tették, vagy menekítés közben elásták. Sokszor hurcolták el az országból, és hazatérésekor mindig emelkedett hangulatú, országos ünnepséget rendeztek.
A II. világháború végén a szélsőjobboldali magyar kormányzat emberei a koronát nyugatra vitték, ahol az amerikai haderők kezébe került. A koronát és a koronázási ékszereket 1978-igaz Egyesült Államok területén őrizték, sőt bizonyos javításokat is elvégeztek rajtuk. Carter akkori amerikai elnök döntése alapján Vance külügyminiszter ünnepélyes keretek között származtatta vissza a magyar népnek. A koronát és a többi koronázási jelvényt először, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrizték, később az Országházba szállították, ahol bárki megtekintheti őket.
A korona két részből áll, melyet a kutatók szerint a XII. század utolsó negyedében építettek össze. A korona alsó, görög eredetű részén, az egyik lemezen "Géza Turkia (= Magyarország) hű királya" szövegű görög felirat olvasható a magyar uralkodó mellképe mellett. A mai korona felső része egy középkori ereklyetartó. Eredeti alakjában a keresztszerűen összeillesztett pántokat tizenkét apostol képe díszíthette, s a négy pántot, a trónoló Krisztust ábrázoló lemez foghatta össze. A pántokról egy-egy lemezt levágva csupán nyolc apostol képével építették be a szent ereklyetartót a koronába.
A magyar nemzeti Himnusz
A magyar Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790-1838), a reformkor nagy költője írta 1823ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810-1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. Azonban csak 1903ban lett az ország törvényileg elfogadott Himnusza.
A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor általában csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik.
A Szózat
Ugyancsak nemzeti himnusznak tekintik Magyarországon a Szózat című költemény megzenésített változatát. A költemény a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Vörösmarty Mihály (1800-1855) írta 1836-ban, míg zenéjét Egressy Béni (1814-1851) szeremse 1840-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése