8. A NEMESI MEGYE MŰKÖDÉSE A XIII. SZÁZAD VÉGÉTŐL 1526-IG
A nemesi megyék kialakulása a királyi vármegye válságba kerülésének idejére, a 13. századra tehető. A várbirtokok nagyarányú elajándékozása következtében ekkor bomladozott a királyi vármegyerendszer, amelyet még Szent István hozott létre. A széthulló királyi vármegyéket, a nemesek megyénként kezdték összefogni. A nemesek mozgalmát a királyok is támogatták, mert tőlük a nagybirtokosok ellen is támaszt reméltet. A jelentős részben III. Béla és II. András nevéhez kötődő birtokadományozások következtében a királyi hatalom hagyományos, intézményes formái válságba kerültek. A nemesi megye (provincia, parochia, comitatus nevekkel illették) előzménye a megyei serviensek közösségeinek megszervezése volt.
IV. Béla uralkodása idején egyre nagyobb számban jelentek meg ezek a közösségek és a
közgyűlésükön választott szolgabírák (iudes nobilium) .Megyénként általában négy működött, a megyei törvényszék tagjai voltak az ispánnal együtt.
Ez az intézmény kéthetenként ülésezett igazságszolgáltatási, hiteleshelyi, érdekképviseleti (pl. királyi adószedés alkalmával) szerepük volt.
A megye területén lévő királyi városok önálló bíráskodási jogot kaptak. Ennek első írásos emléke 1232-ből a kehidai oklevél, amely Zala megye servienseinek adta meg a bíráskodási jogot.
A nemesi megye tehát a területén birtokkal rendelkező nemesek önkormányzattal bíró szervezete volt, de a királyi hatalom gyakorlását is biztosította a király által kijelölt ispán személyén keresztül. Ő általában a bárók közül került ki, ezért gyakran nem is a megyében élt, így az általa kinevezett alispánnal (az ispán helyettese) képviseltette magát.
A nemesi megyék ítélkezési szerepe a 15. századtól azonban jelentősen csökkent azáltal, hogy a legnagyobb birtokosok megszerezték az önálló ítélkezés jogát, így népeiket kivonhatták a megye bírói befolyása alól.
A nemesi vármegye élén a király személyét az ispán képvileli, akit a XV. sz-tól főispánnak kezdtek nevezni. A főispánt a király nevezte ki. Előfordult, hogy egy megyének két főispánja is volt,
akik azonban csak a tisztséggel járó jövedelmen osztoztak, egyébként területi, vagy más felosztás szerint működtek.
Alatta állt az alispán, aki nem választott tisztségviselő, hanem a főispán familiárisa volt. Később az alispánt is választották.
A szolgabíró kezdettől a megyei önkormányzat választott tisztviselője. Egy évi időtartamra választották. A szolgabíráknak a megyei törvénykezésben és a közigazgatásban is komoly feladatuk volt.
Az esküdteket szintén a megyei közgyűlés választotta. A vármegyei jegyző látta el az írásbeli teendőket.
A nemesi vármegye testületi szervei: a vármegyei közgyűlés és a vármegyei törvényszék. A közgyűlés joga a törvényalkotás, a tisztségviselők választása és az országgyűlésre küldött követek kijelölése. Statútum (szabályrendelet) alkotási jogkörrel rendelkezett a kor vége felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése