38. KÖZPONTI TÖRVÉNYKEZÉSI SZERVEK (1526-1848)

 

38. KÖZPONTI TÖRVÉNYKEZÉSI SZERVEK (1526-1848)

A központi törvénykezés szervezetének kialakulása a király ítélkező tevékenységével összefüggésben történt. A vallás és a jog a király személyét az igazság és a béke védelmezőjének nimbuszával vette körül. Ez nagy jelentőségű, de meglehetősen terhes feladat volt számára.

Központi bíráskodás a 16-18. században

A Habsburgok trónra kerülése után a nádor törvénykezése és a személyes jelenlétnek a királyi táblával egybeolvadt bírósága maradt meg. A nádor személye felértékelődött. A nádori szék (később hétszemélyes tábla), az ország legmagasabb jogszolgáltató szerve lett. A királyi tábla hozzá képest alárendelődött.

Hétszemélyes tábla

Előzménye: az ogy. nem fogadta el a nádor helyére kinevezett helytartó bírói jogosultságát, kiharcolták egy nádori helytartó kinevezését, ami állandó bírói testületet követelt.

1609: már kizárólag fellebbviteli ügyeket tárgyalt a túlterheltsége miatt.

Személynök bíráskodását vezették be minden olyan ügyben, amely kifejezetten más bírói fórum elé rendelve nem volt (1723-ra országos elsőfokú törvénykezési fórum lett).

Compromissionális törvénykezés: a felek megegyezésére alapított jogszolgáltatás, amely választott bíróságként járt el. Döntése ellen fellebbezni nem lehetett

Delegált büntetőbíráskodás (porcessus comissionalis)

-          király tradicionális bíróküldési jogára alapították

-          hatásköre a felségsértés címén indított és jogorvoslat nélkül hagyott perek voltak

-          céljuk a kincstár gyarapítása volt (büntetésként birtokelkobzást stb. róttak ki)

-          nemesség gyűlölte őket

-          rendi ellenállás győzelemként 1715-ben eltiltották a delegált bíráskodást

Kormányzóság büntető ítélkezése

-          1673-tól rövid életű, hasonlított a delegált bírósághoz

Kamarai ítélkezés

Az udvar gazdasági érdekeinek érvényesítése

Neoaquistica Commisio (1688) kapott a tulajdonjogok vizsgálatában, felülbírálatában hatáskört (magyarok szerint törvénytelen)

Változások a bírósági szervezetben 1723-1848 között

Az általános jogbizonytalanság, és a bíráskodás felborult egyensúlya a jellemző

1.) 1723. évi reform:

-          királyi curiát kéttagozatú, állandóan működő felsőbírósággá szervezték

-          ítélőmesterek vándorbíráskodása helyére 4 kerületi táblát állítottak

Feladata:

-          megtisztítani a magyar jogéletet a korrupciótól

-          legalább felső és középszinten függetleníteni az ítélkezést az állami adminisztrációtól

-          hatáskörök és illetékességek meghatározása

-          állandó bíráskodás megszervezése

-          fellebbvitel kialakítása

Királyi curia

-          rendszeresen ülésező, rögzített hatáskörű felsőbíróság lett

-          székhelye Pest

-          tagozatai: hétszemélyes tábla, mint felsőbíróság

-          királyi tábla, mint vegyes fokú törvényszék

2.) Novus Ordo Judiciarius

- 1785. rövid életű reform volt, mely eltűnt a magyar jogrendből.

Része:

Justitia Josephina rendelkezéscsomag:

-          megszüntette a feudális bírósági rendszert

-          törölte a pallosjogot

-          törölte vármegyei törvénykezést

-          kizárta a szentszékek bíráskodását világi ügyekben

- alsó fokú bíróságok (judicium subalternum): városi, mezővárosi, úriszéki ítéletek fellebbviteli fóruma, utánuk következett a királyi tábla

- törvénykezési hatáskörtől megfosztott nemesség a császár halála után eltörölte a Novus Ordo-t, és visszaállította a rendi fórumokat

3.) Váltófeltörvényszék

-          polgárosodás, váltótörvény (1840:15.tc) következménye

-          curia harmadik tagozata