Tanévnyitó versek II.

Hannes Hüttner: Megállok a magam lábán, azaz hányadán állok a világgal?

Sok mindent tudok, és mégis keveset,
s hogy végre a magam
lábára álljak,
nekivágok a világnak,
azaz legelőször
az iskolának.
Előbb a betűket tanulom sorjában,
és a számokat is,
hogy tudjam, mennyi az egy,
és mennyi a tíz.
Azután körülnézek,
hogy hol lakom,
s a dolgok mennyit érnek,
minek mi az ára, s milyen munka
után kerültek éppen
arra a pultra.
S így jutok - míg telnek az évek -
magam is oda, hogy munkába lépek,
könyvet nyomtatok vagy aratok,
vagy éppen tanítok, mondjuk, egy
iskolában,
előbb a betűket sorjában,
és a számokat is,
hogy mások is tudják,
mennyi az egy, és
mennyi a tíz.

/Ford.: Tarbay Ede/

------------------------------- 

Jelena Blaginyina: Őszi eső

Szakadj, zuhogj, zápor gyöngye,
szomjas föld göröngye vár,
a sok tudást épp így várja,
aki iskolába jár.

Ha kérdeznek, jól feleljünk,
tudni és figyelni kell -
Szakadj, zápor, suhogj zápor,
egy fűszál se bújjon el!

/Ford.: Weöres Sándor/

 -------------------------------------

Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat!

Irigyeltem a bátyámat,
hogy már iskolás..
Neki bizony játszva megy az
írás-olvasás!
Gyönyörűség, hogyan írja
ő a betűket,
s hiába van sok belőlük,
tudja a nevüket.
Meséket is úgy olvas ő,
mint a vízfolyás...
Könnyű neki! Harmadikos!
Már nem óvodás...
No, de most, hogy elsős lettem
én is az idén,
megfogadtam: a bátyámat
utolérem én!

 -------------------------------------

Szalai Borbála: Betűország kincsei


Sok újdonsült
kisdiáknak
kitárul egy új világ:
titokzatos
Betűország
ma nyitja meg kapuját.
Csodálatos
ez az ország,
gazdagsága rengeteg
minden betű
kincset érő
titkokat is rejteget.
S aki egyszer
megismeri
mind a betűk titkait -
magáénak
tekintheti
Betűország kincseit.

 ----------------------------------

Szalai Borbála: Helyesírás versben


Tudjátok-e,
Icu, Samu,
mely szó végén
rövid az u ?

Én e szókat
összeszedtem,
s felsorolom
őket versben.

***

Szürke az ég,
mint a h a m u,
fészkén ül már
gólya, d a r u.
Hazafelé
baktat P i t y u,
húzza vállát
két nagy b a t y u.
Az egyikben
fura á r u:
bábszínházhoz
sok-sok b á b u.
A másikban:
drót, szeg, g y a l u -
épp ezekre
vár most a p u.

Nincsen messze
már a f a l u,
látszik a sok
rácsos k a p u.
A kapuban
ott áll a n y u:
figyeli, hogy
jön-e P i t y u...
Szürke az ég,
mint a h a m u,
elszenderül
gólya, d a r u...
S ha bezárul
minden z s a l u -
elalszik az
egész f a l u...

 ----------------------------------------

Szalai Borbála: Tiki-taki vekker

Ágyam mellett
kicsi óra -
tiki-taki vekker.
Tavaly ősztől
harsány hangja
költögetett reggel.

Csörgött-börgött,
úgy űzte el
szememből az álmot,
jól tudta, hogy
elsős lettem,
iskolába járok...


Mostanában
reggelente
hallgat a kis óra:
itt van a nyár,
elengedtem
nagyvakációra.

Hadd pihenjen!
Megérdemli
az éber kis vekker!
Szeptemberig
velem együtt
lustálkodhat reggel!

 ---------------------------------------

Majtényi Erik: Számtanirka

Kockás az irkám:
számtanirka:
felét már sok-sok
szám tarkítja,
másik felét is
mind teleírom,
megférnek szépen a
kockás papíron.

Egyesnek, négyesnek
szilárd a lába,
kettesnek, hármasnak
hajlott a háta,
tátong a nulla,
az ötös: horgas,
perecet árul
sok kicsi nyolcas.

A nehezének
most nekikezdek,
s ha megtanultam
az egyszeregyet,
mind összeáll a
számsor és oszlop,
osztok és szorzok,
szorzok és osztok.

 ------------------------------------

Tamkó Sirató Károly: Szeptember

Szilvaszedés...Szőlő-szüret!
Kigyúltak a pásztortüzek.
Nyit a Tudás Kapuja:
kezdődik az iskola!

------------------------------

 K. László Szilvia: Tarisznyába való vers

Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép,
rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!

---------------------------------------------------

Létay Lajos: Mit akar a ceruza?

Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben? 

Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel. 

Erre húznák - arra megy,
csúszkál jobbra - balra,
irkapapírról lelép
s karcol az asztalra. 

Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár-e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé? 

Nem tud - mondja Palkó,
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába.

  --------------------------------------

Vesztergom Andrea: HÁT HAJRÁ, ÚJ TANÉV

 Itt állunk most újra, diáktársak, együtt.

Kézenfogva kísér a nyár íze még.

Szünetünk véghez ért, a szeptembert köszöntjük,

Kíváncsian állunk elé: hát hajrá, új tanév!

Tanároknak százai készen állnak újra hát,

Szárnyuk alá kerül megint a sok csintalan diák,

Lehet furcsa, mégis így van: vártam már az iskolát,

S érzem az új tankönyveknek komoly, tudás-illatát.

A régi arcok ismerősen mosolyognak vissza,

Minden megváltoztunk — felnőttünk egy kissé.

A sok-sok kis diáktárs egymást is tanítja:

Hogyan tegyük együtt a kötelezőt széppé!

Feljebb lépünk mától… tanárok s diákok!

Tudás-szerző csatánk most veszi kezdetét,

Büszkén szembenézek s várakozva állok:

Biztassuk csak bátran: hát hajrá, új tanév!.

-----------------------------------------------------

Matos Maja: Elsős leszek

Elsős leszek

Akár hiszed, akár nem,

Nagyon jó az én kedvem.

Tudod minek örülök?

Iskolába kerülök.

 Szép volt a nyár, szép nagyon,

Sütkéreztem a napon.

 Játszottam és ugráltam,

 Szaladgáltam, bringáztam.

 Halacskákkal versengve,

 Úszkáltam a tengerbe,

Homokváram összedűlt,

A sárkányom elrepült.

Nincs már minek maradnom,

 Van helyette más dolgom.

Nagy vagyok már iskolás,

Kezdődjön a tanítás!

--------------------------------------------------

Gazdag Erzsi: Ákombákom hadsereg

Ákombákom, de bánom,

táncol az én írásom.

Nézd az i hogy imbolyog!

f betűm is tántorog.

Forog a g, penderül.

De ostoba hadsereg,

ez a betűrengeteg!

Parancsomat megveti,

nyelvét rám öltögeti.

Ákombákom hadsereg,

elbánok én teveled!

-----------------------------------

Reggel rám köszönt

Reggel rám köszönt a fecske:
„Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: „Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,

Sokat tanulhatsz majd tőlem!

............................................ 

 Tasnády Varga Éva: Szól a csengő

Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!

Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.

Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.

-------------------------------------------

Tikk – takk, tikk – takk, az óra hív,
tikk – takk, tikk – takk, dobog a szív!
Takk – takk, tikk – takk a kis Jani
még a kávéját sem issza ki.
- A toll, a ceruza
megvan-e anyuka?
- A táska vár, a táska kész,
indulhatunk már kis vitéz.
Ezt anya mondja s mosolyog,
s mosolyognak a házsorok,
az utca és az utcakő,
s Jani lábán az új cipő!
És mosolyog az iskola
Janira fénylik mosolya.
Ablakszeme oly ragyogó
S hívogat, mint a nyári tó!

-----------------------------

Szeptember, szeptember
sok – sok apró kis ember
indul első nagy útjára,
édesanyja bánatára.

Segítsd őket szeptember!
Sok – sok apró kis ember
meg ne fázzon, meg ne ázzon,
iskolába eltaláljon.

--------------------

Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.

--------------------------------------------

Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.

-------------------------------------------------

Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába

Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kispajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.

------------------------------------------------

 Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!

---------------------------------------------

    

 Kérelem

Amikor a kisiskolás

elindul az útján,
megkérjük, hogy mosolyogjon
mindenki az utcán.
Jobbra, balra, ha tekinget,
nevessenek rája,
had mehessen jókedvűen
ő az iskolába!

------------------------------------  

   Ketten megyünk

  Mentem kelő nappal szemben,
mesebeli kislegény,
A dér korai gyöngyszemei
szikráztak a kert gyepén.
Mentem a vasútállomásra,
vár a vonat, az iskola,
Még nem tudtam: e vándorútnak
vége nem lesz talán soha.
A dombtetőről visszanéztem.
- A szél kifújta ingemet -
s láttam: anyám a kapuban áll,
s kendőjével integet.
Az évek jönnek, elsuhannak,
hó hull, nap süt, zúg a szél,
örökké lobog az a kendő,
s ketten megyünk, anyám kísér.

    --------------------------------------------------------

  Nemsokára itt az ősz

Nemsokára itt az ősz,
Barna levél kergetőz.
Utcahosszat nagy a lárma,
Pajtik mennek iskolába.

     Nem baj, hogy elmúlt a nyár,
Minket az iskola vár.
Új pad, új könyv, irka, táska,
Jóbarát lesz nemsokára.