Tanévnyitó versek

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

 -----------------------------------------------------------

  Agnyija Barto: Első nap az iskolában

  Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,  

csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
"A táblához gyere ki csak!"
- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
- nagy dolog ez, gyerekek!

------------------------------------------

Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.

Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.

Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej ! gondoltam ,
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!

S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!

----------------------------------------------------

Gyurkovics Tibor:  Iskola nyitogató

Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?

A takács a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!
Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.

Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.

Itt kezdte a hóember,
jaj de szép a december!
Itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
á-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!

 
Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset, s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!

------------------------------------------

   

Kálnay Adél: Ősz van

 Gyűlnek a fecskék a drótokon, 

  Köröznek, csittegnek: próba van.

  Próbálják, milyen lesz, amikor

  Nagy útra indulnak hangtalan. 

Kékebb az ég és éjjelente

  Messzebbről hívnak a csillagok.

  Egy bátor levél hullni készül,

  Hegy mögül szürke köd sompolyog. 

Az ősz jön így el, észrevétlen,

arannyal, mézzel, sejtelemmel.

Ablakból nézem: elémenjek,

vagy hagyjam, hogy ő megkeressen?!

--------------------------------------------------------------

Osvát Erzsébet: Elsőosztályosok!

Óvodások voltatok -
kisfiúk, kislányok.
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.

Iskolások lettetek.
Mi minden vár rátok!

Nagy felfedezések,
szép kirándulások.
Betűországba vezet
a tanító néni.
Mennyit fogtok ti otthon
majd erről mesélni!
Számországban elámul
a szemetek-szátok
a temérdek kincsen,
amit ott találtok.

Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget.
Kívánunk hát jó utat
s hozzá vidám kedvet!

---------------------------------------------

Csiling-giling, irka, tábla

Csiling-giling, irka, tábla

Fiúk, lányok, iskolába!

Csiling-giling, ébredjetek!

Iskolába siessetek!

Csiling-giling, irka, tábla

Gyertek, gyertek iskolába!

-----------------------------------------------------

Kálnay Adél: Köszöntő   

A nyár, a nyár, az elrepült,
a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.

Szállnak a napok, mint a szél,
kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!

Táskámban könyvek, füzetek,
vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok...
Szervusz! Iskola! Itt vagyok! 

------------------------------------------------------

Osvát Erzsébet: A mi tanító nénink

Belép az osztályba,
elcsitul a lárma.
A sok gyerek szeme
szavát lesi, várja.

Amikor magyaráz,
repülnek a percek.
Szinte csodálkozunk,
már a csengő csenget?

Türelmes, megértő,
nem kiabál soha.
Ha tudjuk a leckét,
vidám a mosolya.

Megdicsér vagy dorgál,
tudjuk, szeret minket.
Vidítsuk fel mennél többször
tanító néninket!

 ------------------------------------

Osvát Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!


Ünneplőben van ma az osztály,
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.

A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.

Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygó csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.

Karmester nélkül cseng az ének.
A sok gyerekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből...
Igazi ünnep ez a nap!

--------------------------------------------- 

Osvát Erzsébet: Új iskolánk

Mint egy pompás palota
olyan ez az iskola.
Folyosóján vendég jár,
setesuta napsugár.
Még egy lepke is betévedt.
Talán virágmézet érzett.
A tantermek milyen szépek!

Falaikon színes képek:
kék Balaton,
nagy hegyek,
büszke bükki
fenyvesek.

Ablakai kertre néznek.
És a kertben madárnépek
- cinkék, pintyek és rigók -
csapnak madárdáridót.

Új iskolánk tetején
antenna néz, int felém.
Az iskola új lakója
fél lábon áll,
mint a gólya.

Új iskolát avatunk,
róla szóljon a dalunk!
Nem is mese, nem is álom,
nem is forog kacsalábon -
mégis legszebb a világon!

 -----------------------------------------

Osvát Erzsébet: Az unatkozó hátitáska

Unatkozik a
hátitáska.
Porosodik polcán
az árva.
Az iskola már zárva régen,
a gyerekek a játszótéren.
Szünidő van,
minek a táska?
Felé sem néz
a kisgazdája.
unalmában elálmosodott,
és ásított a táska egy nagyot.
Egyszerre csak
elszenderedett,
és álmában
kocsikerekek
- Kit-kat - mondták -,
vége van a nyárnak.
Csengője cseng
már az iskolának.

 ----------------------------------------------

Osvát Erzsébet: Varázslat történt

Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várt nagy varázslat.
A betűk, a számok
barátokká váltak.
Az okos varázsló,
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap.

-----------------------------------------

Osvát Erzsébet: Verekedő Dani

Dani első az osztályban
a verekedésben.
- Van -e bátrabb, mint én - kérdi -,
a negyedik bé-ben?

De amikor szól a csengő,
hideg fut a hátán.
Tüstént Karcsi mögé bújik,
ott lapul meg gyáván.

Ha kihívják a táblához,
hebeg-habog, dadog.
Bezzeg, akkor nem dicsekszik:
- Milyen bátor vagyok!

----------------------------------------- 

Osvát Erzsébet:Melyiket válasszam?

Sovány az egyes,
nem szeret enni.
Ne akarj soha
barátja lenni!

A kettes hamis,
hívogat téged.
Te rá se ügyelj,
bajt okoz néked.

A hármas sem szép.
Két görbe púpja
bizonyítványod
de elcsúfítja!

A négyes kedves,
szelíd kis jószág.
Nem csap be téged,
hűséges hozzád.

Mégis az ötöst
válasszad társnak.
Örömöt szerzel
édesanyádnak!

 ---------------------------------------

Osvát Erzsébet: Az első iskolanap

Édesanya otthon
türelmetlen várja,
mikor jön már haza
kedves fiacskája.

Milyen lassan múlik
a délelőtt máma!
Bezzeg, máskor mintha
gyors szárnyakon szállna.

Na, végre megjött már!
Hogy ragyog a szeme!
Mintha napsugárkák
bújtak volna bele.

Kezében a táska,
letenni sajnálja,
biztosan magával
viszi majd az ágyba.

Kikerül az irka,
benne ákombákom.
Mutogatja büszkén:
- Ez az én írásom!

Édesanyja meg is
dicséri Gyurikát,
és süt neki finom
túrós palacsintát.

----------------------------------
  

Osvát Erzsébet: Szeptember elseje

Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.

Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.

Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.

Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.

---------------------------- 

Osvát Erzsébet: Én korán kelek!

Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel.
Ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!

Sokáig tart, míg az
iskolába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.

Hogy miért nem késem,
mint Pali meg Pista?
elárulom nektek,
mi ennek a titka:

Ébresztő óra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.

Édesapát kelti,
hívja a munkába.
De nekem is csenget:
Kati! Iskolába!

------------------------------ 

Osvát Erzsébet: Szól a csengő

Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt: - Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már!
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!

 --------------------------------------

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés


Hogyha nekem szárnyam volna,
Délre szállnék, mint a gólya.
Nem kellene óvodába
járnom, aztán iskolába.

De azért jó mégse volna
elrepülni, mint a gólya.
Édesanyám bánatában
folyton sírna énutánam.

Le is teszek végleg róla,
csak azért se leszek gólya.
Inkább járok óvodába,
azután majd iskolába.

S mire mindet mind kijártam,
s mégse nőne ki a szárnyam,
tudom már, hogy mit csináljak:
elszegődöm pilótának.

-------------------------------- 

Pákolitz István: Új iskola

A déli oldal száz ablakszemétől
alig lehet már látni a falat.
A fény elég lesz, hogy világosságot
árasszanak a kigyúló szavak.

-------------------------------------