Október 23-ra műsorterv

 Tisztelt Ünneplők!

Nemzeti ünnep szólított ma ide bennünket, 1956 forradalmának és szabadságharcának dicső napjait idézzük fel.

A magyar történelemnek azt a pillanatát, amikor a világnak immár nem először mutatva példát a nemzet kiegyenesítette idegen és belső elnyomók által megtiport gerincét, s békés megoldás híján fegyverrel lépett fel jogaiért, a nemzeti függetlenség kivívásáért.

1945 áprilisában véget ért a második világháború. Az ország romokban hevert. A magyar nép óriási erővel látott hozzá a haza újjáépítéséhez. Az országot megszálló szovjet csapatok segítségével azonban olyan emberek kerültek hatalomra, akik rútul becsapták a népet. Függetlenséget, szabadságot, jólétet hirdettek, de valójában zsarnokság nyomorította a népet.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (részlet)
„… Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget …

Tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobában …„

Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az az ifjúság körében váltott ki először nyilvános szervezkedést. Az egyetemisták 16 pontban foglalták össze követeléseiket.

Követeljük:
-    a szovjet csapatok azonnali kivonását,
-    új kormányt Nagy Imre vezetésével,
-    a bűnös vezetők leváltását és bíróság elé állítását,
-    szabad, többpárti választásokat,
-    teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot,
-    a Kossuth–címer visszaállítását,
-    március 15-e nemzeti ünneppé, október 6-a nemzeti gyásznappá nyilvánítását!

A diákok 1956. október 23-ra tüntetést szerveztek Budapesten. A tömeg délután a Petőfi-szobortól a Margit-hídon át a Bem térre vonult. Itt sok nemzeti színű zászlóból kivágták a sztálinista címert. A Parlament előtt már százezres tömeg követelte Nagy Imrét a kormányba.

Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (részlet)
„… Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca. …”

Este fél tíz körül a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úton álló Sztálin-szobrot, a zsarnokság jelképét. A Rádiónál a tizenhat pont beolvasását követelték, ezt azonban megtagadták tőlük. A feldühödött tömeg jelszavakat skandált.

„Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”
„ Ruszkik haza!”
„Aki magyar – velünk tart!”

Sötétedéskor eldördültek az első lövések, megindult a fegyveres harc.

Másnap, 24-én reggel szovjet tankcsapatok vonultak be Budapestre a felkelés elfojtására. Az idegen katonaság megjelenésével a felkelés nemzeti szabadságharccá változott.

A főváros számos pontján fegyveres ellenállók vették fel a harcot.
A harcosok között sok volt a tizenéves pesti srác. Az inkább megfélemlítésnek szánt szovjet beavatkozás kudarcot vallott.

„Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék.
Minden áldott este, fényben megfürödnék.
És ha egyszer engem, lánckerék taposna,
Alattam a föld is, sírva beomolna.

A fordulat október 28-án következett be. Nagy Imre miniszterelnök a forradalom oldalára állt. Tűzszünetet rendelt el és „nemzeti demokratikus mozgalomnak” nyilvánította a megmozdulásokat. Újra a Kossuth-címer lett a hivatalos állami jelkép, március 15-e pedig ismét nemzeti ünneppé vált. Újjáéledt a többpártrendszer is. A kormányfő kérte a szovjet csapatok kivonását Budapestről, majd az országból.

1956. november 4-én vasárnap hajnalban megindult az elsöprő erejű szovjet támadás a magyar forradalom eltiprására. 5 óra 20 perckor a Szabad Kossuth Rádióban hangzott el Nagy Imrének népéhez intézett utolsó szózata:

A beszéd bejátszása.

A túlerő egy hét alatt felszámolta az ellenállást.
A történelem kereke végül úgy fordult, hogy a hősök áldozata nem volt hiába való.
1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot.

---------------------------------------------------------------------------------------

Prózai szövegrészek:
1945-ben egy megnyomorodott nép- hat év háborús borzalma után- hittel bizakodással tekintett a jövőbe s látott hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez. Éhesen rongyosan, fázva és hajléktalanul kiáltotta: Felszabadultunk!
Felszabadultunk szovjet segítséggel, ezért azonban keményen meg kellett fizetnünk. A segítségnyújtás mögött ott lapult a zsarnokság. Testet nyomorító, lelket bénító, megalkuvásra kényszeríytő idő következett.

A 40-es évek végén, az 50-es évek elején mindent szovjet mintára tettünk. A túlzott iparosítás, a mezőgazdaság visszaszorítása, a torz gazdaságpolitika az országot lehetelen helyzetbe hozta.

---------------------------
1956 október 23-a kedd volt, verőfényes kora őszi nap. Délután tízezernyi budapesti egyetemista indult a Petőfi szoborhoz. Egyre nőtt a lárma zúgott, tombolt a tömeg. Negyvennyolcas dalokat harsogott mindenki, zászlók lengtek: piros fehér zöld lobogók.

Valamelyik ablakpárkányon megjelent egy fiatalember, a publikumnak feltűnt, figyelték. Kimászott, s akrobata ügyességgel, ollóval kivágta a csillagos népköztársasági címert a lobogó közepéről. Ujjongás, éljenzés közepette vonult a Kossuth nótát zúgó tömeg a Rádió felé.

Már sötét volt. A tömeg a Parlamenthez vonult. Mindenki várt, azt remélte, hogy Nagy Imre fog beszédet mondatni.
A jelszavak sokasodtak.

Nagy Imrére szavazunk, magyar kormányt akarunk!
Minden ország katonája maradjon a hazájában!
Vesszen Rákosi!

------------------------------------