Szóval már húsvét előtt neki szoktam állni a nagytakarításnak. Pókhálózás, szekrények tetejének lepucolása a díszekkel együtt, és a hőn szeretett ablak pucolás.
Szóval ebben a jó időben azért megpróbálkoztam az ablakpucolással. Családom egyből le s hülyézett, hogy ilyen időben minek, úgy is koszos le. Na, ja. Minek együnk, ha úgy is éhesek leszünk. Szóval az idő kitartott a lakás heléig, akkor persze megindult a szél és a hó is. Hát abba hagytam. Vártam egy napot, majd kettőt, hátha lesz jobb idő is. De nem lett. Csütörtökre már anyira bepörögtem, hogy engem nem érdekel húsvétra akkor is megpucolom azokat az átkozott ablakokat. De mivel mint dolgozó nő nem érek rá egész na ez is estére maradt. A gyerek szobába este sötétedés után értem oda. Szóval lámpafénynél és asztali lámpa rávilágítással törölgettem tisztára az ablakokat. Férjem is befordult a szobába, majd vigyorogva távozott látva haragos ábrázatomat. Akkor is végezni fogok. - Különben az asztali lámpa fénye elég hasznosnak bizonyult, mivel sokkal jobban láttam, mint nélküle. Szóval sikerült a takarítást időre elvégezni.
Pénteken eszembe jutott, hogy oké az ablakok rendben vannak, de a függönyök még nem. Hát annak is neki álltam. Ezt megint nagyon utálom, mert magasan vannak és létrán kell egyensúlyoznom a művelet végre hajtásához. Igazán szép látványt szoktam nyújtani, ahogy ott egyensúlyozok a létra tetején és azon küzdök, hogy leszedjem a függönyt és közben ne essek pofára.
Na, mindegy azért a hadművelet sikerült. Mosás is megtörtént és a dolog neheze a vizes függönyök visszarakása is sikerült anélkül, hogy lezúgtam volna a létráról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése