Mikulás versek

Móra Ferenc: Mártonka levele

Aranyos nagyapó, 
Ákom-bákom-mákom, 
Szíveden kopogtat 
Kis unokád, Márton. 

Szíveden kopogtat 
Gyönge kis ujjával, 
Könnyeket pergető 
Nehéz bánatával. 

Mit ér, amit küldtél, 
A szép csengős szánkó? 
Az egész határban 
Régen nincsen már hó. 

Aranyos nagyapó, 
Ákom-bákom-mákom. 
Tudod-e, mire kér 
Kis unokád, Márton? 

Gyere el mihozzánk, 
Légy te a Télapó: 
Fehér szakálladból 
Hátha hull majd a hó. 

Hátha hull belőle 
Erdőre, mezőre, 
Hátha a tavasz még 
Visszaijed tőle. 

Borókás tetejű 
Kerek halom haván, 
Hátha repülhet még 
Csengve-bongva a szán. 

Gyere el, nagyapó, 
Ákom-bákom-mákom, 
Csókolom a kezed: 
kis unokád, Márton. 

---------------------------------------

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.

--------------------------------

Hegyen, völgyön mély a hó

Hegyen, völgyön mély a hó -
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!

Gazdag Erzsi: Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
 Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.

 

Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,
ragyog, mint az ezüst,
s repül a sivalkodó szélben
akár a por, a füst.

Serényen dolgozik három gyerek:
fagyos kezeikkel
gyúrják a havat, mint agyagot,
készül a hóember.

Szénből, kavicsból kap szemeket,
hadd nézze: a világ
milyen fehér! S milyen szépek
az ezüst téli fák.

Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
 No, most már
indulok ?
Csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,
csipogják
 Télapó, ég veled!

Mentovics ÉVa: Indul a szán

Morcos felhő hinti pelyhét, 
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva 
útnak indul Télapó.

Suttognak a havas ágak, 
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen 
kályha mellett volna jó.  

Télapónk csak nevet rajta, 
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot, 
amíg más csak didereg.

Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.

LASSAN SÉTÁL 

Lassan sétál Télapóka,

tele van a puttonya.

Kiosztja az ajándékot,

s visszaül a szánkóba.

Rénszarvasok repítik Őt,

s kísérik a fellegek.

Jövőre majd újra eljön,

ha jók lesztek gyerekek.

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog ?
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó ?
Siess jobban
Télapó!

Kedves öreg Télapóka!

Hetek óta várok rád!

Jó lenne, ha hoznál nekem

egy szép alvós babát!

Hosszú haja barna legyen,

szeme pedig sötétkék,

ruhácskája olyan csinos,

milyet sosem láttam még.

S ha már itt jársz, hohatnál még

kabátkát és kis sálat...

Te is tudod, hogy a babák hideg hóban megfáznak.

Reggel majd jól felöltözik,

s elkísér az oviba.

Ott majd megvár, s ebéd után

együtt szánkózunk haza.

Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripán.

Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.

-----------------------------

Mentovics Éva : Ismerek egy ősz apókát

Ismerek egy ősz apókát,
A szakála hófehér, 
Piroslik a ruha rajta,
nagy kabátja földig ér.

Hó-országban van a háza
ahol térdig ér a hó,
biztosan már kitaláltad,
ő a kedves Télapó.

Hamarosan eljön hozzád,
hogyha jó gyerek leszel,
s ablakodba tiszta csizmát,
kis cipőcskét kiteszel.

Som dere som dara

Som dere, som dara som vessző
Kikeleti pókokat ébresztő.
Pitteg a pattog a bekereki bokorág,
Heje-huja szélnak tél ad parolát.

Rezgő zizegő zabsarjú,
dombolaki dombon vakvarjú.
Károgat - kéreget,
keresi a kék eget,
A kereki keresztútnál somot szedeget.