Tizenöt-húszéves halottak
Kiontott véreim!
Támadó tűz voltunk,
hűs halottak lettünk.
Hajnalló hitünkről
fegyverforgó kézzel
tanúságot tettünk.
Gyermeki karunkba
ereje gyülemlett
forró férfikornak,
csillagos oldalú,
tűzokádó tankok
felnőtté típortak.
Gólyaverte testünk
lankadó lankái
hol anyaggá hülnek,
gránátot markoló,
kimarjult karjaink
jéggé merevülnek.
Sebeink nyitottak,
nyirkos kövön fekszünk,
mostmár nem verekszünk.
Égő, túlvilági
benzenes palackok
lángjánál melegszünk.
Támadó tűz voltunk,
hűs halottak lettünk.
Hajnalló hitünkről
fegyverforgó kézzel
tanúságot tettünk.
Gyermeki karunkba
ereje gyülemlett
forró férfikornak,
csillagos oldalú,
tűzokádó tankok
felnőtté típortak.
Gólyaverte testünk
lankadó lankái
hol anyaggá hülnek,
gránátot markoló,
kimarjult karjaink
jéggé merevülnek.
Sebeink nyitottak,
nyirkos kövön fekszünk,
mostmár nem verekszünk.
Égő, túlvilági
benzenes palackok
lángjánál melegszünk.
---------------------------------------------------
Kiáltvány
Ébredj fel végre, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
Rabláncodat szakítsd ma el, ha meggyötört a múlt!
Hazádat védd és megbecsüld, mert oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!
Ha élted is kell áldoznod, áldozd büszkén, magyar,
S nevedet a földbe s égre véreddel írd be majd!
S a cél, mely eddig éltetett, éljen hát most tovább,
Jövendő büszke századok zengjék diadalát!
Itt szült a gyilkos indulat sok értelmetlen csatát,
S a harcban elesettekért itt mondtak száz imát.
E nemzet védte lelkesen s vakmerőn e hazát,
s ostromló ütközet után kitűzte zászlaját.
Itt haltak népünk nagyjai hős vértanúhalált,
S a bitón - várva sorsukat - éltették a hazát.
Megvívta forradalmait ez elszánt kis sereg,
S mert nagy volt ellen s túlerő, nem mindig győzhetett.
De bátor az, ki halni mer, s hazájáért teszi,
Panasz nélkül fogadja el, mit sorsa nyújt neki.
S a csatazaj ha elcsitult s a béke feldereng,
E népnek harci tetteit regélik ezredek.
Kit annyi vész és kínteher megtörni nem tudott,
Kinek vígság és jó kedély csak oly ritkán jutott.
S aki békében élni vágy annyi viszály között -
Terjeszd ki hát védőkezed, Uram, feje fölött!
Ébredj fel, kérlek, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
S e szót: Szent Világszabadság - örökre megtanuld!
Hazádat védd és megbecsüld, hisz oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!...
Rabláncodat szakítsd ma el, ha meggyötört a múlt!
Hazádat védd és megbecsüld, mert oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!
Ha élted is kell áldoznod, áldozd büszkén, magyar,
S nevedet a földbe s égre véreddel írd be majd!
S a cél, mely eddig éltetett, éljen hát most tovább,
Jövendő büszke századok zengjék diadalát!
Itt szült a gyilkos indulat sok értelmetlen csatát,
S a harcban elesettekért itt mondtak száz imát.
E nemzet védte lelkesen s vakmerőn e hazát,
s ostromló ütközet után kitűzte zászlaját.
Itt haltak népünk nagyjai hős vértanúhalált,
S a bitón - várva sorsukat - éltették a hazát.
Megvívta forradalmait ez elszánt kis sereg,
S mert nagy volt ellen s túlerő, nem mindig győzhetett.
De bátor az, ki halni mer, s hazájáért teszi,
Panasz nélkül fogadja el, mit sorsa nyújt neki.
S a csatazaj ha elcsitult s a béke feldereng,
E népnek harci tetteit regélik ezredek.
Kit annyi vész és kínteher megtörni nem tudott,
Kinek vígság és jó kedély csak oly ritkán jutott.
S aki békében élni vágy annyi viszály között -
Terjeszd ki hát védőkezed, Uram, feje fölött!
Ébredj fel, kérlek, nemzetem, ha sors bősz átka sújt,
S e szót: Szent Világszabadság - örökre megtanuld!
Hazádat védd és megbecsüld, hisz oly nagy volt az ár,
Mit hoztak érted őseid - vérük égbe kiált!...
------------------------------------------------------
Bátor Szabolcs: Ötvenhat
Ötvenhat:
Borongós sötét nap s mégis dicső,
a fényben villan ezernyi puskacső,
a villámok fényében tankok robognak,
házak falán lövések ezrei kopognak.
Az utcákat sikolyok s a sírás tölti be,
halott apának fegyvere gyermeke kezében.
Anyák a téren sorban jövőjükért küzdenek,
hogy boldog sora legyen apró gyermeküknek.
Így telt el ez a nap s sok vér folyt,
de ez a küzdelem mégsem hiábavaló volt.
Hisz ha mégis hiábavaló lett volna,
ma nem boldogan élnénk, hanem szolgasorban.
Dicső fényes év s dicső hétköznap,
így múlt el réges-régen ötvenhat.
Ötvenhat huszonharmadik napja
magyaroknak egyik fényes csillaga.
Borongós sötét nap s mégis dicső,
a fényben villan ezernyi puskacső,
a villámok fényében tankok robognak,
házak falán lövések ezrei kopognak.
Az utcákat sikolyok s a sírás tölti be,
halott apának fegyvere gyermeke kezében.
Anyák a téren sorban jövőjükért küzdenek,
hogy boldog sora legyen apró gyermeküknek.
Így telt el ez a nap s sok vér folyt,
de ez a küzdelem mégsem hiábavaló volt.
Hisz ha mégis hiábavaló lett volna,
ma nem boldogan élnénk, hanem szolgasorban.
Dicső fényes év s dicső hétköznap,
így múlt el réges-régen ötvenhat.
Ötvenhat huszonharmadik napja
magyaroknak egyik fényes csillaga.
------------------------------------------
1956 Emlékezzünk
Emlékezzünk, hisz van mire emlékeznünk.
Sok ezer honfitársunkra, kiket elvesztettünk.
Forradalom volt, azt elmondhatjuk ma már.
Közös sírjuk fölött egy kopjafa áll.
Emlékezzünk rájuk, a bátor ifjakra,
Kik életüket adták a Magyar forradalomban.
Ezerkilencszázötvenhat ködös őszén,
Történelmet ír a magyar nép a hősök vérén.
Sok családban hagytak fájdalmat és bánatot.
Tudjuk nem ezt akarták, csak egy szabad országot.
Magyarok voltak ők, kik szerették a hazát,
Munkások, tanulók és egyetemisták.
Sok ezer becsületes magyar.
Csak igazságot és szabadságot akart.
Közülük sokat vittek bitófára,
Ez volt akkor a pufajkások kormánya.
Felejteni ezt lehetetlen volna,
Ötvenkét év távlata mind ezt igazolja.
Sok ifjú és talpig Magyarok,
Kiknek vére áztatta a pesti aszfaltot.
Nagy árat fizettünk a szabadságért,
Sok ezren adták életüket a hazáért.
Kilencszázötvenhat október hónapja,
Tisztességgel emlékezzünk bátor fiainkra.
Ötvenkét éve történt, elmúltak az évek,
De hőseink szívünkben örökké élnek.
Ne fogjon fegyvert soha a Magyar a Magyarra,
Sokat szenvedett nemzetünk ezt akarja.
De legyünk éberek és figyelmesek,
Ezek még egyszer meg ne történhessenek.
Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék,
Ifjú életüket derékba törték.
Sok ifjú és családapa,
Kiket szülő, testvér, feleség,
gyermek soha nem láthatja.
Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk,
Egy percnyi csendet, mit emlékükre szánunk.
Sok ezer honfitársunkra, kiket elvesztettünk.
Forradalom volt, azt elmondhatjuk ma már.
Közös sírjuk fölött egy kopjafa áll.
Emlékezzünk rájuk, a bátor ifjakra,
Kik életüket adták a Magyar forradalomban.
Ezerkilencszázötvenhat ködös őszén,
Történelmet ír a magyar nép a hősök vérén.
Sok családban hagytak fájdalmat és bánatot.
Tudjuk nem ezt akarták, csak egy szabad országot.
Magyarok voltak ők, kik szerették a hazát,
Munkások, tanulók és egyetemisták.
Sok ezer becsületes magyar.
Csak igazságot és szabadságot akart.
Közülük sokat vittek bitófára,
Ez volt akkor a pufajkások kormánya.
Felejteni ezt lehetetlen volna,
Ötvenkét év távlata mind ezt igazolja.
Sok ifjú és talpig Magyarok,
Kiknek vére áztatta a pesti aszfaltot.
Nagy árat fizettünk a szabadságért,
Sok ezren adták életüket a hazáért.
Kilencszázötvenhat október hónapja,
Tisztességgel emlékezzünk bátor fiainkra.
Ötvenkét éve történt, elmúltak az évek,
De hőseink szívünkben örökké élnek.
Ne fogjon fegyvert soha a Magyar a Magyarra,
Sokat szenvedett nemzetünk ezt akarja.
De legyünk éberek és figyelmesek,
Ezek még egyszer meg ne történhessenek.
Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék,
Ifjú életüket derékba törték.
Sok ifjú és családapa,
Kiket szülő, testvér, feleség,
gyermek soha nem láthatja.
Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk,
Egy percnyi csendet, mit emlékükre szánunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése