69-70. A KÖZSÉG FOGALMA, A JOGÁLLAM FOGALMA
A község, mint a közigazgatás legalsóbb fokú szerve, e területen hatósági jogkört gyakorolt. Lakosságával szemben az államhatalmat jelenítette meg, helyi szinten az állammal szembeni pedig viszonylagos önállóságot élvezett. Területükön helyhatóságot képeztek az ott élő emberekkel. Így a közigazgatás felsőbb szervei csak rajtuk keresztül tudtak állampolgárokkal érintkezni.
Kialakításához 3 feltételnek kellett teljesülnie: megfelelő népsűrűség, sűrű, egymásra ható együttélés, kellő gazdasági erő. Az első községi törvény (1871: 18. tc.) a hatósági jogkör előtérbe került, addig a gazdasági szempontok voltak meghatározóak. Jelentőségüket folyamatosan növelte, hogy a törvénnyel minden területet valamely községhez csatoltak. Községek alapján határozták meg a választókerületek törvényhatóságok, közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi, szakigazgatási szervek illetékességi területét is.
Hatáskör: tv-i keretek között önállóan intézhette saját belügyeit (önk-i jogkör), szabályrendeletet alkothatott, rendelkezett saját vagyona felett, adót vethetett ki, szedhetett be, gondoskodott az infrastruktúráról, oktatási kulturális intézményekről.
Típusai: - Kisközségek: a tv. által rájuk ruházott teendőket korlátozott anyagi kereteik miatt nem tudták teljesíteni, ezért más községekkel szövetkeztek. Körjegyzőség, de önálló képviselő testület.
- Nagyközségek: a tv. által rájuk ruházott teendőket képesek voltak ellátni. Azok a kis- és nagyközségek, melyek helyhatóságot gyakoroltak, valamely járás hatáskörébe tartoztak, felügyeleti hatóságuk a járási főszolgabíró volt. Elsőfokú közigazgatási hatóság volt a községi közigazgatási ügyekben a főszolgabíró, és kihágási bíró. – a rendezett tanácsú város a járással volt egyenrangú, és közvetlenül a vármegyének rendelték alá.
70. A JOGÁLLAM FOGALMA
Olyan állam, amely minden állampolgárának egyenlő jogokat, és kötelezettségeket biztosít, és védi az egyéneket akár az államhatalommal szemben is. Maga a fogalom a XIX. sz-i jogfilozófiában jelent meg. Általános követelményei: hatalmi ágak szétválasztása, a népképviseleti elvet megvalósító törvényhozás, és az ennek felelős végrehajtó hatalom, a bírói függetlenség, valamint az emberi jogok garantálása. XX. sz-i fejlemény volt az alkotmánybíróság megjelenése. Az alkotmánybíráskodás a hatalommegosztás után a jogállam legfontosabb alkotmányos garanciája, amely biztosítja, hogy egy független bíróság (vagy hasonló szerv) őrködjön az alkotmányosság megtartása fölött. Az Alkotmánybíróság tevékenységét függetlenül végzi. Nem része az igazságszolgáltatási szervezetnek, önálló költségvetése van, és az alkotmánybírákat az Országgyűlés választja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése