28. A TRÓNÖRÖKLÉS KÉRDÉSE - 27. A KIRÁLY HELYZETE A RENDI ÁLLAMBAN

 

28. A TRÓNÖRÖKLÉS KÉRDÉSE

A királyi trón megszerzéséhez a koronázási szertartáson túl szükséges volt valamiféle jogcím az uralkodásra. Az Árpád-házi királyok estében viszonylag egyszerű volt a helyzet, elég volt hozzá a vérségi elv, hiszen senki nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy csak Árpád leszármazottai jöhetnek szóba a trónutódláskor. Az ősi magyar utódlási rendből öröklött gyakorlat volt a senioratus, vagyis az uralkodó nemzetség legidősebb tagjának elsősége a fiatalokkal szemben. Ezt a Xll. sz-ig döntő elvet néha megtörte az utódkijelölés elve. A XII. sz-ban diadalra jutott a primogenitúra. Az Árpád-ház kihalása után a választás elve jutott érvényre, a nemes főurak, főpapok, majd az ogy vindikálta magának az uralkodóválasztás jogát. Habsburg ház uralomra jutásáig ez az elv érvényesült, majd a fiúági örökösödési elv jutott érvényre. A hitlevél a rendi garanciák legfontosabbika volt, melyben a király szerződéses keretek között ígérte meg a rendeknek követeléseik teljesítését megválasztása fejében. Az Árpád-ház kihalta, és a Habsburgok örökös királyságának kimondása között eltelt időben nagy jelentősége volt az öröklési szerződésnek, mely csak a rendek hozzájárulásával voltak érvényesek.

Az 1547:5:tc. alapján a rendek elfogadták, a Habsburg-ház örökös uralmát, majd az 1687:2.tc. elismerte az elsőszülöttségi rendet. Eddig a pontig a trónbetöltés kérdése hatalmas összeütközések színtere volt, amin keresztül a leghathatósabban lehetett elérni e leendő uralkodó engedékenységét. A Habsburg-uralom alatt ez 1723-ban a leányági örökösödéssel egészült ki az elv, mely rendszer 1848-ig megmaradt.

27. A KIRÁLY HELYZETE A RENDI ÁLLAMBAN

A király alkotmányos helyzetének alakulását, számos tényező befolyásolta az idők folyamán. Lényeges befolyással volt rá a feudális állam aktuálisberendezkedése. A patrimoniális monarchiában a király elvileg az ország valamennyi földjének tulajdonosa, minden alattvalójának ura, hatalma szinte korlátlan. Erre a legjobb példa Szent István királyunk, aki államépítési tevékenységének köszönhetően szilárd hatalmat adott át utódainak. Ez a korlátlan hatalom mintegy 200 év alatt jelentősen meggyengült. Létrejöttek a rendek, s immár az egyház, a főurak érdekei álltak szemben a hatalmával. A király hamar felismerte, hogy a nemesi rendet maga mellé kell állítania saját érdekében, de ennek nagy ára volt. Az erőre kapott rendek korlátokat emeltek, s a rendiség intézményes kifejeződésének terepén, az ogy-ben, a vármegyékben csökkent a király hatalma.

Az Árpád-ház kihalásával megszűnt a királyok Szent Istvánra visszavezethető, tradicionális tekintélye. Megszakadt a vérségen alapuló trónöröklés elve, s rendek harcot indítottak a királyválasztás jogának megszerzéséért. Ennek egyenes következménye, vagy inkább előzménye volt a gyenge király keresése, amivel együtt járt az önkorlátozó hitlevél, s az ősi jogokra tett koronázási eskü meghonosítása.

Az ország 3 részre szakadásával a nyugati, északnyugati határrész Bécs, vagyis az osztrák császárság befolyása alá került. A királyi hatalom külföldre került, a király szinte soha nem volt az ország területén, egyébként is egy idegen dinasztia tagja volt. 1547 5. tc. értelmében a képviselők lemondtak királyválasztó jogukról, s elfogadták, a Habsburgok férfiági örökösödési szokását. 1723-ra a nőági örökösödési rendet is el kellett fogadniuk.

A király jogköre személyes, és uralmi felségjogokból állt. Személyes jogkörébe tartozott a majestas, vagyis a legmagasabb emberi méltóság, az ebből eredő sérthetetlenség, a felelőtlenség, az apostoli jelző, és a magyar király címeinek viselése. Mo. címerének beépítése saját címerébe, jogosult volt az udvartartásra, testőrségre, udvarnokok tartására, speciális (pl.. házasság kötés, gyász) tisztességhez. Uralmi felségjogai kiterjedtek a teljes legfelsőbb hatalomra, így maga alkotta a legfelsőbb szabályokat. Az ogy. kialakulásával, az azzal kapcsolatos valamennyi jogkör megillette, p1. annak összehívása, berekesztése, elnapolása, feloszlatása, elnöklés, elnök kinevezése, megnyitás, törvényalkotás stb. A bírói hatalom gyakorlása, teljes igazságszolgáltató hatalom. Kegyelmezési jogkör. Teljes körű intézkedési jogkör a kormányzatban, közigazgatásban. A király volt a legfőbb hadúr, hadat üzent, békét kötött.

Egyházzal kapcsolatos jogköre: egyházszervezet kiépítése, javadalmazás, főkegyúri jog.

A királyi hatalom korlátai: a hitlevélben, és koronázási esküben foglaltak, a tv-ek rendelkezései, a régi szokások, a rendi közigazgatás.