15. A RENDI KÉPVISELETI MONARCHIA FOGALMA - 14. A REND FOGALMA, 14. RENDEK ÉS RENDISÉG

 

15. A RENDI KÉPVISELETI MONARCHIA FOGALMA

A rendi-képviseleti állam a XV. sz. derekán jött létre Magyarországon. Létrejön a hatalom megosztásának bizonyos formája a király és a rendek közt. Hunyadi Mátyás tűzte ki célul, hogy a rendi-képviseleti-monarchia keretei között, a bárók háttérbe szorításával, a középbirtokos nemességre, a városokra és a gazdagabb parasztságra támaszkodva fokozatosan megteremtse a centralizált államot, a központosított monarchiát. Mátyásnak ezek a haladó törekvései nem vezethettek teljes és tartós sikerre. Halála után centralizációs kísérlete hamar összeomlott.

A rendi-képviseleti monarchia szervezeti változtatásokkal ugyan, de egészen 1848-ig fennállt.

ABSZOLUTISZTIKUS MONARCHIA SZERVEZETE

Rendinek tekinthető a feudális állam azon formája, melynek irányításában már a király mellett a rendek is szerephez jutottak. Döntő eleme a hatalmi centralizáció. Hazánkban Mátyás király idejében bekövetkezett központosítást egy precentralizáció előzte meg: Károly Róbert megszüntette a magyar hatalmi palettán a tartományuraságok befolyását, a nagybirtokok ligákban voltak kénytelenek tömörülni.

Mátyás központosításának sikere:

·        1 Hunyadi család tekintélye,

·        köznemesség renddé szerveződésének országos politikai kifejlődése,

·         külpolitikai tényezők,

·         általánossá váló társadalmi elégedetlenség a ligaharcok miatt,

·         uralkodói kvalitások.

A centralizáció az az államszervező folyamat, amelyben az uralkodó a rendek hatalmának megtűrésével kialakítja saját hatalmi túlsúlyát, de lényegében érintetlenül hagyja azokat a rendi jogköröket, amelyek a központi hatalom stabilizálásában nem tűnnek fontosnak.

A működő rendi-képviseleti állam alapja a rendi dualizmus: a rendek és a központi hatalom között kialakuló relatív egyensúly. Ebben a helyzetben a rendek tudomásul vették a központi hatalom ténykedését, a királyi hatalom pedig garantálta a rendi intézményeket.

A rendeknek az országgyűlésen keresztül gyakorolt jogai:

·         hitlevél: a király megválasztása fejében szerződéses formában ígérte meg a rendeknek követeléseik teljesítését

·         contractusok: a király és rendek közötti egyezkedés eredményei

·         idegen dinasztiákkal kötött öröklési szerződések: csak rendi hozzájárulással voltak érvényesek

·         diplomáciai követküldés: 15-16. sz-ban a külföldre deputált diplomatákat a király is a rendek

is mint külön jogalanyok hatalmazták fel a tárgyalásokra. Megbízásuk egyik vagy másik

mandátum nélkül nem volt érvényes.

·         adómegajánlási jog: a rendek költségvetést jelöltek meg

A rendi dualizmus legtipikusabb konfliktusai:

·        trónbetöltés

·        hitlevél tartalmának rögzítése

·        sérelmek orvoslásának követelése

·        rendi kormányzati jogok tágításáért folytatott küzdelem

·        nádorválasztás

·        vallásgyakorlás.

A rendekkel szemben a király a hivatalnokszervezetre támaszkodott.

14. A REND FOGALMA

A rend a feud. társ. lényeges vonásokban azonos jogállású, a társadalmi hierarchia azonos fokán álló, örökletesen kiváltságolt elemeit tömöríti, melyek érdekeiknek politikai síkon is hangot adnak. Fölismerik közös érdekeiket és kollektívan lépnek föl ennek érvényesítése érdekében. Az egyes kiváltságok között eltérések lehetnek. A rendek politikai hatalmukat sajátos rendi intézményeiken keresztül érvényesítik. A rendek tehát tagjaik jogállása alapján körvonalazhatók.

Pl.:

• gazdasági jogok, mint az adómentesség, nemesi birtok bírhatása,

• politikai jogok, mint a hatalomban való részvétel személyesen, vagy követek útján, bizonyos tisztségek betöltése,

·        jogi jellegű privilégiumok, mint a bíráskodás, a magas esküérték a perben, letartóztatás-mentesség.

A rendiség a feud. társ. azon formája, melynek irányításában a király mellett a rendek is részt vesznek.

A renddé válás akkor fejeződik be, amikor az uralkodó kollektív kiváltságlevélben ismeri el a rend jogait, és képviselőiket meghívja a rendi országgyűlésbe. Ezzel kialakul a rendi monarchia.

14. RENDEK ÉS RENDISÉG

A rend a feudális társadalom lényeges vonásokban azonos jogállású örökletesen kiváltságolt elemeit tömöríti, melyek érdekeiknek politikai síkon is hangot adnak. Politikai hatalmukat sajátos rendi intézményeiken keresztül érvényesítik.

Papság: az ország első rendje már Szent István korától. Már ekkor megszerezték az immunitást, azaz a királyi beavatkozástól való mentességet valamennyi egyházi birtokra (MANUS MORTUA - holtkéz: az egyház birtokába jutatott földek többé vissza nem szerezhetők). PRIVILEGIUM FORTI - ítélkezési kiváltság: klerikus felett, csak a szentszék ítélhetett, az egyházi birtokon élők joghatósága is az egyházi bíróság volt.

Bárók: ez is már István korában kialakult, de csak a királyi hatalom hanyatlásával, a tisztségek örökőssé válásával erősödött meg pozíciójuk. Ők is immunitást, bíráskodási jogot akartak szerezni, és a vérhatalom jogát is maguknak vindikálták. A rend kialakulása a 12-13. sz-ra tehető.

Serviensek: Aranybulla mozgalomtól kezdve szerveződtek. Jogállásukat általános rendelkezések kiküzdésének sorozatával alakították ki: Aranybulla, kehidai oklevél (1232).

Országrendiség, városi polgárok: jelentőségük kicsi maradt. Csak a 15. sz-ra szervezték meg rendjüket.