54. AZ ÁLLAMSZERVEZET A DUALIZMUS KORÁBAN
A dualizmus államszövetség, mely két egyenjogú, önálló állam között jön létre az államok közös megegyezése alapján. A két állam általában egy uralkodóval rendelkezik, ezt perszonáluniónak nevezzük. Emellett a megegyezésnek megfelelően összehangolják politikai, gazdasági életüket, és ehhez közös szerveket hoznak létre. Magyarország az 1867-es kiegyezéssel Ausztriával hozott létre dualista rendszert. Belügyeit mindkét állam önállóan igazgatta, kifelé azonban egységes nagyhatalmat alkotta. Ez a rendszer az I. világháború végéig fennállt.
Az 1861-ben feloszlatott országgyűlés 1865-ben újra összeült. A kiegyezési kísérleteket Deák Ferenc a Pesti Napló 1865. április 16-ai húsvéti számában megjelent cikke indította el. A külpolitikai helyzet is kedvezett Magyarország számára, ugyanis Ausztria 1866-ban vívott vesztes poroszországi háborúja miatt az osztrák udvari körök kénytelenek voltak engedni, és jobb belátásra jutni. Ilyen előzmények után 1866-ban megkezdődtek a tárgyalások, s teljesen új közjogi helyzet alakult ki. A meghozott törvény kimondta, hogy a magyar korona országai és az osztrák császár országai és tartományai között fennálló jogi kapcsolat az 1723. évi I., II., III. törvénycikk által elfogadott Pragmatica Sanctión alapszik.
1967-ben gróf Andrássy Gyulát miniszterelnökké nevezték ki. Az ogy. kamarái május 29-én hagyták jóvá az 1967:12.tc-t, a kiegyezési törvényt, melyet az uralkodó július 28-án szentesített. A kiegyezés egy sajátos államkonstrukciót teremtett, mely nem volt behelyezhető az alkotmányjogi kategóriák egyikébe sem. A kiegyezéssel létrejött egy polgári államrendszer, visszaállítva azokat a liberális politikai intézményeket, melyekről még a forradalmi törvényhozás intézkedett. Megteremtette a polgári jogrendszert, a parlamentáris állam népképviseleti tv-hozását, a parlamentnek felelős kormányzati szerveket. Ferenc Józsefet királlyá koronázták, ezzel törvényesítve uralkodását. A dualista állammodellben a feladatok 3 részre tagolódtak: a közös ügyek- a hadügy, külügy, és az ezekhez rendelt pénzügy- az uralkodó hatáskörében maradtak. Az adminisztrációs munka elvégzésére is közös minisztertanács, közös minisztériumok jöttek létre. Az ügyeket a nemzeti parlamentekből alakult delegációk ellenőrizték. Közös jellegű ügyek voltak az osztrák államadósságok ügye, a kereskedelmi és vámügyek, a bankügy. A vám- és kereskedelmi szövetségen kívül egységes valutarendszert vezettek be: 1892-ig úgynevezett osztrák értékű ezüst forintot használtak Magyarországon is, ezt váltotta fel 1892-ben a korona, a krajcárt a fillér. Ezek intézést a 2 parlament és kormányzat, egyeztetés után külön végezte. A harmadik kategória - az összes többi ügy-, a belügyek voltak, azok, amik nem sorolhatók be az előző kategóriákba. Ezekben Mo. teljes önállóságot kapott.
53. EMBERI JOGOK, SZABADSÁGJOGOK TÖRTÉNETE
Hazánk Alkotmánya (a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény) XII. fejezete tételesen felsorolja azokat az alapvető emberi jogokat, amelyek a Magyar Köztársaság területén mindenkit megilletnek. Erre az alaptörvényre épül az egész magyar jogrendszer, ezen alapelveknek megfelelően készülnek a jogszabályok, döntenek a bírók, intézkednek a rendőrök, és ezen alapelvek határozzák meg az iskolai viszonyokat is.
Emberi jogok: minden ember veleszületett és elidegeníthetetlen jogai, melyek teljesen függetlenek az állampolgárságtól.
Emberi jog - ami minden embert egyenlően megillet, közös lehetőség, szabadság. Az elidegeníthetetlen jogokat mindenekelőtt az államnak kell tiszteletben tartania. Az emberi jogok veleszületett jogként megalapozása a természetjogi gondolkodás része. Locke szerint (1688) az emberek természettől fogva mindnyájan szabadok, egyenlők és függetlenek, joguk van tulajdonra. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetődőnek tekinti. A kifejezés a 18. század második felében terjedt el Franciaországban. A Francia Forradalom Alkotmányozó Nemzetgyűlése fogadta el az Ember és Polgári Jogainak Nyilatkozatát (1789). - Az emberi jog nemzetközi jogi elismerésére csak a II. Világháború embertelenségeinek elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948), s az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktálta. Az emberi jogi mozgalmak hatékony jogérvényesítésre törekedve a nemzeti és nemzetközi kapcsolatok tényezői.
Minden embernek veleszületett joga van az élethez, az emberi méltósághoz, a személyes szabadsághoz és biztonsághoz, a közügyekben való részvételhez, a nézetek, gondolatok és a vallás szabadságához, egyesüléshez és békés gyülekezéshez, az igazságos bírósági védelemhez, a jogorvoslathoz, a tulajdonhoz, és fontos alapelv a család és a gyermek védelme.
Szabadságjogok
A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociálisjogok egészítik ki. Jogilag kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették. További egyezmények konkretizálják - egyebek közt - a nők egyenlőségét, a faj i megkülönböztetés, tilalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése