2. A VII. GERGELY ELŐTTI KIRÁLYESZMÉNY
VII. Gergely 1073-1085-ig töltötte be a pápai tisztséget.
Á keresztény királyság legfőbb jellemvonása az egyházzal való összeköttetése. Világi és egyházi hatalom között - a Karoling-királyság óta - szoros volt a kapcsolat. A király:
- összehívott zsinatokat
- alapított érsekségeket, püspökségeket, kolostorokat
- megállapította előbbiek hatáskörét
- betöltötte a megüresedett székeket.
A királyoknak ez az egyházi ügyekben gyakorolt befolyása felkenésükből, Isten rendelte hivatásukból eredt, amelynél fogva az igazi király a kereszténység védője Ez a hatáskör a király hatalmának fontos alkotórésze. A másik gyökere ennek a hatáskörnek a földesúr és a birtokán lévő egyház viszonyáról alkotott germán felfogás: a magán egyházak gondolata. Akinek a földjén valamely egyház van, az az ő tulajdona. Ez a tulajdonjog magában foglalja a templom felszerelését, a tizedet és a hívők adományait. A templomot eladhatta, örökségbe hagyhatta. Papját a földesúr nevezte ki, s ha úgy tetszett, ő is mozdította el.
Ezzel a felfogással találkozunk nálunk is. A magyar földbirtokos is magáénak tekintette egyházát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése