11. A SZABADSÁGFOGALOM DIFFERENCIÁLÓDÁS SZENT LÁSZLÓ KORÁTÓL

 

11. A SZABADSÁGFOGALOM DIFFERENCIÁLÓDÁS SZENT LÁSZLÓ KORÁTÓL

Szent László törvényei folytatták az István-kori hagyományt. A liber jogállás kontinuitásáról beszélhetünk tehát. Szent László korában feltűntek a szegények is, a hospesek és a villánusok.

Hospesek:

- saját földjén élő kis közösséget alkothattak

- lehettek úri birtokon - szabadságuk sérelme nélkül - elhelyezett közszabadok.

Kálmán korára a libertas fogalma differenciálódott. Szükségessé vált az igazi libertasnak (közszabadságnak) a meghatározása. Ezt a normát a Kálmán-kori zsinat határozta meg. A zsinat a plena libertas fogalmát a szolgák klerikussá tételének kérdésében fejtette ki.

A zsinat a servusok egyházi rendbe való felvételének két esetével foglalkozik:

- a servusnak ura kívánságára történő szentelésével

- idegen úr szolgájának ordinálásával

Az előírás világos célja az volt, hogy:

- az egyházi rend tagja gazdájával ne servusként, vagyontárgyként álljon szemben

- a szentelés aktusa által az egyház szemében magasabb létrendbe emelt személy felett ne érvényesüljön a világi úr tulajdonosi hatalma.

Megkülönböztethetjük a liberek két nagy csoportját a dénáradóról szóló rendelkezés alapján:

- egyik más földjén élt, tehát dénáradót fizetett

- a másik csoport elvileg mentesült az adófizetés alól.

Kálmán korában tehát 3 átfogó liber-kategóriát találhatunk:

- saját vagyonnal rendelkező libereket

- más földjén élő közszabadokat

- a király, az egyház liberjeit.

A XII., XIII. sz-ban ez a három legfontosabb liber-kategória é1 tovább.

III. Béla egy másik liber-kategóriáról intézkedett: 4 Vas és Sopron megyei faluban íratta össze az udvarnok-szabadok számát, azért, hogy a közönséges udvarnokok közül akárki ne bitorolhassa a szabadság nevét. A király szabadjai voltak a várjobbágyok is. Az udvarnokok és a várjobbágyok a király által megbecsültek voltak ugyan, de nem voltak közszabadok. Ők a király szabadjai voltak.

Az Aranybulla a vagyonos közszabadok jogait a királyi serviensek jogaként foglalta írásba. A királyi serviens, majd nemes jogállása a közszabadéra épült.

A tatárjárás utáni időkből tudunk olyan liberekről, akik lemondtak liber mivoltukról, s földjükkel együtt az egyházhoz álltak.

A XIII. sz. második felében nőtt azoknak a libereknek a száma, akik úri földön paraszti tevékenységet folytattak. A nemesi osztály kialakulásával ők végleg ignobilisek lettek. A közszabadság - az ignobilitas  gyűrűjébe zárva - végleg a parasztság körébe szorult vissza. Ezután a választóvonal már nem a servus és a liber, hanem az ignobilis és a nobilis között húzódott.