32. KÖZPONTI KÖZIGAZGATÁS - 31. A KIRÁLYI TANÁCS

 

32. KÖZPONTI KÖZIGAZGATÁS

Patrimonális állam idején nem specializált szervek végzik az államszervező munkát. A közigazgatást a király végzi. Segítői a belső tanácsadók, család, főpapok, előkelők. A központi hatalom erősödésével szükséges lett a munka megosztása. Kialakul az állami adminisztráció önálló gépezete. A 15-16. sz­ban állami és hűbéri elemekkel átszőtt intézményrendszer. A rendi monarchia idején az állami dominancia erősödött. Hunyadi Mátyás államszervezeti reformja révén a királyi tanácstól elvonta a belügyi és diplomáciai kormányzatot illető legfontosabb ügyeket és ezt a kancellária kapta meg. Új típusú hivatalnok réteg alakul ki. A Habsburg adminisztrációval folytatódott a közigazgatás legfontosabb ágainak szétválása: Ezeket hivatott központi és állandó jellegű hivatalgépezet végezte. Kialakul a bürokrácia, hivatalarisztokrácia. A magyar hivatalok csak a bécsi hatóságok fiókszerveiként működhettek. Kivéve a magyar kamara (a törökellenes harcok pénzügyi hátterének megteremtése miatt). Így a központi pénzügyi igazgatás hivatala hatáskörébe vonta a teljes közigazgatást, és az igazságszolgáltatás egy részét is. Az 1723 évi döntés alapfan felállították a helytartótanácsot. 1848­ban pedig megalakul a magyar független Felelős minisztérium.

31. A KIRÁLYI TANÁCS

Consilium regium, az uralkodó mellett működő tanácsadó testület, mely a legősibb az uralkodásban segítséget nyújtó szervek között: Spontán módon alakult ki, s már István korában intézményesen működött. Spontán volt, mert természetes módon kikérte a király a bizalmasai véleményét, akik rendszerint nagy hatalommal rendelkeztek, Ők pedig hűségük jeleként természetesnek tartották, hogy uralkodójuk segítségére vannak.

Kezdetben a király legközelebbi családtagjaiból kerültek ki a tanácsadók, valamint az ország legnagyobb előkelőiből. Összehívása a király kénye-kedve szerint történt, tanácsaik megfogadása, pedig nem volt kötelező a királyra nézve.

Szent László uralkodásától a tanács helyzete megerősödött, hiszen jóváhagyó és a királyi döntést szentesítő hatalma volt, s egyben a döntés megvalósulásának garanciáját is jelentette. A XIII. sz.-tól hatásköre kibővült, mivel a rendi érdekek védelmezése is a tanácsra hárult. Az Aranybulla szerint, külföldiek méltóságot csak a tanács jóváhagyásával szerezhettek. III. András már törvényben szabályozta felállítását, és tovább bővítette hatáskörét. Már-már az uralkodóéhoz hasonló kormányzati jogokkal ruházta fel; kötelezővé tette, hogy a király mellett működjön egy állandó, 3 havonta felálló, 2 püspökből, és meghatározott számú nemesből álló tanács, mely nélkül a király nem hozhat fontosabb döntéseket,

A XIV-XV. sz-ban, gyakorlatilag általános kormányzati szervvé alakult, de alkotmányos jelentősége csökkent, mert maga a király választotta ki tagjait. Mátyás uralkodása alatt csökkent a befolyása a kancellária javára, halála után viszont ismét a tanács vált a rendi érdekek képviselőjévé. Tagjai csak magyarok lehettek, 4 főpap, 4 főnemes és 16 nemes 3 évre. 1526-tól fokozatosan differenciálódott, majd beolvadt más kormányzati szervekbe, s megszűnt önálló intézménynek lenni.

A királyi család tagjai helyettesíthetik (patriarchális szemlélet)

·               Anyakirálynő: ha a király kiskorú, hadat visel, vagy külhonban van (esetleg a király felesége)

·               Corrégens: kormánytárs, ha a trónon nő ült, férjét maga mellé vehette

·               Dux: ducatus (hercegség) élén, territoriális helyettesítés

·               Rex junior: ifjabb király intézménye, még a király életében megkoronázzák leendő utódját, aki a saját területén királyi jogokat gyakorol

·               Reginatus: királynéi javakkal a király felesége is szabadon rendelkezhet, őt is megkoronázták, de közjogi funkciók nem kapcsolódtak

Zsigmond kistanácsot hozott létre, amelynek tapasztalt kormányzati szakemberek voltak tagjai a köznemesség soraiból. Az ország általános igazgatásának elveit dolgozták ki. Ez alapján végezte az ország igazgatását a nagyobb létszámú tanács. 1439 után a királyi tanács jelentősége némileg módosult. Jogosult volt dekrétumok kiadására, a nagyobb horderejű döntéseket az országgyűlésen vitatták meg.

Hunyadi János kormányzósága idején a tanács önállóan működött. Döntéseihez meg kellett szereznie a tanács jóváhagyását. Birtokadományozással, bíráskodással és a királyi jövedelmek felhasználásával kapcsolatban csak együtt dönthettek a tanáccsal. 1446-tól a nyolcados törvényszékek alkalmával a nádoron és az országbírón kívül még 2 főpapot, 2 bárót és 6 nemest rendeltek Hunyadi mellé, akik közül 1 főpap, 1 báró, 2 nemes folyamatosan mellette volt.

Hunyadi Mátyás idején a rendek háttérbe szorulásával a tanács jelentősége is csökkent, szervezete és ügyintézése azonban korszerűsödött. Élén a király vagy a főkancellár állt. A főkancellár feladata volt a király elé terjeszteni a kérvényeket, a tanács határozatainak eljuttatása az illetékes hatóságokhoz, oklevelek kiállítása. A királyi tanács kancelláriai vonatkozású ügyeit később a kancelláriai titkárok látták el. A megvitatandó ügyeket a referensek terjesztették elő a tanács ülésein. 1487-es törvény: az ország főpapjai, bárói, előkelői, nemesei csak a tanács véleményének meghallgatása után foghatók el. 1486-tól a főpapok kinevezése is a feladata. A 15. század végén ismét felerősödött a jelentősége. 1495-től 3 főpap és 3 főúr mellett 14 köznemes is ülnök lett. 1500-as törvény részletesen szabályozta a királyi tanács felépítését: 4 főpap, 4 báró, 16 nemes 3-3 évre; a tanács 12 tagjának mindig Budán kellett lennie.

11. Lajos idején a királyi tanács gyámtanácsként kormányozta az országot (1518). 1525. évi rákosi országgyűlésen a királynak a főpapok és a bárók közül néhányat maga mellé kellett vennie. 1526-tói a tanács elvesztette jelentőségét és magyar királyi tanácsként formálisan működött tovább.

1528 - első magyar tanács, a nádor elnökletével (I. Ferdinánd)

1542 - a király távollétében a helytartó nem egyedül, hanem a király által választott 4 főpappal és 4 főnemessel együtt kormányzott. A székhely Pozsony, de legtöbbször Bécsben hívták össze.

1569 - a királyi kancellária mellett 2 magyar tanácsosnak kellett volna lennie.

1588 - a magyar tanács hatáskörének ki kellett volna terjednie minden magyar vonatkozású ügyre.

1608 - visszaállították a magyar tanács széles joghatóságát, de a 17. sz. második felére reprezentatív szervvé vált.

1687 - a tanácsosok felsőtáblai tagságot kaptak.