56. A NÉPKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

 

56. A NÉPKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

1918 elején az USA elnöke, Wilson 14 pontban közreadta azokat a feltételeket, amelyek alapján a háborút le lehetett volna zárni.

Németország és a Monarchia kétségbeesett kísérletet tettek a hadi helyzet megfordítására. Támadásaik azonban elakadtak, és nyár végén az antantcsapatok mindenütt előretörtek. 1918. október 17-én Tisza István miniszterelnök az országgyűlésben bejelentette, hogy a Monarchia elvesztette a világháborút. 1918 végén, a világháborús vereség nyomában a kormányzati intézmények működése, az alkotmányosság történelmi folytonossága megszakadt.

A vereség hírére az Osztrák-Magyar Monarchia népei egymás után mondták ki elszakadásukat.

1918. október 24-én a Károlyi-párt, az Országos Polgári Radikális Párt és az MSZDP megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, mely ellenkormányként alakult a nemzetiségiek pártjaiból. Elnöke Károlyi Mihály lett. A Nemzeti Tanács kiáltványában egy polgári demokratikus berendezkedés programját fogalmazta meg, amit összhangba kell hozni a háború lezárásával, és a nemzeti területi problémákkal. A Nemzeti Tanács megalakulásával egy időben lemondott a Wekerle-kormány.

Október 30-án a fővárosban kitört, és néhány óra alatt győzött a forradalom. Másnap a király nevében József főherceg Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek. A hírt szinte az egész ország reménykedve fogadta. Csak Tisza István meggyilkolása árnyékolta be az emberek örömét.

IV. Károly azonban nem nevezte ki Károlyit miniszterelnökké. Október 27-én a király József főherceget nevezte ki homo regius-szá, király helyettesévé. Október 28-án hatalmas tömeg követelte, hogy a Nemzeti Tanácsból alakuljon meg az új kormány.

Károlyi kormányát a Nemzeti Tanácsból alakította meg. Az új hatalom legfontosabb céljai közé tartozott a demokrácia megteremtése, a nép szegénységének enyhítése és a földosztás. Sürgősen fegyverszünetet, majd pedig békét akartak kötni az antanttal. Programja az ország függetlenségéről és a választójog demokratikus reformjáról szóló törvények megalkotása, amnesztia a politikai elitélteknek, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jogok biztosítása, a parasztok földhöz juttatása, munkaügyi és népjóléti intézkedések, szociális törvények létrehozása. Megkezdték a népőrség és a nemzetőrség felállítását. A nemzeti függetlenséget nem trónfosztással, hanem perszonálunióval képzelték el. Linder Béla hadügyminiszterként elrendelte, hogy a magyar csapatok tegyék le a fegyvert.

1918. november 3-án Padovában fegyverszünetet írtak alá, mely csak azt írta elő, hogy a Monarchia csapatai az 1914-es határok mögé visszahúzódnak.

1918. november 13-án IV. Károly aláírta az eckartsaui nyilatkozatot, melyben felfüggeszti királyi jogainak gyakorlását. Magyarország államformája népköztársaság lett.

1918. november 15-én megalakult a Magyar Országos Véderő Egyesület.

1918. november 16-án a képviselőház kimondta önfelosztását. A Nemzeti Tanács ismertette a néphatározatot.

1918. november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A Vörös újság vezércikke szerint céljuk a kapitalizmus megdöntése, szocialista forradalommal a proletárdiktatúra megteremtése. December elején Vix követelte a magyar kormánytól a Felvidék kiürítését és átadását Csehszlovákiának. 1919. január 18. elkezdődött a párizsi békekonferencia. Az utódállamok rögzítették területi követelésüket, s tiltakoztak az ellen, hogy a vitás területeken népszavazás döntsön a hovatartozásról. A nemzet kezdett kiábrándulni Károlyi kormányából. A munkások a rossz ellátás miatt lázadoztak, a parasztok pedig hiába várták a földreformot. Az ellentéteket a kommunisták is szították. Vezetőjük a Moszkvából hazatért Kun Béla volt. 1919 elején az antant azt követelte, hogy a magyar csapatok vonuljanak ki újabb, hatalmas területekről, ürítsék ki az egész Tiszántúlt. A kormány ebbe nem akart beleegyezni.

1919. január 11 -én Károlyi Mihály lemondott, s a Nemzeti Tanács köztársasági elnöknek nevezte ki, ideiglenes államfői hatáskörrel. Károlyi Berinkey Dénest bízta meg az új kormány megalakításával. A kormány eredménytelenül próbált fellépni a kommunisták ellen. A minisztertanács már január végén felhatalmazta a belügyminisztert, hogy megelőző intézkedéseket vezessen be a kommunista agitációval szemben, esetleges puccs elhárítása érdekében. Több helyen munkások, munkástanácsok foglaltak el üzemeket, vették át városok közigazgatását. Február 20-i tüntetés ürügyén a Népszava székháza előtt lövöldözésre is sor került. Február 21-én letartóztatták a KMP vezetőinek többségét, a párt helységeit bezárták, a Vörös újságot betiltották. Néhány hét múlva a Gyűjtőfogházban Kun Béláék pártirodát nyitottak, s március 11 -én Kun Béla már a börtönből szabta a feltételeket a szociáldemokrata vezetőknek, esetleges együttműködésre vonatkozólag.

A lemondott Károlyi a legnagyobb pártra, a szociáldemokratákra akarta bízni a hatalmat. Tudta nélkül a párt vezetői megegyeztek a kommunistákkal, hogy együtt fogják irányítani az országot. A kormány élére Kun Béla került.

A kommunisták szakítottak Károlyiék demokratikus elképzeléseivel. Ők a munkások, proletárok nevében, választások és a magyar országgyűlés nélkül akartak kormányozni. Államrendszerüket ezért proletárdiktatúrának, köznyelven pedig kommünnek hívták. A gyárakat és lakóházakat kártérítés nélkül elvették korábbi gazdáiktól, és állami tulajdonnak minősítették. A nagybirtokokat is elkobozták. Nem akarták, hogy a parasztság akár csak csekély vagyonnal is bírjon. Úgy gondolták, hogy a tulajdonnal bíró emberek szemben állnak az ő céljaikkal. A földet nem osztották szét, hanem állami tulajdonba vették. A falvak népét ez a kormány ellen fordította.

Fokozta az elkeseredést, hogy a kommunisták rá akarták beszélni a parasztságot, szálljon szembe a papsággal. Meggyalázták a templomokat, és ez mélyen felháborította a vallásos falusiakat. Lázadási kísérleteiket a diktatúra vérbe fojtotta. Szamuely Tibor és társai bírósági ítélet nélkül, puszta gyanú alapján rengeteg embert végeztek ki. A vörös terrornak elnevezett gyilkosságokat gyakran a hozzátartozók szeme láttára hajtották végre.

A proletárdiktatúra ellen Bécsben és a megszállt Szegeden az odamenekült tisztek és politikusok is szervezkedtek. Ennél is veszélyesebb volt a kommünre nézve, hogy északról a csehszlovák, keletről pedig a román hadsereg szinte megállíthatatlanul tört előre. A régi katonaság szétszéledt, megszűnt. Kun Béláék ezért új hadsereget állítottak föl orosz mintára, a Vörös Hadsereget. Vezetőik között számos régi katonatiszt is akadt. Ők gyűlölték ugyan a kommunistákat, de szerették hazájukat, és fontosnak tartották az ország katonai védelmét. Vezetésükkel egy viszonylag erős hadseregjött létre. Erdélyben a Székely Hadosztály nevet viselő csapatok szálltak szembe a románokkal. Eleinte sikeres harcokat vívtak a szülőföldjüket védelmező katonák. Kun Béláék azonban úgy gondolták, hogy a székelyek nem hívei a proletárdiktatúrának, ezért nem küldtek nekik sem élelmet, sem felszerelést. A Székely Hadosztály végül kénytelen volt megadni magát.

Az ország belsejében harcoló Vörös Hadsereg eleinte jelentős sikereket ért el. Északon a csehszlovák csapatokat sikerült visszaszorítania. A Felvidék nagy részét felszabadították. Párizsban eközben összeült az antant vezette békekonferencia. A diplomaták attól tartottak, hogy a kommunizmus Magyarországról átterjed Nyugat-Európára is. Erre azonban nem került sor. A Vörös Hadsereg az ellátás nehézségei miatt, meggyengült. Nyár közepén ennek ellenére megtámadták a Tiszánál állomásozó román sereget. A rosszul előkészített akció azonban kudarccal járt. A románok átkeltek a folyón, és megindultak Budapest felé. Előrenyomulásukat nem lehetett megállítani. Kun Béla és kormánya lemondott, és Bécsbe menekült. A román csapatok megszállták az ország fővárosát.

Röviden:

Okt. 25-én a politikai pártok megalakították a Nemzeti Tanácsot, majd a Népkormány felállását Károlyi Mihály elnöklésével.

A Népkormány kezdetben az uralkodó államfői jogait elismerte, később a királynak tett esküje alól felmentést kapott, átvéve a hatalom gyakorlását a Nemzeti Tanács (NT), illetve annak Intéző Bizottságával karöltve. Ezt a berendezkedést ideiglenesnek szánták, a végső rendezést, azaz az új alkotmányt az összehívásra vára Alkotmányozó Nemzetgyűléstől várták. A meglévő hatalmi szervek addig is bocsátottak ki különböző alkotmányos jellegű aktusokat, így az ország berendezkedését 1918. nov. 16-án a Nemzeti Tanács által megalkotott Néphatározat I. cikkelye önálló Népköztársasággá nyilvánította.

A III. cikk arról rendelkezett, hogy az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló Népkormány gyakorolja, a Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának támogatásával. A NT IB-a 1919. jan. 11-én Károlyi Mihályt ideiglenesen államfői hatáskörrel ruházta fel.