5. A HITELES HELYEK
Nagyon kevés oklevelünk maradt fenn a XI-XII. sz-ból. Ennek okát a tatárjárás pusztításával magyarázzák, de sokkal inkább az az oka, hogy nem készültek oklevelek abban az időben. Oklevelet nem ismertek a keresztény hitre tért magyarok, mert szomszédjaik sem ismerték.. Még a XII. sz közepén sem adott a király az adományairól oklevelet.
Ezzel kapcsolatosan ismeretes az az eset, amikor II. Géza 1152-ben az osztrák herceggel találkozóra indul, útjában a pannonhalmi apáttól pénzt követelt. Az apátnak nem lévén pénze, eladta egy pozsonyi birtokát, s az azért kapott 40 márkát a királynak adta. A király viszonzásul egy földet adott neki, s abba bevezettette az apátot. adományozott az apátnak. Néhány nap múlva az udvarnokok, kiknek egyikéhez tartozott az adományozott birtok, összejöttek és vissza akarták venni a királyi adományt. Az apát erre elutazott a királyhoz és kérte, hogy vagy adja vissza a pénzét, vagy biztosítsa neki az új birtokot. A király az utóbbit választotta, az udvarnokokat elűzte a birtokról és azt az apátnak oklevéllel megerősítette. Csak ekkor ! Ha tehát az udvarnokok nem háborgatták volna az apátot, az nem kapott volna erről semmi oklevelet.
Ha ilyen oklevél nélküli királyi adományt kétségbe vontak, akkor a tanuk, de főleg az bizonyított, aki a birtokba az illetőt bevezette.
Nyugaton az egyház örökítette át a római oklevelet a germánokra. A nyugati felfogás behatolt a magyar egyházba is.
Az adományozás tényét igazolandó, kialakult egy tisztség, pristaldusnak, vagy poroszlónak hívták, amit ma esetleg hivatalos, vagy hatósági tanúnak is nevezhetnénk. Ezzel a tisztséggel az volt a bökkenő, hogy a pristaldus - halandó lévén - nem tudta az örökkévalóságig tanúsítani a tényeket, s így a XIII. sz. elején kialakultak az ún. hiteles helyek. Ezek kezdetben kizárólag egyházi személyekből álltak, tekintve, hogy ők tudtak csak írni.
Miután a népesség mind sűrűbbé vált, a bíróság feladatai megszaporodtak, s ez a pristaldia hanyatlását jelentette.
Hazánkban az egyházi hivataloknak, káptalanoknak kezdettől fogva jelentős rész jutott a bíráskodásból. Az írásbeliség egyházon belüli elterjedésével okleveleket állítottak ki és pecsételtek meg.
A XIII. sz-tól kezdve beszélünk hiteles helyekről, ahol a káptalanok, konventek jogcselekményeket írásban tanúsítottak. A hiteleshely intézménye folytán a magyar okleveles gyakorlat egységesebb képet mutat, mint a többi európai terület.
4. A NÁDORI MÉLTÓSÁG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN
- A király feladatait egyedül nem képes ellátni, ezért tisztségviselőket alkalmaz. A nádorispán a királyság első évtizedeiben a királyi udvar felügyelője. Mivel a király gyakran nem tartózkodik az udvarban, a nádor helyettesíti
a királyt eleinte bírói, később kormányzati és hadügyi téren is.
- 1. László korában hatásköre az udvarban már általános.
- Az Aranybulla idejére bírói jogköre teljessé vált,s a király általános helyettesévé válik.
- A rendiség kialakulásával a királyi tisztviselő rendi méltósággá is válik. A nádor az Aranybulla egyik példányának
őrzője és betartatója. A király nevezi ki.
- A XV. sz-ban először .a király a főpapokkal, bárókkal és nemesekkel választja ki, majd az országgyűlés választja a nádort.
Feladatai közé tartozik: ő hívja össze a királyválasztó országgyűlést; királyválasztásnál a nádor szavaz először; a nádor a kiskorú király gyámja; a nádor az ország főkapitánya; a nádornak kötelessége fenntartani az ország rendjét; a nádor közvetít, békít a rendek és a király között; ő az ország legfőbb bírája; a király távollétében a helytartó. Jogilag ő a legfőbb méltóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése