80. A .párt és az államszervezet a szovjet típusú diktatúrában

 

80. A .párt és az államszervezet a szovjet típusú diktatúrában

A szocialista országok többségében az alkotmány leszögezte, hogy az ország vezető ereje a kommunista párt. A pártvezetés döntései mindenkor kötelező jellegűek voltak. Erre először az 1949. évi alk. 55. §. (2) bekezdés utalt. A Magyar Dolgozók Pártja a szovjet bolsevik pártnak volt alárendelve. Sok esetben közvetlen utasítás fogalmazódott meg a „vezető" párt részéről. Az apparátuson belül szigorú hierarchikus és személyi függőség alakult ki, az önálló vélemény elképzelhetetlen volt. A párt legfőbb szerve a kongresszus volt, mely a pol-i irányvonalat határozta meg. Két kong. között a Központi Vezetőség gyakorolta a hatalmat. A K. V. ülései között viszont a Politikai Bizottság volt a vezető testület. A teljhatalmú vezető a főtitkár vagy első titkár volt.

Országgyűlés

1949-től megváltozott az ogy. funkciója, és működése azzal, hogy ettől kezdve a képviselőket mindössze 2-3 alkalommal hívták össze. Az ülésszakok hossza évi 8 napra csökkent. A képviselők mellékállásban végezték „munkájukat", kiválasztásuk politikai, származási, foglalkozási szempontok figyelembe vétele mellett történt. Az ülések szokásos tárgya az eddigi eredmények megvitatása, az érdemek elismerése. Érdemi felszólalások, viták nem voltak, voltak viszont előre megírt, egyeztetett beszédek. A szavazások eredménye kiszámítható volt. Az ogy. működésének célja nem más volt, mint a pártirányítás legitimálása. Kizárólagos hatáskörébe tartozott az alkotmány megállapítása, módosítása, a tv-alkotás, a kormányprogram megvitatása, jóváhagyása, a népgazdasági, és költségvetési tv és a házszabály megalkotása. Ezen kívül bármilyen más kérdést saját hatáskörébe vonhatott. Gyakorlatilag elvesztette jogalkotó funkcióját. 1900-1949 között évente 50 tv született, 1950 után csupán 4-5. 1982-ben viszont csak 2. A tv­hozás jelentőségét, és a tv tekintélyét csorbította, az ún. többszintű szabályozás elterjedése, a jog utasításos rendészeti technikává válása. A házszabályok drasztikus csökkenése is tetten érhető, 1950-re már csak 28 szakaszt tartalmazott az addigi 111-gyel szemben, s azt a 28-at is homály fedte. A tanácskozások szinte a nyilvánosság teljes kizárásával folytak, mindent a titkosság elve hatott át. Az interpelláció intézménye teljesen elsorvadt, 1945-56 között egy sem hangzott el. Tisztviselők: ogy elnöke, 2 alelnök, 6 jegyző. Állandó, ideiglenes bizottságok, mentelmi, és összeférhetetlenségi bizottság működött. Adminisztrációs teendők: ogy irodája.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa

1949. évi alkotmány megszüntette a köztársasági elnöki tisztséget, és az ogy pol. biz-nak intézményét. A kollektív államfő szerepét a Népköztársaság Elnöki Tanácsának intézménye töltötte be. Rákosi beszédében nyílta hangzott el: „a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan létrehoztunk egy Elnöki Tanácsot..."A NET ogy-t helyettesítő hatásköre korlátlan volt. Az ogy szinte alig ülésezett, így a NET helyettesítő jogköre lett a főszabály. Az alkotmány módosításának kivételével minden kérdésben jogszabályt alkothatott. Hatáskörébe tartozott: tv­erejű rendeletek meghozatala, kormány összetételének meghatározása, miniszterek felmentése, az egész kormány felmentése, ogy napjának kitűzése, ogy összehívása, tv-kezdeményezés, tv-hitelesítés, tv-kihirdetés, népszavazás elrendelése, követek küldése, fogadása, kegyelmezési jogkör. Közkegyelmet csak az ogy gyakorolhatott az alkotmány szerint, helyettesítő jogkörében azonban, (1950:9.tvr-el) először adott a NET. Kinevezési hatáskörében államtitkárokat, fontosabb állami alkalmazottakat, a fegyveres erők magasabb rangú tisztjeit nevezte ki. Kitüntetéseket, címeket alapított, adományozott, ellátta a tanácsok alk. felügyeletét, hozzájárulását adta egyházi kinevezésekhez.

Ügyrendjét a MDP-nak Titkársága tárgyalta meg, állította össze a tennivalókkal együtt (lásd: Nagy Imre lemondatása!).

Minisztertanács

1949. évi alkotmány életbe lépésével megalakult a Minisztertanács, mint az államig. legfelsőbb szerve. A Magyar Népköztársaság végrehajtó-rendelkező tevékenységének közig-i csúcsszerve lett. A Minisztertanács az elnökből, elnökhelyettesekből, miniszterekből állt. (15 minisztérium!). Rendeleteket alkotott.

Tanácsok

Az önkormányzat intézményeit váltotta fel. Jellemzői: centralizált szervezet, a központi szervek informálása, a központi akarat helybeni érvényesítése. Az államhatalom helyi szervei a következők voltak: Bp. fővárosi, megyei, megyei jogú városi, járási, járási jogú városi, városi, kerületi, községi tanácsok. Egymásnak, és a legfőbb államhatalmi szerveknek alárendeltjei voltak.

Bíróságok

A bírósági szervezet megőrizhette a végrehajtó hatalomtól való szervezeti különállását. A bíráskodásban szovjet mintára a nép is részt vett, s nem csak tényállási, de bonyolult jogkérdések eldöntésébe is beleszólhatott, ellenőrizhette a bírót. Az ítélkezési gyakorlatba az igügy. Minisztérium mellett az ÁVH is beavatkozhatott, az ítélkezés pol-i irányát pedig a párt határozta meg. Legfőbb szerve a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága volt, országos hatáskörrel, mely felettes szerve volt a megyei fővárosi, járási, és városi bíróságoknak.

Ügyészségek

Az igügyi-miniszternek alárendelt szervezet volt, fő feladata a vád képviselete. 1949. évi alkotmány az 1922-ben kiadott lenini állásfoglalások alapján szervzte át az ügyészséget. Fő funkciója a tv-ességi felügyelet gyakorlása az államigazgatás, a nyomozás, az ig.szolg. és a büntetés-végrehajtás területén. A szovjet gyakorlattól eltérően az ügyészek nem kaptak katonai rangot, egyenruhát, függetlenségük is nagyobb volt.

Ügyvédség

1950-ig magánügyvédek látták el a jogi képviseletet, de proletárdiktatúra érdekei ezzel nem fértek össze. Így a szervezetét is fokozatosan átalakították. A jogtanácsosokról szóló jogszabállyal kettéválasztották az addig egységes ügyvédséget. Tevékenységüket ügyvédi munkaközösség keretében kellett végezniük. Ez lehetőséget teremtett ellenőrzésükre, pol-i megbízhatóságuk kontrollálására. Kötelező volt az ügyvédi eskü letétele.