41-42. EGYHÁZJOG FOGALMA (IUS ECCLESIASTICUM)- ÁLLAM ÉS EGYHÁZ

 

41-42. EGYHÁZJOG FOGALMA (IUS ECCLESIASTICUM)- ÁLLAM ÉS EGYHÁZ

Azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az egyházra, mint szervezetre vonatkozóan, annak működését, illetve az egyháznak az államhoz, az egyik egyháznak a másik egyházhoz, az egyháznak az egyes személyekhez, valamint az egyház tagjainak egymáshoz való viszonyát szabályozzák. Tágabb értelemben a keresztény egyháznak, szűkebb értelemben a katolikus egyházjoga.

1.             Külső vagy állami egyházjog: azok a jogszabályok, amik az egyház és a közhatalom viszonyát szabályozzák. Állami kényszerrel érvényesíthető jogszabályok (p1. vallásszabadságra vonatkozó törvények).

2.             Belső egyházjog: szabályait az egyház illetékes szervei alkotják, illetve érvényesítik.

·         ius divinum és

·         ius humanum a szabályok forrása.

Többféle belső egyházjog a különféle egyházaknak megfelelően.

Kánonjog: az egyház ill. a zsinatok vagy a pápák által hozott jogtételeket, kánonokat öleli fel.

·               egyházi,

·               világi viszonyokat is rendező szabályok.

A kánonjog szabályainak megsértőit első alkalommal a püspök, második alkalommal a király bírósága elé vitték. Mivel az egyház rendelkezéseit végső soron az állam kényszerítette ki a világi büntetés mellett a kánonjogi szabályok szerinti szankciókkal is sújtották az elkövetőt.

42. ÁLLAM ÉS EGYHÁZ

Államvallás: az egyház vallási parancsait a király világi dekrétumai is kikényszeríthették. A hatalom gyakorlását erkölcsi normáknak vetették alá: ha az uralkodó nem tartja be az isteni törvényeket Ò vezeklés, kiközösítés...

Gregoriánus reform: VII. Gergely, (1073-1085) megfosztotta a világi uralkodót addig elismert szakrális hatalmától. Egyházszervezés és főpapi kinevezések joga ezután az egyházi szerveknél. Érsekeket a pápa, püspököket káptalanok választják. A világi főuraknak le kellett mondaniuk az egyházi javadalomban iktatás addigi hűbéri formáiról, csak a hozzájárulási jogot tarthatták meg. Egyházi méltóságok árusításának megtiltása és a papi nősölésé. A pápai legátusnak ezen túl joga volt zsinatot tartani, a pápai rendelkezések be nem tartását szankcionálni. Könyves Kálmán már ennek hatására mondott le az invesztitúra addig gyakorolt módjáról. III. István már teljesen lemondott a főpapok kinevezésének jogáról és a világiak már nem juthattak egyházi javadalmakhoz. 14. sz-ig tehát kánoni választás. Az egyház önálló rendként közjogi tényezőként lépett fel a király mellett.

Placetum regium: Az Árpád-ház kihalása után az uralkodók hatalmuk alá akarták helyezni az egyházat. Zsigmond 1404-ben elrendelte, hogy a pápa által kinevezett főpapok a király hozzájárulása nélkül nem kaphattak javadalmat. Valamint külön királyi engedély nélkül a pápától, a bíborosoktól és a pápai bíróságoktól származó és magyarországi javadalmakra vagy peres idézésekre vonatkozó iratokat, bullákat, ítéletleveleket elfogadni, kihirdetni, végrehajtani tilos.

Főkegyúri jog: Zsigmond a konstanzi zsinaton elérte, hogy a pápák a magyar király jelöltjeit fogják az érsekségek, püspökségek és monostorok élére állítani. A pápák ezt nemigen tartották be. Mátyás azzal fenyegetőzött, ha nem gyakorolhatja főkegyúri jogát az ország átáll a görögkeleti vallásra.

1495. évi országgyűlés: a rendek elrendelik, hogy azokat a külföldieket, akik nem a király által szerezték egyházi javadalmukat vízbe kell fojtani. A főkegyúri jog Werbőczy Hármaskönyvébe is bekerült. Ferdinánd kiterjesztette a jogosítványokat és világiakat állított a kolostorok élére, világiaknak is adományozott egyházi javadalmakat, a Habsburgok ennél még önkényesebben jártak el. A magyar rendek a 16. sz-ban a pápához kérvényt nyújtottak be a főkegyúri jog korlátozására, de nem kapták meg. Mária Terézia kiterjesztette a főkegyúri jogot: erdélyi püspök kinevezésének joga. 1525:21 tc. ellenére az egyszerű kanonoki kinevezési jog felett is rendelkezett.

Jozefinizmus: a katolikus egyházat teljesen ki akarta vonni a pápa fősége alól. 1785: egyházi bizottság. A pápa hatalmát csak a dogmatikai kérdések körében hagyta volna meg.

Királyi egyházkormányzati jogkör:

·               egyházszervezési jogkör: 10 egyházmegye

·               egyház anyagi kérdésének rendezése: javadalmak, tized Ò püspökök jövedelme, 12. sz. tizednegyed - plébánia, 13. sz. káptalanok (plébániai tizednegyedből kaptak) és püspökök megosztották a javadalmakat.

·               egyházi javadalmak: Szent István és közvetlen utódai maguk választották a főpapokat; a század második felétől kánoni választás egyes tisztek betöltésénél. A 12. sz-tól általános a kanonoki választás, de királyi megerősítésre volt szükség. Majd a kegyúri jog érvényesült a kisebb tisztségeknél.