62. A PARLAMENT ELLENŐRZÉSI JOGKÖRE

 

62. A PARLAMENT ELLENŐRZÉSI JOGKÖRE

Montesquieu fő művében, a Törvények szelleméről szóló értekezésében három hatalmi ágat különböztetett meg, a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást, melyek elválasztása a demokratikus polgári állam alapja. A hatalmi ágak egymást kontrollálják, mérséklik, megakadályozzák a túlsúlyba kerülést.

Az Országgyűlés a legjelentősebb feladatán, a törvénvhozáson kívül fontos hatáskörrel rendelkezik a parlamenti ellenőrzési tevékenység területén. A parlamenti ellenőrzés nemcsak arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, hanem arra is, hogy az adott kormányzati cselekmény mennyiben célszerű, mennyiben eredményes.

A kormányzat ellenőrzése a parlament önálló funkciója, a hatalmi ágak közül a leginkább nyilvánosság előtt zajlik.

A végrehajtó hatalom ellenőrzésének parlamenti funkciója a kormány Országgyűlés előtti politikai felelősségének elvéből következik. Az Alkotmány kimondja, hogy a kormány működéséért az Országgyűlésnek felelős, és köteles munkájáról rendszeresen beszámolni. A kormány programját a miniszterelnök megválasztásával egyidejűleg az Országgyűlés fogadja el. A végrehajtó hatalom parlamenti felelősségének elvéből nem csak a kormány beszámolási kötelezettsége származik - az Országgyűlés többsége meg is vonhatja bizalmát a kormánytól, ha nem ért egyet annak politikájával. Ennek eljárása az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány, amelyen keresztül a képviselők abszolút többsége oly módon szüntetheti meg a hivatalban lévő kormány megbízatását, hogy egyben azonnal megválasztja az új kormány vezetőjét, biztosítva a kormányzás folyamatosságát.

A parlamenti ellenőrzést gyakorolhatja a plénum, a bizottságok és az egyes képviselők. Az ellenőrzés történhet kifejezetten erre szakosodott, parlamenti felügyelet alatt álló szervezetek révén is, mint amilyen az Állami Számvevőszék vagy az országgyülési biztosok (az ombudsmanok). A plenáris ülésen

Az ellenőrzés fontos eszköze a kormány különböző beszámolóinak, jelentéseinek megtárgyalása és azok elfogadása, továbbá a politikai vita, amelyet mind a kormány, mind a képviselők 1/5-e kezdeményezhet.

A bizottságokban

A bizottságok révén megvalósuló ellenőrzés fontos területe a különböző beszámolók, jelentések és tájékoztatók megvitatása. A bizottságok határozati javaslatot nyújthatnak be az Országgyűlésnek, amelyben a beszámoltatással összefüggésben intézkedések, feladatok meghatározását kezdeményezik. Minden állandó bizottságnak létre kell hoznia egy albizottságot, amely a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kíséri. A bizottságok kinevezésük előtt meghallgatják a miniszterjelölteket, majd évente meghallgatják a minisztereket végzett munkájukról. Meghatározott témakörökben a bizottsági tagok 2/5-ének kezdeményezésére is meghallgathatják a minisztereket és a központi közigazgatási szervek vezetőit.

A képviselők által

A plenáris ülésen az egyes képviselők által gyakorolható hagyományos parlamenti ellenőrzési eszköz az interpelláció, a kérdés, valamint az azonnali kérdés. Az interpelláció különleges súlyát az adja meg, hogy az arra adott válaszról (ha azt a képviselő nem fogadta el) az Országgyűlés dönt, s ha nemet mond, az interpelláció - bizottsági jelentés formájában - ismét a plénum elé kerül. Az "interpellatio" latin szó közbeszólást, félbeszakítást jelent. Az interpelláció intézménye a kormányzat feletti parlamenti ellenőrzésben komoly múltra tekint vissza, egyidős a parlamentnek felelős kormánnyal. Magyarországon a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848. évi III. törvénycikk fogalmazta meg először, hogy a "miniszterek az Országgyűlés mindegyik táblájánál annak kívánatára megjelenni, s a megkívánható felvilágosításokat előadni tartoznak".

A képviselőknek egyéb eszközeik is vannak a kormány ellenőrzésére. Ilyen a napirenden kívüli felszólalás, s különösen annak a televízió és a rádió által is közvetített változata, a napirend előtti felszólalás.

Az 1848. márciusi alkotmányos fordulat az ogy-t, a legfontosabb határozathozatali fórummá tette. A tv-hozás szerve nélkül a kormányzati politika teljesítése, a tv-alkotás sikere elképzelhetetlen volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia két központú berendezkedése a közös, és közös érdekű ügyek eldöntésében a magyar tv-hozásnak korlátozott befolyást biztosított. A belső kérdésekben a magyar parlament az uralkodóval együttműködésben abszolút jogokat élvezett, minden állami ügyre befolyást gyakorolt. Ehhez a megállapításhoz hozzá tartozik, hogy a tv-hozatalhoz a királyi hozzájárulás is szükségeltetett. A Monarchia magyar ogy-ének hatásköre kiterjedt: jogalkotásba való részvétel, végrehajtó hatalom konkrét befolyásolása ellenőrző funkció valamennyi magyar hatósági szerv fölött, bíráskodási feladatok estleges ellátása.

Ellenőrzési hatáskör: az ogy. 2 házának ellenőrzési joga egyetemes jellegű, s egyúttal korlátlan is volt. Kiterjedt az állami élet valamennyi momentumára, a birodalom másik felével közös ügyek intézésével megbízott állami intézményekre, önkormányzatokra, s a horvát autonóm igazgatás szerveire is. Ellenőrző funkciójának ellátására intézményesítette a miniszterek interpellálásának lehetőségét, de fajsúlyos esetekben a parlamenti vizsgálat elrendelésére is sor kerülhetett. A képviselőház tagjai a kormány hatáskörébe tartozó ügyekben felvilágosítást kérhettek, a miniszter pedig köteles volt azonnal, de legfeljebb 30 napon belül válaszolni. A tárcák vezetőinek az ogy többsége által helyesnek tartott politikai irányelveket kellett érvényre juttatnia. Az ogy vizsgáló bizottságok kiküldésével, helyszíni vizsgálatokkal, az egyes igazgatási ágazatoktól bekért jelentésekkel gyakorolhatta ellenőrzési jogkörét.