49. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE (1920-1944)!

 

49. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE (1920-1944)!

Mivel N. Kár6ly király 1918 nov. 13-án az államügyek vitelében való minden részvételről lemondott, a királyi hatalom gyakorlása megszűntés még akkor is szünetelt, amikor az 1918-19. évi torzforradalmak után 1919 aug. 7-én nemzeti kormány vette kezébe a hatalmat. Így az 1920 febr. 16-ára összehívott nemzetgyűlésnek első feladata volt, hogy intézkedjék az államfői teendők ellátásáról.

Ez olyképen történt, hogy a nemzetgyűlés az 1920:1. tc.-ben kimondta: mindaddig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos  szavazással kormányzót választ. Így a kormányzó megbízatásának időtartamát nem határozták meg. A nemzetgyűlés 1920 márc. 1-én 141 közül 131 szavazattal Horthy Miklós volt császári és királyi altengernagyot, a nemzeti hadsereg fővezérét választotta meg Magyarország kormányzójává (1920:11. tc.).

A kormányzót a nemzetgyűlés az 1920:1. tc.-el általában a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlásával ruházta föl. Egyúttal azonban felsorolta azokat a koronás királyt megillető jogokat, amelyeknek gyakorlásából a kormányzót kizárta.

A kormányzót a nemzetgyűlés az 1920:1. tc.-el általában a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlásával ruházta föl. Egyúttal azonban felsorolta azokat a koronás királyt megillető jogokat, amelyeknek gyakorlásából a kormányzót kizárta.

Az 1920:XVII. tc. megadta a kormányzónak azt a jogot, hogy az országgyűlést elnapolhassa, de legfeljebb 30 napra.

Az 1933:XXII1. tc. ezt a korlátozást is megszüntette, de a kormányzónak is éppen úgy, mint egykor a királynak, az elnapolt vagy feloszlatott országgyűlést olyan időben kell összehívnia, hogy az országgyűlés az évi költségvetést az év végéig megszavazhassa. Az 1920:1. tc. szerint a kormányzó a törvényt csak egyszer küldhette vissza 60 nap alatt az országgyűlésnek.

Az 1937:XIX. tc. szerint vétójogát két ízben és hat-hat hónapi időközben gyakorolhatja.

Az 1920:1. tc. megadta a nemzetgyűlésnek a jogot, hogy a kormányzót, ha az alkotmányt vagy a törvényeket megszegi, felelősségre vonhassa. Ezt a rendelkezést az 1937:XIX. te. hatálytalanította.

Bár a kormányzó jogállása eredetileg megfelel a régensének, és ilyenképpen a király helyettese, amióta azonban a királyi trón nincs betöltve, a kormányzó nem a király személyét, hanem a királyi intézményt helyettesíti. Most tehát a kormányzó államfő. Ebből azonban nem következik, hogy Magyarország államformája köztársaság. A kormányzó és a köztársasági elnökjogállása közt lényeges különbség, hogy a kormányzó tisztének tartama nincs időhatárhoz kötve, és hogy felelősségre nem vonható. A kormányzó jogállásának a királyi intézményt helyettesítő jellege azt fejezi ki, hogy a kormányzói intézmény csak átmeneti, ideiglenes jellegű és nem jelent államformát. Magyarország tehát államformájára nézve ma is (1920!) királyság, jóllehet az államfői máltóságot ideiglenesen kormányzó tölti be. A kormányzó jogállása körülbelül megfelelt a koronázatlan király jogállásának. A koronás király jogosítványaival szemben a kormányzói jogkör korlátozásai a következők:

1. A kormányzónak nincs törvényszentesítési joga, hanem csak törvény-kiállítási joga (promulgatio) és törvény-kihirdetési joga (publicatio).
2. Nemességet nem adományozhat, de címeket, kitüntetéseket, rendjeleket alapíthat és adományozhat.
3. Az apostoli királyt a római katolikus egyházzal szemben megillető ún. legfőbb kegyúri jogot nem"gyakorolhatja. Ez azonban nem jelenti a király főkegyúri jogának megszűnését.
4. A kormányzó csak az országgyűlés hozzájárulásával kezdeményezhet háborút és köthet békét.
5. A honvédséget az ország határain kívül csak az országgyűlés hozzájárulásával alkalmazhatja. Ha azonban közvetlen veszély fenyegeti, a kormány felelőssége és az országgyűlésnek késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulásával a honvédségnek az ország határain kívül való alkalmazását is elrendelheti (1920:XVII. tc.).
6. A kormányzó általános kegyelmezési joga korlátozott; a minisztereknek és a legfőbb állami számvevőszék elnökének kegyelmet csak törvény adhat (1920:XVII. tc.).
7. A kormányzó személye sérthetetlen, és ugyanolyan büntetőjogi oltalomban részesül, mint a király, azonban a szentség és felségiség minősége nem illeti meg. Külső méltóságát jelentő címe főméltóságú (celsitudo, Durchlaucht, Sérénité).
8. A kormányzónak nincs udvartartása. Részére az országgyűlés tiszteletdíjat állapít meg. A kormányzó mellett a hivatali tennivalókat a kormányzói kabinetiroda látja el, amely szervezetileg megegyezik a király kabinetirodájával.

Egyébként a kormányzó a királyi hatalmat ugyanolyan korlátok közt gyakorolja, mint a király. Így különösen felelős miniszteri közreműködéssel. Személyes jogállására azonban a kormányzó lényegesen különbözik a királytól, mert nem alkotóeleme az államnak, hanem ő is állampolgár, aki magánminőségben az államhatalomnak van alávetve.

{1920-ban tehát a nemzetgyűlés rendelkezett hatalmáról: megbízatását a nemzetgyűléstől szerezte választás által, esküt tett, nem szentesíthetett törvényt, csak kihirdetett, és aláírásával ellátott, vagy 1x visszaküldhette megfontolásra a nemzetgyűléshez, nemzetgyűlést nem napolhatott el (később 30 napra!), feloszlatást csak tartós munkaképtelenség esetén rendelhetett el, végrehajtó hatalmat csak a minisztériumokon keresztül gyakorolhatott, de joga volt az ország képviseletéhez, nemzetközi szerz. kötéséhez (törvényhozás keretébe tartózó ügyben előzetes ngy­i hozzájárulás!), Ñ hadüzenet, békekötés, hadsereg bevetése határon kívül. Nem adhatott nemesi címet, ált. kegyelmet. A tv. deklarálta személyes sérthetetlenségét, de felelősségre vonhatta a ngy. tv-sértés estén. 1926-ban nőtt a tv-hozásban betöltött szerepe (élethosszig kinevezhetett 40 főt, dönthetett a megüresedett helyek betöltéséről). 1933-ban az ogy. elnapolásának és feloszlatásának korlátozásai megszűntek. 1937-től nem vonható felelősségre, a nem tetsző tv. kihirdetését 1 évvel késleltetheti, joga lesz az utódmegajánlásra. 1942. kormányzó helyettesi intézmény.}