2022. december 30., péntek

48. A KÖZTÁRSASÁGI ÁLLAMFORMA KORSZAKAI MAGYARORSZÁGON.

 

48. A KÖZTÁRSASÁGI ÁLLAMFORMA KORSZAKAI MAGYARORSZÁGON.


A köztársasági államforma

A XX. század folyamán nem kevesebb, mint hat köztársaság egzisztált rövidebb-hosszabb ideig hazánkban.

Magyarországon a köztársasági államforma az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével a Nemzeti Tanács 1918. november 16. néphatározata révén született meg, mely Károlyi Mihályt ruházta fel ideiglenes államfői jogkörrel. 1918-19 forradalmainak bukása után egészen az 1946. évi I. törvénycikk elfogadásáig Magyarország ún. király nélküli királyság volt, amelyben a választott kormányzó, a király helyetteseként, de korlátozott hatáskörrel látta el az államfői teendőket. A köztársasági elnöki intézmény 1946-os visszaállítása rövid életűnek bizonyult. Az ország első írott alkotmánya 1949-ben felállította az Elnöki Tanácsot, mint kollektív államfői intézményt.

Az I. világháborút követően, 1918. november 16-án kiáltották ki a „Magyar Népköztársaság"-ot, gróf Károlyi Mihály elnökkel az élén. Ennek a polgári-demokratikus köztársaságnak az egyik szimbóluma szintén a Kossuth-címer, a korona nélküli kis barokk címer lett. E köztársaság is rövid ideig, mindössze négy hónapig állt fönn: 1919. március 21-én ugyanis Károlyi Mihályt telefonon értesítették, hogy az ő köztársasága helyett a „proletárdiktatúra" (a munkásosztály államhatalma) lépett a porondra. A „munkásosztály köztársaságának" alkotmánya - Lenin elvtárs tákolmányának a mintájára megadta az állam új nevét, mely rövid időre „Magyar Szocialista Szövetségi Tanács Köztársaság" lett, elnöke Garbai Sándor, a tényleges hatalom azonban a Kommunisták Magyarországi Pártja élén álló Kun Béla kezében összpontosult. Nem sokáig! A sors „négyes" játéka ugyanis tovább folytatódott: ez a köztársaság sem állt fenn sokkal tovább négy hónapnál, mivel 1919. augusztus 1-jén felváltotta Horthy Miklós „fővezér" ellenforradalmi rendszere, amely 1920. március l-től a „király nélküli királyság"-ba torkollott. A II. világháború után, 1946. február 1-jén kiáltották ki az újabb köztársaságot, ezúttal a ,,Magyar Köztársaságot", Tildy Zoltán elnökkel az élén: Ez valamivel több, mint három és fél éves működése után, 1949. augusztus 20-án átadta a helyét a „nagy barát", Sztálin modellje alapján formált „Magyar Népköztársaságnak". Az egypártrendszeres államformában megszűnt az elnöki funkció, helyébe a kollektív állami apparátus, az Elnöki Tanács (első elnöke Szakasits Árpád) lépett, míg a demokráciából a parlamenti képviselőknek csupán a formális jóváhagyás, illetve a „bólogatás" megalázó szerepe jutott. Ennek a szomorú időszaknak az első éveit (1949­1953) a „szovjet behozatal", a továbbra is külföldről irányított, totális „fiókdiktatúra" jellemezte, amelynek Magyarországon való kialakításában a főszerepet Sztálin legjobb tanítványa, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, Rákosi Mátyás kapta. Az epekedve várt rendszerváltás csak négy évtized múltán következett be, amikor az egypártrendszeres sötétséget a többpártrendszer váltotta fel. 1989. október 23-án ünnepélyes keretek között, a Parlament teraszán az ideiglenes elnök, Szűrös Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Szűröst követően az elnöki tisztséget Szabad György, majd 1990. augusztus 3-tól, 2000. augusztusáig Göncz Árpád (egymásután kétszer is megválasztották) viselte, akit Mádl Ferenc váltott fel. A jelenlegi köztársaság harmadik elnöke: Sólyom László.

1918. noV. 16. Magyar Köztársaság kikiáltása.

1919. augusztus 1.

1919. március 21. Magyar Szocialista Szövetségi Tanács Köztársaság

1946. február 1. Magyar Köztársaság. Második köztársaság kikiáltása, köztársasági elnök: Tildy Zoltán, Kormányt Nagy Ferenc kisgazdapárti alakít. Földreform, forint bevezetése.

1949. augusztus 20. Magyar Népköztársaság

1989. okt. 23-án kikiáltották a harmadik köztársaságot.

[A hatályos alkotmány és házszabály szerint a köztársasági elnöknek a parlamenttel kapcsolatos legfontosabb jogai:

összehívja és megnyitja az Országgyűlés alakuló ülését [Hsz. 1. § és 3. § (1) bek.];

az Országgyűlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal legfeljebb harminc napra- elnapolhatja. [Alk. 22. § (4) bek.];

törvényt kezdeményezhet. [Alk. 25. § (1) bek.];

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése