30. KORMÁNYZÓ, HELYTARTÓ
Kormányzó (gubernátor): a király korlátozottsága (gyengeelméjűség, kiskorúság) estén gyakorolta a hatalmat, intézte az ország ügyeit. Kinevezéséről maga a király, vagy az ogy. gondoskodott. Kivételes eset volt, amikor nem kormányzó, hanem a királyi tanács irányította az országot, de bevett szokás volt, hogy a kiskorú királyt anyja helyettesítette a kormányzásban. Először az 1446. évi ogy. rendelkezett a király választásáról, s az ott elfogadott szabályok alapján jogköre lényegében azonos volt a királyéval. Korlátozott volt néhány kérdésben: hűtlenségi ügyekben nem bíráskodhatott, nem adhatott kegyelmet. Igazságszolgáltatási tevékenységet 12 tagú tanáccsal végezhetett. (nádor, országbíró, 2 főpap, 2 báró, 6 nemes). Birtokadományozási felhatalmazása csak 32 jobbágytelekig terjedt, ennél nagyobb birtokot felosztania sem volt szabad. Egy személynek csak egyszer adományozhatott, és végül a királynak szentesítenie kellett e tevékenységét.
Helytartó(locumtenes regius): a király helyettesítője. Az uralkodó ált. maga döntött helyetteséről, távolléte idejére. A helytartó nem gyakorolhatta a királyi jogok összességét, csak a hazai ügyek folytonosságáról gondoskodott, a kir. által meghat. keretek között. Az uralkodó utasításai szerint igazgatta az országot. A Habsburg uralkodók sok időt töltöttek távol az udvartól, így uralkodásuk idején felértékelődött a ht. szerepe. A XVII. sz-ra a ht-i feladatok fokozatosan átkerültek a nádori feladok körébe, majd a Helytartótanács 1723-as felállításától a nádor teljes mértékben átvette azokat.
29. A KORONÁZÁS KÖZJOGI JELENTŐSÉGE
Koronázással jutott hozzá az uralkodó a legtöbb jogosítványhoz, ennek megfelelően a koronázás a királlyá avatás legfontosabb mozzanata volt. Meghatározott szimbólumok sorozatából állt, egyházi, és világi részre különült el. A koronázás az akaratnyilvánítás eszköze volt, kifejezte, hogy a résztvevők az aktus által elismerik királynak a jelöltet. A koronázás a koronázótemplomban, az oltár előtti emelvényen történt.
A koronázás (internetről!)
Egyházi és közjogi jellegű szertartás
Világi rész:
· ünnepélyes külsőség
· Nép megkérdezése
· Világi eskü
Egyházi rész
· Püspökszentelés mintájára
· Hatalmi jelvények átadása
· Egyházi intelem
· Egyházi eskü
· Felkenés
· Hatalmi jelvények átadása (palást, kard, jogar, országalma)
· Koronának a király fejére helyezése
· Ünnepélyes Te Deum
· Koronázási mise
Koronázási jelvények Korona, jogar, országalma, palást, királyi kard, kereszt
Koronázás alaki követelményei: bármely feltétel hiányában a szertartás érvénytelen (törvénytelen)
1. mindig az esztergomi érsek végezze
2. mindig a székesfehérvári bazilikában (Boldogasszony templomban) történjen
3. mindig Szent István koronájával
Mozzanatok:
I. Király megérkezik a templomba
1. 2. Főoltárhoz vezetik, lesegítik a köntösét a kanonokok
2. Esztergomi érsek jobb kezét az uralkodó fejére teszi (áldást kér)
3. Felkenés! uralkodó kezeit és hátát megkenik olajjal
4. Palást feladása (Szt. István palástja)
5. Érsek a többi jelvényt is átadja: kereszt, jogar, országalma, zászló, lándzsa (ehelyett az Árpád-ház kihalása után a kard) Világi eskü az ország törvényeire
6. 8. Korona feladása - az érsek teszi fel
7. 9. A király emelvényre áll - nemesek lovaggá ütése (ez a külső támadástól való védelmet jelképezi)
8. 10. Átvezették az uralkodót a Szent Péter és Pál templomba, törvényt látni, azaz bíráskodni (Igazságszolgáltatás jelképe)
9. 11. Az uralkodó kilovagolt a városon kívül lévő Szent Márton templomába, felment a toronyba, és kardjával a 4 égtáj felé vágott, ezzel jelképezte, hogy az országát minden irányból támadó ellenséggel szemben megvédi
10. 12. Lakoma
Szokás volt, hogy a királynét is megkoronázták ugyancsak Szent István koronájával, de ezt a szertartást egy idő után áttették Veszprémbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése