36. FÖLDESÚRI URADALMAK
A középkori földesúri hatalom egy földbirtokon kifejlődő, az azon élő személyek fölött is érvényesített magánjogi, és közjogi hatalom volt. Az ott élők a földesúrnak alávetett, a földön dolgozó, járadékokat teljesítő alattvalók voltak.
A földbirtok jellegzetes része volt az uradalom, azaz a tulajdonos közvetlen irányítása alá tartozó terület, amelyet saját kedve szerint használhatott. A birtok a saját határain belül politikai hatalommal és gazdasági monopóliumokkal bírt. A tulajdonosnak joga volt törvénykezni a birtokán élők peres ügyeiben. A földtulajdonosnak joga volt továbbá viselkedési rendszabályok életbeléptetéséhez, például nyilvános ivászat és egyéb kihágások miatt megbírságolhatta a szabálysértőket.
A földterületek egy második csoportja felett a birtok tulajdonosának csak közvetlen befolyása volt, mert ezt a földet kiadták állandóra lekötött bérletbe parasztbérlőknek. A bérlő ennek fejében járadékokkal tartozott. A földművesek jogai helyenként különbözőek voltak, de normális esetben a paraszt mindaddig, amíg fizette a bérletet urának, szinte minden szempontból úgy kezelhette ezt a földet, mint teljes jogú tulajdonát. Járadék fejében hozzá juthatott még a földesúrnak fenntartott haszonvételekhez, mint a vásározás, kocsmáltatás, malomtartás, vadászat, halászat, tenyészállatok tartása. A földesúr jobbágy viszonynak ez volt a dologi oldala. A falu mellet ismeretes volt egy sajátos településtípus is, a praedium, mely a gazdaság, központját jelentette. Miután ez megszűnt, az udvarház lett a központ. Az udvarház birtokkormányzati funkcióján kívül hatalmi jelleggel is bírt, a földesúri bíráskodás színhelye, az adminisztráció központja volt.
A birtokkormányzati feladat háromirányú volt: a gazdaság irányítása, közigazgatási feladatok ellátása, jogszolgáltatás.
Közigazgatási feladatok: intézkedett az állami adók kivetéséről, beszedéséről, ogy-i költségek, hadisegély beszedéséről, részt vett katonafogásban, katonatartásban, gondoskodott az utak, hidak fenntartásáról, ellenőrizte a falusi önkormányzatot, szervezte a telepítési mozgalmakat. Építésügyi hatóságként járt el, szorgalmazta a céhek alakulását, engedélyezte vásárok, piacok működését, és ellenőrizte azokat, feladata volt a tűzvédelem, tűzoltás, egészségügy, állategészségügy, jótékonysági ügyek. Mint a főkegyúri jogok gyakorlója, gondoskodott a birtokon felállított egyházak működéséről.
A nemesség többségének a 18. századiga földbirtok-jelentette a fő jövedelmi forrást. A földnek jelképes, ugyanakkor gyakorlati szerepe volt. Hozzátartozott a nemesség önmagáról alkotott eszményéhez, és meghatározta a mások számára önmagáról nyújtani kívánt képet is. A föld azt a megbízhatóságot jelentette, amely a vagyon minden más formájából hiányzott. Összekapcsolta a nemesembert nemzete múltjával, és megadta neki a családfához fogható biztos azonosságtudatot. Vidéken, családjuk és hű parasztjaik körében egyszerű, nyugodt, tisztességes életet élhettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése