1241-42-ben elsősorban katonai kudarc érte Mo-ot, kiderült, hogy az orsz. hadereje képtelen érdemi védelmet nyújtani lakosai számára. Ezért a hadászati reformokat a tatárjáráskor bekövetkezett látványos és gyors katonai kudarc önmagában indokolta. Ugyanakkor Béla tisztában volt azzal, hogy a változások nem merülhetnek ki csak a hadviselés megreformálásában, hanem ehhez teljesen új társadalompolitikára van szükség. Béla mindezek véghezviteléhez 1241 előtti politikáját meg kellett tagadnia, és egy, azzal ellentétes politikai kurzust megvalósítania. Maga az uralkodó nevezte azt a politikát, amelyet 1242 után folytatott, az ország megújításának. (renovatio regni).
Az újjáépítés
A tatárjárás elképesztő pusztításokat okozott. A lakosság kb. 15%-a esett áldozatul. Falvak sokasága semmisült meg teljesen, érzékeny veszteség érte a szántóföldi kultúrát és az állatállományt. Béla a tatárok kivonulását követően intézkedett arról, hogy a Geregye nembeli Pál fogjon hozzá a Dunától keletre eső, többet szenvedett országrész helyreállításához: számolja fel az útonállókat, gondoskodjon a népesség összegyűjtéséről, nyissa meg a komoly bevételi forrást jelentő erdélyi sóbányákat. Az ország egész területén megrendült a közbiztonság. Rablólovagok jelentek meg, akik mindazt elvették, ami még megmaradt.
Az ország hamar magához tért a csapásból.
Cél: az ország ellenálló képességének növelése.
Országos telepítési program:
A 12.sz-hoz képest jelentősen megváltozott a betelepülők összetétele. Akkor elsősorban távolabbi országokból, Flandriából, a Rajna-vidékéről, a német területekről, Itáliából jöttek hospesek, most az idegen bevándorlók zöme a környező országokból érkezett.
n Közülük a legnagyobb számot: a kunok tették ki, visszatérésük 1245-46-ra tehető. Az Alföldön helyezték el őket, ahol az átlagosnál jóval nagyobb volt a tatár pusztítás, ami lehetőséget adott arra, hogy nagy üres térségeket szálljanak meg.
n a kunokkal együtt érkeztek a katonai segédnépüknek tekinthető iráni nyelvű jászok.
n szlávok, németek
n románok, a Kárpát-medence déli, délkeleti határaira.
Az új elemek megjelenésének hatása érződött a településkultúra fejlődésén is.
IV. Béla kir-i birtokokon szabad telepes falvakat hozott létre. Az e falvakban élő hospesek már többnyire nem idegenek, a hospes elnevezés nem etnikai, hanem társadalmi jelentésű volt, a szabadságfok akkor elérhető maximumára utalt. Látványos eredményeket ért el Béla a korábban gyéren lakott kir-i erdőispánságok területén: 1242-1270 között 18 város jött létre.
Új megyék alapjait vetette meg: Zólyom, Sáros, Bereg, Ugocsa.
A telepítés korábban elvileg kir-i jog volt, most viszont újabb és újabb települések létrehozására és kiváltságolására ösztönözte a kir. az egyházi és világi nagybirtokosokat. A magánbirtokokon is szabad települések jöttek létre.
Birtokpolitikai reform
Birtokadományozás
Letett arról, hogy megpróbálja visszaszorítani a nagybirtok megerősödését. Híveit immár maga is adományokkal árasztotta el. A 13.sz. 2.felének legfeltűnőbb jelensége a bárók családi vagyonának hatalmas mérvű gyarapodása.
Államháztartási reform
Utat engedett a regálé jövedelmeknek, de tudta, hogy teljes egészében nem lehet arra építeni az orsz. bevételeit. Éppen ezért államháztartási reformja egyaránt számolt regálé jogon (királyként) szedett és domaniális (földesurat megillető) jövedelmekkel. A domaniális bevételeket elsősorban az északi erdőispánsági régió szolgáltatta.
- Jó minőségű pénzt veretett
- A pénzverés továbbra is kamarabérlet keretében folyt
- Újabb pénzverő kamarák
- A pénzügy rendeződése serentőleg hatott a kereskedelemre
- Vámok rendezése 1250
- Értékvámolás- minőség alapján
- Szabad vásár
- Rendkívüli adó- nemesek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése