A kp-i hatalommal szemben szeparatista tendenciákat hordozó tartományok a 13.sz. utolsó éveiben születtek meg, s rövid, 2-3 évtizedes fennállás után a 14.sz-ban szűntek meg. Ezeket az évtizedeket tekintjük a tartományúri hatalom korának.
A tartományúri hatalom kialakulásában közrejátszó okok már évtizedekkel korábban, a 12-13.sz. fordulójától kezdve folyamatosan jelentkeztek.
A legfontosabb okok :
- A birtokviszonyokban bekövetkezett arányeltolódás. Egészen III. Béla uralkodásáig az ország területeinek túlnyomó többsége a kir. birtokában volt. Főleg II. András adományozott el tömegesen kir-i birtokokat. Egész vármegyék elidegenítése.
- Az előkelők nagy ütemű várépítésekbe fogtak. Kezükre játszott a jobbágyparasztok szabad költözési jogainak kivívását eredményező, vándormozgalom®elegendő munkaerő.
- A földbirtokosok több kir-i felségjogokat követeltek maguknak birtokaikon
- Fontos szerepet játszott a tartományúri hatalom megteremtésében a magánfamillia kialakulása.®13.sz-tól. (a tarományúr saját hadserege)
- A kir-i hatalom hanyatlása.
A tatárjárást követő évtizedekben a mo-i fejlődés felgyorsult. A modernizáció egyik legnyilvánvalóbb tünet a nagybirtokos arisztokrácia megerősödése, ami majd szükségszerűen vezet az 1270-es évekre a kir-i hatalom katasztrofális meggyengüléséhez és az ország lassú széteséséhez.
IV. Béla letett arról, hogy megpróbálja visszaszorítani a nagybirtok megerősödését. Ok: ahhoz, hogy az országot helyre állítsa a birtokosok segítségére volt szükség® birtokadományok. A 13.sz. 2. Felének legfeltűnőbb jelensége, így a bárók vagyonának hatalmas gyarapodása volt.
A birtokadományozási politika a tatárjárást követő évtizedekben is folytatódott. A várépítési program is csak úgy volt lehetséges, ha a nagyok jelentős földterülethez jutnak, amelyek jövedelméből képesek várat építeni, és azt fenntartani. Azok, akikre kegyét a legbővebben árasztotta, természetesen bárói voltak, csaknem mind régi előkelő nemzetségek sarjai, és részben olyanok, akiknek elődei vezető szerepet játszottak II. András kormányában. Az adományok folytán az 1-2 tucat família, amely Béla uralmának fő támasza volt, messze kiemelkedett az átlagos nagybirtokosok közül.
- Például a 12.sz-ban Stájerországból bevándorolt Héder nemzetség egyik ága, amelynek vagyonát Henrik bán, IV. Béla utolsó nádora alapította meg az 1240-es évektől kezdve. Kir-lyától hatalmas földterületeket kapott adományul az osztrák határszél hegyvidékén, és egyik várat a másik után emelte. Ezek egyikéről Kőszegről kapták a nevüket utódai.
- A nevezetessé vált Csák Máté nagyapja, az ősi Csák nemzetség egyik ágából származó Máté nádor szintén a tatárjárás körüli években vetette meg a Vértes vidékén családja jövőjének alapjait.
A többi bárók közük
- Gútkeled István bán Szlavóniában
- Kán László nádor Erdélyben,
- Geregye Pál országbíró Biharban,
- Ákos Ernye bán Borsodban építette ki uradalmait és befolyási körzetét.
A gazdag birtokadományok megváltoztatták a vezető réteg jellegét is, ennek következményei pedig hamarosan érződtek a politikában. A nagy vagyonú bárók fiai hovatovább úgy érezték, velük született joguk, hogy örököljék apáik helyét a kir-i tanácsban és részüket a hatalomban.
® Kialakulóban volt egy vékony felső, „főnemesi” réteg, amelynek ugyan nem voltak megkülönböztető kiváltságai, de vagyonánál és különleges presztízsénél fogva igényt tartott a bárói méltóságok betöltésére.
A nemesség alsóbb rétegeiben kialakul a familiaritás.
A kir-i hatalom gyengülése
A várudalmakra és a familiaritásra támaszkodó nagybirtok erősödése még nem éreztette hatását a tatárjárást követő 2 évtizedben. A bárók egyenlőre hűek maradtak Bélához, a magyar királyság igen hamar erőre kapott, és külpolitikája visszatért a hagyományos elvekhez, azaz elsősorban a Balkán felé irányult. (Újdonság, hogy Halics helyett Ausztria felé orientálódik.)
Harc a Babenberg- örökségért
Béla ausztriai orientációja®háború 1246® a herceg elesik® nincs fiú örököse® megindul a küzdelem a vagyonért.
Jogos igénnyel II. Premysl Ottokár lép fel.
Béla is meg akarja kapni a hercegséget.
1254 a felek megosztoznak. Magyar kir. Stájerország nagyobbik, déli fele.
1258 hercegi ranggal István trónörököst állítja a tartomány élére® stájer lázadás és
győzelem 1260.
1261 bécsi béke: Béla lemondott követeléséről, + szövetségre lépett ellenfelével.
Balkán
Cél: helyreállítani a magyar fennhatóságot.
Veje az orosz Rosztiszláv kapta meg Bosznia és Macsó területét. 1263-ig kormányozta a a kir. déli határvidékét, bánságokká szervezte őket. A macsói báni méltóság – a legtekintélyesebb bárói hivatalok egyike- a 15.szig állt fenn.
Belső bajok
Az 1260. Ausztriai vereség után jelentkeztek. István herceg új területeket követelt. Hívei azon bárók és főurak közül kerültek ki, akiknek nem jutott hely Béla kormányzásában, + az elégedetlen bárók.® háború® Béla 1262 enged. István megkapja az „ifjabb kir.” címet és az orsz. keleti felét a Dunáig.® A béke nem volt tartós® újabb háború ® István 1265-ben békére kényszeríti Bélát. Margitszigeti béke.
A szerviensek utódai, a kialakuló nemesi rend megmozdulásai: 1267-ben kényszerítik a kir-t, hogy erősítse meg őket kiváltságaikban.
V. István (1270-72)
Rövid uralkodására már rávetette árnyékát a főúri pártok elkövetkező harca. Béla halálakor hívei közül a nyugati határszéli bárói, köztük Héder Henrik bán István ellenfelénél, a cseh kir-nál kerestek támaszt és elismerték hűbéruruknak. ® háború Ottokár benyomul az orsz-ba.
1271 pozsonyi béke: lemondott Mo-i híveinek támogatásáról.
1272 egy bárói csoport pártütése. Élén: Henrik bán szövetségese, Gútkeled Joakim szlavón bán ® foglyul ejtette a gyermek Lászlót. Célja: az ország feletti hatalom megosztása. ®István nem tudja kiszabadítani, és hamarosan meghal.
IV. László (1272-90)
V. István halálával véget ért a viszonylagos stabilizáció időszaka. A pártharcok ugyan már jó ideje megrendítették a kir-i hatalmat, de megszüntetni egyenlőre nem tudták. Joakim lázadása új korszakot vezet be, a teljes anarchiának és az ország széthullásának több évtizedes időszakát.
A gyermek László helyet, anyja Erzsébet a régens. Valójában bárói klikkek vetélkedtek a politika irányításáért, és hamarosan szerte az országban mindenki harcolt mindenki ellen.
A tartományúrrá válás a 13.sz. utolsó évtizedeiben az egyes nagyúri családok egymás elleni harca és a mindenkori kir-i hatalomhoz való viszonya eredményeképpen dőlt el.
Tartományúrnak csak az tekinthető, aki kiterjedt magánfamiliájának ura, ő azonban egyetlen más familiának sem tagja.
Ilyen értelemben a 13-14.sz. fordulóján 11 oligarchát tekintünk tartományúrnak.
- Csák nembeli Máté – Mo. északnyugati része, a Dunától északra
- Aba nembeli Amádé – az ország északkeleti részén
- Ákos nembeli István Borsod megye területe
- Petenye fia Péter Zemplén megye
- Héder nembeli Kőszegi család D.túl jó része
- Borsa Kopasz – Tiszántúl északi és kpső része
- Kán László- Erdély
- Csanád nembeli Vejtehi Teodor_ Bánát déli része
- Frangepán család –Adriai-tenger északi része
- Babonics István – a Szávától délre
- Subics Pál – dalmát tengerpart, Horvátország, Bosznia jelentős része
1. Pártot a Csehországból visszatért Héder Henrik
2. Pártot Csák Péter vezette, és az első években többször váltották egymást a hatalomban.
Henrik meggyilkoltatta Rosziszláv fiát, Bélát, és pártja megosztozott a délvidéki bánságokon.
1274-ben amikor az udvar éppen a Csákok kezén volt, elfogta László kir. öccsét, Andrást, de Csák Pétertől Szfv közelében vereséget szenvedett és elesett.
Joakim bán, a Kőszegi-párt másik vezető egyénisége 1277-ben szintén életét vesztette, amikor Henrik fiait segítette szlavóniai ellenfeleik, a horvát Babonicsok ellen.
A polgárháborút mindenfelé birtokaik feldúlása kísérte.
1276 Csák Péter elpusztítja Veszprémet
1277 az erdélyi szászok felgyújtják Gyulafehérvárt.
A válságos helyzeten a főpapság próbált segíteni. A püspöki kar 1277-ben gyűlést hívott össze rákos mezőre. (bárók, nemesek, kunok)
- Nagykorúvá nyilvánították a kir-t® hogy számoljon le a lázadókkal
Ez azt jelentette, hogy a kir-i tanács helyett magukaz „országlakosok” vették kézbe saját sorsukat.
®Az 1 országgyűlés
A kir. leszámolt a bihari Geregyékkel, elfoglalta váraikat és új híveinek a Borsáknak adta.
A Kőszegiek ellen az új német kir-lyal Habsburg Rudolffal szövetkezett.
László stabilizációs kísérletét a pápa legátusa, tette semmissé.
A kir. terveiben fontos szerepet játszottak a kunok. A legátus azonban, félreértve feladatát, épp a kunokkal szemben léptett fel könyörtelenül.® beolvasztás, ker. hitre térítés, letelepítés® a kir. kénytelen a nevét adni.
1280 a kir. a kunok mellé áll® hívei szembe fordulnak vele
A béke helyreállításáról szó sem lehetett, hiszen nemcsak a nemesség, de a főpapság is szembefordult a kir-lyal, és az 1280-as évektől tőle függetlenül tartott orsz. gy. + kiközösítették.
Kp-i kormányzat már gyakorlatilag nem létezett, amikor Lászlót kun összeesküvők 1290-ben megölték.
III. András(1290-1301)
Koronázási hitlevél: a bárók hatalmi helyzetének tudomásulvétele. + olyan pontok, ami az anarchiának kívánt véget vetni.
- A kir. engedélye nélkül épült váraik és erődítményeik lerombolásáról intézkedett.
- Megtiltotta a tisztségek halmozását
- Minden hatalmaskodásért 3 hónapon belül elégtételt kell adni, és az elvett javakat vissza kell juttatni.
- Az elégtétel elmulasztása® kiközösítés+ összes birtoka a kir-i kincstárra száll.
- A bárók tartózkodjanak a pusztítástól, fosztogatástól
Tehetetlennek bizonyult a bárókkal szemben
Belháborúk:
1292-ben a Dunántúlt, Horvátországot, Szlavóniát, és a Tengermelléket kezükben tartó Kőszegiek, Fangepánok, Subicok a kir. ellen fordultak.
1292-től nem volt olyan esztendő, hogy ne lett volna fegyveres összecsapás.
A Kőszegiek elf. Pozsony várát® Csák Máté vissza. ®A kir. a Kőszegiek fogságába esik.
1293-ban a békétlen Szlavónia hercegeként a Dunától az Adriáig húzódó hatalmas terület kormányzása András anyjára bízta.® dinasztikus országmegosztás.
1294 Borsák lázadása
1295 Babonicsok felkelése
1296 Kőszegiek lázadása ® leverik és elf. Kőszeget.
1297 az addig kir. hű Csák Máté szembefordul a kir-lyal
1298 már Csák Máté számított a kir. fő ellenségének
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése