A fejedelemség vezetői:
1. Élén a 10.sz-ban a nagyfejedelem állt. Kündü- szakrális méltóság.
Álmost Árpád követte, aki 895-ben Kusállal együtt tárgyalt a bizánci követekkel, aki a magyarokat a bolgárok ellen akarta felbérelni. Árpád alatt történt meg a honfoglalás. Anonymus szerint Árpád 907-ben halt meg. Utóda, talán fia Levente (Anonymus – Zolta) volt. Az Árpád és 950 körüli nagyfejedelem Falicsi között egyetlen nagyfejedelem sem biztos. ® Azzal van ez összefüggésben, hogy a honfoglalást követően fokozatosan hanyatlott a fejedelemség kp-i hatalma. Falicsi neve is véletlenül maradt ránk, Konstantin munkájában fordul elő, mint a bizánci császárral kortárs magyar nagyfejedelem. 950 után Taksonyé lesz a hatalom.
2. Gyula: tényleges hatalom. ® kettős fejedelemség
A kettős fejedelemség intézménye 9O4-ben a bajorok által meggyilkolt Kurszán halálával véget ért. Ekkor Árpád fejedelem megnövelte hatalmát, ráteszi a kezét az addig Kurszán által birtokolt területekre is. A Duna vonalára a Csepel-szigetig.
3. Horka: csak a honfoglalás utántól van rá adatunk. Az a méltóság is annak a törzsnek a vezetői között öröklődött, amelynek élén Kál, majd a 10.sz.kp-étől fia, Bulcsú állt.
A fejedelemségi keretek lazulására és a törzsek közötti új értékrend kialakulására enged következtetni az a körülmény, hogy 950 körül Bulcsú látszik a legaktívabbnak a törzsfők közül. Ő az az egyetlen kalandozó vezér, akinek déli és nyugati irányú portyázásairól egyaránt biztos ismereteink vannak. 955 Lech mező vereség, Merseburgban végzik ki.
A 10.sz. kp-ére visszaesett a fejedelemség kp-i irányító szerepe, és megerősödött a törzsi szeparatizmus.
4. Nemzetségfők, előkelők: nagyon keveset tudni róluk. Nemesek sírja a Felső-Tisza vidékéről származik.
5. Szolgák: néhány zsugorított temetés.
Konstantin forrása nyomán ismerjük Árpád családfáját, legalábbis részben.
Árpád fiai:
Tarkacsu, Jeleg, Jutocsa, Tolta, akik mindnyájan meghaltak 95O-re. Konstantin megemlíti még Leventét is, akik Györffy véleménye szerint azért nem illeszt be a családfába mert meghalhatott a honfoglalás előtt. Pais Dezső véleménye szerint Tarkacsu ugyanazt jelenti törökül, mint Levente magyarul / Lesz /.
Árpád unokái Konstantin szerint:
Tarkacsu fia Teveli, Jeleg fia Ezeleg, Jutocsa fia Falicsi és Zolta fia Taksony. A középkori krónikák szerint Árpádot fejedelmi székbe követte Zolta, majd őt Taksony, Géza és István.
Eszerint az egyenes ági öröklés valósult volna meg, ami ismerve a magyaroknál fennálló seniorátus és levirátus elvét szinte kizárt. Ezt az öröklési rendet csak a középkori krónikások vetíthették vissza az Árpádokra. /Primogentura/
Györffy szerint lehetséges, hogy Árpádot Álmos testvére, Szabolcs követte a trónon. Konstantinnak elhihetjük, hogy Jutocsa fia Falicsi is volt fejedelem, bár más források nem említik a nevét, helynévanyag viszont tartalmazza. Valószínűleg Konstantin ismerte uralkodótársát. Hogy más forrás nem említi Falicsit, annak a fejedelmi hatalom meggyöngülése lehetett az oka. Ebben az időszakban erősödött meg a törzsi szeparatizmus, ami azt jelenti, hogy a törzsfőnök önállóan intézkedtek a saját szállásterületükön. A fejedelmi poszt azonban nem szűnik meg és az Árpádok képesek megtartani azt családjuk számára. A fejedelmi hatalom az Ausburg -i csata után /955/ - Taksony trónra kerülésével- ismét erősödni kezd. A fejedelmi törzs nem nagyon vesz részt a kalandozó hadjáratokban, inkább egy új jövedelemforráshoz fordul: elkezdi megadóztatni a szállásterületén élő népeket. A kalandozások beszűkülésével a többi törzs is rákényszerül erre a jövedelemforrásra, de addigra már az Árpádok előnybe vannak hozzájuk képest.
Kristó:
- A magyar nomád állam a legkülönbözőbb népelemeket foglalta magába, anélkül, hogy a népi, területi, foglalkozási kereteit megbontotta volna. Nem hozott létre és nem terjesztett ki a birodalom egészére annak egységét erősíteni hivatott eszmerendszert, ideológiát.
- A birodalmat vezető törzsek népessége vagyoni és politikai értelemben tagolt volt, de a nemzetségi burok, a vérségi alapegység elfedte ezeket a különbségeket. Az igazi társadalmi határok nem a nomádok törzseinek tagjai között, hanem a szabadok és az alávetett, szolgaként kezelt népelemek között húzódott. Adókat és járadékokat kizárólag tőlük szedtek.
- A nomád állam természetes életeleme volt a háború, azaz a hatalom fegyveres erővel való állandó biztosítása és kiterjesztése.
- A nomád állam felépítésében a területi szempontok, a szilárd határok nem játszottak szerepet. Mindezek eredményeképpen a nomád birodalmak rövid életűek voltak.
A magyar nomád állam a honfoglalás körüli évtizedekben élte fénykorát.
A hanyatlás első jelei a 910-es évek vége felé kezdtek jelentkezni, amikor megkezdődtek az egy éven belül 2 irányba vezetett kalandozások, amelyek a fejedelemség kp-i irányító szerepének lazulására, a különféle törzsi csoportok eltérő irányú tájékozódására engednek következtetni. Megszaporodtak a katonai vereségek.
A 10.sz. kp-ére a magyar nomád állam a szétesés küszöbére került, a törzsek vezetői már nem engedelmeskednek a fejedelemség vezetőinek, de közös veszély esetén még hajlandóak voltak együtt hadakozni. Az egységes és erős nomádállam a 10.sz. kp-ére nomád törzsi államokra esett szét.
A törzsi államok eltérő külpolitikai irányvonalat képviseltek. Pl. Gyula, Ajtony: Bizánc; Bulcsú és a fejedelmi törzs nyugati és déli irányba mutatott érdeklődést.
A 10.sz. kp-ére előrehaladt a társadalom tagozódása, a törzsfő és a kevés számú törzsi előkelő körül a katonai kíséret körvonalai rajzolódtak ki. A szabadok vagyoni differenciálódása előrevetítette a társadalom további rétegződését. A külországból behozott rabszolgák, vmint a lesüllyesztett őslakosok és a szabad magyarok a törzsfők és szűk környezetét szolgálták ki. A társadalmi feszültséget és a formálódó erőszakszervezetet egyenlőre még patriarchális viszonyok fedték el.
Gyula: 950 táján Konstantinápolyban járt, megkeresztelkedett. Erdélyben terjeszti a kereszténységet. Ajtony is hasonló.
TAKSONY
Taksony, Árpád unokája, 947-ben Itáliában kalandozott, s ha lehet hinni Aventinusnak, részese volt a magyarok 955. évi augsburgi vereségének. A magyar szállásterület kp-i részét elfoglaló Árpádok külpolitikájában már a 10.sz. kp-énjelen volt a nyugati és a déli irányú tájékozódás. Az augsburgi csatavesztés a nyugat-magyarországi törzsek jelentős emberveszteségét okozta, ami maga után vonta a dunántúli és a nyugat-felvidéki törzsek meggyengülését. Elerőtlenedésüket használhatták ki az Árpádok arra, hogy 955 után fokozatosan nyugat felé terjeszkedve saját törzsük fennhatóságát terjesszék ki a ny-mo-i területekre. A fejedelmi törzs élére 950 után Taksony került.
Taksony kora:
nyugat felé elzárkózás ® a várható támadás miatt. A 960-as évek végén II. Civakodó Henrik bajor herceg a magyar szállásokkal érintkező területeken megszervezte az Osztrák és a Karantán Őrgrófságot.
- Védelmi politika: besenyő feleséget vett magának ® így biztosította a besenyő törzsek segítségét egy esetleges nyugati támadás esetén. ®Tanuzaba besenyő vezér Mo-ra jön.
- A betelepült besenyőket a határvidékre telepíti.
- Külpolitika: béke
- Megerősödtek a fejedelmi törzs keleti kapcsolatai.
- A keleti orientációra mutat az is, hogy fia, Géza számára a leghatalmasabb keleti magyar törzsfő, Gyula lányának, Saroltnak a kezét nyerte el.
- Bizánccal az ellenséges viszony akkor kezdődött, amikor Rómából kért térítő papokat. ® meghiúsul, Ottó miatt. Ok: azt akarta elérni, hogy a magyarok az általa küldött püspök révén épüljenek be a keresztény egyházszervezetbe.
- 960-as években bekapcsolta az országot a szomszédokkal való távolsági kereskedelembe®
- Számos volgai bolgár előkelő, és jelentős mohamedán, zsidó népesség települt be Mo-ra.
- Az országon átmenő kereskedelem vámját a fejedelem fölözte le. A vámok beszedésére izmaelitákat telepített Pestre
- Taksony intézkedései csak az Árpádok törzsi államában, ill. a fejedelmi törzs fennhatósága alá eső területeken éreztették hatásukat.
- 970 vereség Bizánctól. Lezárulnak a kalandozások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése