A népesség alakulása
Európa lakossága 1000 körül: ua. mint időszámításunk kezdetén. Európa, szegénységben és nyomorban született meg a kora középkor századaiban. Fames et caristia – éhínség és nélkülözés. 5-10.sz.
2. sz. Eu. lakossága 30-36 millió, ebből a Római Birodalom területén élt 26-28 millió.
- Itália népessége 7-8 millió,
- Hispániáé 5-6 millió, Galliáé 7-8 millió
A népsűrűség 10-20 fő között váltakozott négyzetkm-enként.
2.sz. vége: a birodalom nyugati fele: népességcsökkenés, ami több évszázadig tartott.
A 7. sz-ra Eu. Lakossága legalább a felére csökkent.
- Gallia lakossága nem haladta meg a 3 milliót, a népsűrűség a 4-5 főt négyzetkm-enként.
- A Rajnától keletre fekvő német területek még ritkábban lakottak voltak: itt 2 ember jutott 2 négyzetkm-re.
A késő római adatok hemzsegtek az elnéptelenedésre utaló adatoktól:
- mindenütt elhagyott, műveletlen földek (agri deserti), növekvő munkaerőhiány.
Az 5. Sz-ban a ker. cs-ok szigorú „népesedéspolitikai” rendelkezéseket hoztak:
- a nők 40 éves koruk előtt nem vonulhattak zárdába,
- fiatalabb özvegyasszonyok 5 éven belül kötelesek voltak újra férjhez menni, mert különben elkobozták javaik felét.
→ semmi eredmény → 6. sz. felgyorsul a népesség fogyás
Okai:
- a népvándorlás
- éhínségek
- járványok: Afrikából, Etiópia felől Egyiptomon keresztül érkezett. 1 rohama a 2. sz. végén söpört végig a birodalmon, majd különösen nagy halálozást okozva a 6. sz-ban visszatért. A pestis a 8.sz. végéig többször visszatért. A járványokat éhínség kísérte.
8.sz. vége a népesség ismét gyarapodásnak indult.→ Szajna és a Rajna között, Kp.- No-ban, Bajorországban, Ibér-félszigeten. →
- nő a művelt területek aránya,
- az erdőirtásokra utaló kifejezések: exsartium, stirps
- új falvak alapítása főleg a Karoling-bir. és az Asztúriai kir. területén.
Gazdaság
A mezőgazdaság és a népesség fejlődése egymással párhuzamosan és kölcsönhatásban haladt.
A kora kp. korban az Alpoktól északra az ún. hosszú távú parlagolás rendszerében (szabálytalan talajváltó rendszer v. irtásos-égetéses gazdálkodás) művelték a földet.
A 8.sz-tól kezdve Nyugat-Eu-ban fokozatosan áttértek a rövid távú parlagolásra v. ugarolásra – a 2. v.3 nyomásos rendszerre-, amelyben a föld csak 1 évig maradt ugaron, tehát a művelhető terület 2/3-a- fele hozott termést. → Ez a rendszer ugrásszerűen növelte az eltartható népesség számát.
A falu határát dűlőkre osztották, s a földeket időnként újraosztották. Minden család mindegyik dűlőben és mindkét nyomásban kapott 1-1- parcellát. 1-1 család szántóföldje tehát sok kis darabban szétszórva feküdt a falu határában. Sok esetben a földesúr saját kezelésű földje is betagozódott a nyomásrendszerbe. A nyomáskényszer megkövetelte bizonyos szabályok betartását, ezeket a faluközösség szabta meg és ellenőrizte. A mezőgazdasági munkákat minden dűlőben és minden nyomásban egy időben, közösen kellett végezni, s egy nyomáson belül minden gazdának ugyanazt kellett vetnie.
A Karoling-korban Eu-nak az Alpoktól északra fekvő vidékeit 2/3 részben még feltöretlen erdőség, ill. bozót (saltus) borította, s a ritka népesség az egymással össze nem függő, szétszórt tisztásokon és a folyóvölgyekben élt. A művelt és lakott terület (ager) kiterjedése nem volt nagyobb, mint a római korban, sőt néhol ahhoz viszonyítva össze is zsugorodott.
No. Az összterületek másfél %-a volt szántóföld, de a viszonylag sűrűbben lakott területeken sem haladta meg a 3-4 %-ot a szántó aránya.
Saltus:
- tüzelő- és épületfát adott
- alkalmas volt az állatok legeltetésére
- vadászat, gyűjtögetés
A terméshozamokra a 9.sz-i kolostorok leltárainak adataiból lehet következtetni.
Uradalom és földesuraság
A kor legjellegzetesebb intézménye a nagybirtok, a földesuraság volt. A 11.sz-ban ennek keretei közt élt az eu-i lakosság ¾-e. a kp.kori nagybirtok a késő római társadalomtól örökölte. Főleg Galliában a 3-5.sz-ban elszaporodtak az előkelő senatori családok latifundiumai (villa, fundus). E birtokok nagyobb részét olyan telkek foglalták el, amelyeken függő paraszti családok (colonusok) önállóan gazdálkodtak. Emellett a birtok egy kisebb részét az úr saját kezelésében tartotta és rabszolgákkal műveltette.
Társadalom
Munkaerő honnan???
- saját rabszolgák→ fokozatosan átalakult „házas” v. „kiházasított” rabszolgává (servus casatus), akinek családja, háza v. telke van, ahol önállóan gazdálkodik, bár jogilag megmarad rabszolgának.
- szabad parasztok→ függő, szolgáltató parasztokká váltak, de továbbra is önállóan gazdálkodtak saját telkükön.→ colonus: személyükben jogilag szabadok, de hozzá vannak kötve telkükhöz, s termésük egy részét beszolgáltatják a tulajdonosnak.
4-5.sz. a szabad parasztok egyenként v. egész falvanként nagy tömegben húzódtak egy-egy nagybirtokos védelme , patronatusa, patrociniuma alá.
- védelmet tudott nyújtani a rendkívül nagy állami terhek ellen
- a népvándorlás okozta zűrzavaros viszonyok között is
- magánhadsereggel rendelkezett
Precarium v. precaria:
- Már ekkor kialakult az a kp.korban is használatos jogi forma, amellyel egy szabad ember belekerült a nagybirtokszervezet keretei közé
- A paraszt megkéri (precare= kérni, könyörögni) a szomszédos nagybirtokost, hogy fogadja el a földjét (saját föld= allodium). Az elfogadja, majd visszaadja neki, de már szolgáltatásokkal terhesen (precaria oblata)(→ tulajdonosból birtokossá válik), s erről egy adományozó okiratot állít ki (prestaria). → több földet ad vissza.
- Akinek semmi földje sincs az mindet a földesúrtól kapja (precaria data).
A 7.sz-ra megszilárdul a paraszti birtoklás alapegysége, a telek, a mansus. Factus, sors és colonica néven is emlegetik a források. 1 mansus földterület max. 50 hektár.
9.sz. gyakori a fél, v. negyed mansuson ülő paraszt. 12-13.sz. negyedtelek. No. A földesurak tiltották a telek felosztását, ezért kialakult az ún. törzsöröklési rendszer: az 1 fiú örökölte a telket. A mansus birtoklása jogot adott a faluközösség osztatlan birtokában lévő legelők, erdők és vizek. A 7.sz-ra kialakult a jellegzetes kp.kori nagybirtok, az uradalom (dominum).
A majorság, az „úri telek” művelését a számban egyre csökkenő rabszolgáktól átvették a telken ülő parasztok.
↓
- Terményszolgáltatás
- Munkaszolgálat – robot (corvada). A Karoling-korban heti 3 nap.
- Szállítási feladatok
- Leginkább mezőgazdasági munkák
- A parasztok bizonyos napokon közösen végezték a munkákat a majorságban saját eszközeikkel.
A majorsági földek többnyire nem alkottak összefüggő gazdaságot, hanem szétszórtan feküdtek az uradalom falvaiban, s betagozódtak a faluközösség nyomáskényszerébe. Ebben az esetben minden telkes gazda kapott 1-1 parcellát a majorság földjéből, s azt a magáéval együtt művelte. Vetőmagot az úr adta, de e parcella teljes termése is az övé lett.→ a kp.kori nagybirtok kisüzemi termelésen alapuló nagygazdaság, mert a tényleges termelőmunka a kis paraszti üzemekben folyt, amelyek betagozódtak az uradalom szervezetébe.
9-10.sz. átalakul a nagybirtok senioratussá, földesurasággá, vagyis
- komplex közigazgatási,
- bíráskodási,
- katonai és
- adóztatási szervezetté.
A nagybirtokok immunitást szereztek:
- a területükre királyi tisztségviselő nem tehette be a lábát
- ott minden közfunkciót a birtokos látott el→ a saját birtokán ő gyakorolhatta a bannumot
- pallosjog
A bannum kisajátítása révén alakultak ki a „banalitások” azaz a földesúri monopóliumok, amelyek szerint az uradalom parasztjai gabonájukat csak a földesúr malmában őrölhették, s ugyancsak a földesúri kemencét szőlőprést kellett igénybe venniük, megfelelő illeték fejében
Az uradalmak parasztsága
A paraszti függésnek 3 fajtája volt:
- Személyi függés
- gazdasági függés
- bíráskodási függés
Az uradalom függő paraszti népessége 2 nagy csoportból állt a kora kp.korban:
- szabad jogállású colonusokból
- földre ültetett rabszolgákból
A telkeket aszerint osztályozták, hogy ki ül rajta:
- szabad, félszabad (litus, lidus), szolga manusok
Mindegyiknek a birtoklásáért különböző jellegű és nagyságú szolgáltatásokat kellett teljesíteni. Idővel a birtok és a rajta ülő személy jogállása elvált egymástól. Előfordult, hogy szabad ember jobbágyi jogú földet kapott.
- Rabszolgák: helyzetük a kp.kor elején javult. → telekre ültették őket; egyre többet felszabadítottak. 11.sz-ra eltűnik a rabszolgaság.
- A felszabadított rabszolga nem lett szabad (liber), félszabad (lidus) lett.→ Az első évezred vége felé, az ilyen felszabadított rabszolgákra szokták használni a servus szót, mely eredetileg rabszolgát jelentett.→ jelentésváltás: szolgai állapotú, tehát nem szabad ember, aki már nem rabszolga. (magyarban jobbágy).
- Jobbágy: aki mind személyében, mind gazdaságilag, mind bíróilag ugyanazon úrtól függött. A hangsúly a személyi függésen volt.
· Nem rendelkezett jogképességgel
· Nem viselhetett fegyvert
· A bíróságon nem tanúskodhatott
· Engedély nélkül nem hagyhatta el a birtokot
· Nem rendelkezett szabadon a javaival
· Fejadót fizetett
· Halálakor öröksége egy része az urát illette
· Ha nem a birtokról házasodott, ún. kiházasodási illetéket fizetett. A házasságból származó utódokat a 2 úr megosztotta
- Colonusok: helyzete romlott.
· Több szolgáltatás
· Szabadságuk egyre kevesebbet jelentett
· Katonai szolgálatukat pz-zel megválthatták, ami egyre több lett
· 864 Kopasz Károly elrendelte, hogy a colonust éppúgy 60 botütéssel kell büntetni, ha megszegi a kir-i rendelkezéseket, mint a rabszolgákat.
↓
A függő parasztság különböző csoportjainak összeolvadása
↓
Létrejön az egységes jobbágyság.
Végbement a falusi népesség általános jobbágysorba süllyesztése. Ez a folyamat akkor vált teljessé, amikor az uradalmak megszerezték a bíráskodási jogot is az alattvalóik felett.
Itália északi része 9.sz.:
- az uradalmak kialak.
- A szabad parasztok függőségbe kényszerítése
A fejlődés sajátságos formája.
- A majorsági földet a házi rabszolgák
- telekre ültetett rabszolgák művelték.
- a birtokon élő telkes parasztság nagyrészt szabad állapotú volt
sokan rendelkeztek saját tulajdonú földdel, allodiummal. Ezek az idegen birtokon élő szabad parasztok (liberi in terra aliena) bérleti viszonyban voltak az uradalommal. A bérlet feltételeit írásban rögzítették → libellarius
A bérleti szerződést általában meghatározott időre kötötték (29 év), nem volt örökölhető.
A bérletnek egy másik fajtája (emphyteusis) 3 generációra szólt.
- Bresciában a gabonatermés egyharmada, a bor fele volt a bér,
- Bobbioban a különböző termények 25-50 %-a, munkakötelezettség és egyéb szolgáltatás viszont nem terhelte őket.
- De Itáliában korán kibontakozott a pénzgazdaság, s már a 10.sz-ban sok helyen pz-zel fizették a bérleti díjat.
Georges Duby szerint a klasszikus robotoltató uradalom nem terjedt el általánosan Ny-Eu-ban. Igazi hazája a Raja és a Loire közti terület. A Loire-tól délre nem voltak a telkes parasztok robotjával művelt majorságok, s a rabszolgákkal műveltetett majorságok is eltűntek az ezredforduló táján. A kora kpkori nagybirtok ált. egyházi birtok.
A jobbágyok terheiről és szolgáltatásaikról, ezek mértékéről a szokásjog rendelkezett.
- Robot: heti 3 nap
- Gabonatermésből
- Állatainak szaporulatából egy részt volt köteles átadni az úrnak
- Ajándékok (baromfi, tojás)
- Pz-ben fizetett járandóság
- A legsúlyosabbá tallagium, tallia nevű személyi adó vált, amelynek összege nem volt rögzítve, s így a földesúr teljesen önkényesen vetette ki a jobbágyra.
- bannum
Egy nagybirtok átlagos mérete (Pirenne szerint)
· 300 telek (mansus), azaz kb. 4000 hektár lehetett,
- ennék nagyobb birtokai az egyháznak, a püspökségeknek és a kolostoroknak voltak.
- A világi birtokosok között a 100 mansusszal bíró már a legelőkelőbbek (optimates) közé tartozott.
- A lovagi életvitelhez 12 mansus jövedelemre volt szükség.
A földek ritkán voltak egy tagban, nem nagy területen szétszórtan feküdtek. Gyakran előfordult, hogy egy falu 2-3 földesúrtól függött, sőt az is, hogy egyetlen parasztnak több földesura volt, s mindegyiknek különböző jellegű szolgáltatásokkal tartozott.
A nagybirtok kp-jában állt:
- a földbirtokos lakhelye
- a templom, apátság
- v. a vár
A birtok kisebb körzetekre tagolódott, s ezek mindegyike egy v. több villát foglalt magába.
A körzet kp-jában volt:
- az udvarház (Curtis),
- ahol a gazdasági épületek csoportosultak, s ahol a szolgálatukra rendelt szolgaszemélyzet lakott.
- Itt lakott az igazgatással megbízott alkalmazott, a villicus, v. major is,
- akit a különleges bizalmi feladatokkal megbízott szolgarendűek, a ministeralisok közül választottak, s kezdetben elmozdítható volt, de idővel tisztsége örökölhetővé vált.
- A nagybirtokon a legkülönfélébb iparosok éltek és dolgoztak, az ő szolgáltatásuk ipari készítmények, szerszámok, mindennapi használati tárgyak előállítása és javítása volt.
- Az asszonyok a genitáiának nevezett műhelyben szőttek, fontak.
- Minden uradalomnak megvoltak a maga törvényszékei, amelyek parasztokból álltak, s a major v. a villicus elnöklete alatt a földesuraság saját szokásjoga alapján ítélkeztek.
12sz.-tól a szokásjog írásba foglalása.