Már a peloponnészoszi háború időszaka is a poliszrendszer válságát mutatta, mivel sem a győztes, sem a vesztes poliszok válságát nem sikerült megoldani. A változások mindinkább lehetetlenné tették a poliszok hagyományos működését.
A poliszok válságának tünetei:
- gazdasági változások: A háború során a termelési módszerek és a kereskedelem is átalakult. A földművelésben a kisparaszti birtokok tönkre mentek, mivel egyrészt a parasztok állandóan katonáskodtak, másrészt a harcok alatt módszeresen tönkre tették a földeket a fa és a szőlőirtással. Az így tönkretett földeket a nagybirtokosok olcsón tudták felvásárolni, így kialakult a „nagyüzem”. Az iparban a kis műhelyek ugyanúgy a háttérbe szorultak, mint a földművelésben. Kereskedelem: a kereskedelmi utak bizonytalanná váltak. A hajókkal szállított gabona elmaradása azonnal éhínséggel és inflációval fenyegetett, ami kihasználva a kereskedők sokszor szándékos spekulációkat alkalmazva visszatartották áruikat a nagyobb haszon reményében. Nagy szerephez jutottak a pénzváltók, akik „bankárrá” alakulva nagy kamatra adtak csak kölcsönt. → a gazdasági változások nagy vagyoni koncentrációt, meggazdagodást eredményezett egy szűkebb rétegnél, míg a nagy tömegek jelentősen elszegényedtek.
- társadalmi változások: A szűk réteg meggazdagodása és a nagytömegek elszegényedése jelentős vagyoni különbségekhez vezetett. Munka hiányában vagy a politikai vezetéstől akarták kikényszeríteni az ellátásukat, vagy katonáskodással akarták biztosítani megélhetésüket. Mivel a 4. századtól már nem nehézfegyverzetű hopliták jelentették a hadsereg alapját, hanem a közepes v. könnyűfegyverzetű gyalogság a pealtésszek adták a hadsereg alapját. A háborúk miatt megjelentek a pénzért szolgálatot vállaló zsoldos seregek. A társadalom átalakulását jelentette, hogy a háború jelentősen megnövelte a rabszolgák számát, akiket a gazdagok felvásároltak és nagyüzemekben dolgoztattak.
- politikai változások: A jelentős vagyoni különbségek itt is változásokat hoztak. A gazdagok egyre kevésbé akarták eltartani a szegényeket, kevésbé voltak hajlandóak áldozatokat hozni a közösségért. A saját kezükbe akarták venni az államhatalmat is. Erre jó lehetőséget kínált az, hogy a népgyűlések egyre formálisabbá váltak és a nincsteleneket könnyen lehetett befolyásolniv adott esetben jó pénzért el is adták szavazataikat a gazdagabbaknak. A poliszokban a politikai csoportok harca jelentősen eldurvult. Gyakoriak voltak a véres leszámolások, polgárháborúk.
A poliszok válsága Spártában is jelentkezett. A korábbi polgárok közötti egyenlőség megszűnt, a háború itt is egyes csoportok meggazdagodását eredményezte. A hadjáratok megszüntették a polgárok elszigetelődését a világtól és megismertették velük a pénz hatalmát.
400 körül Epitadeusz ephorosz törvénye értelmében a régi típusú törvényeket eltörölték.
- Lehetővé tették a klaroszok (állami járadékföldek) örökítését és elajándékozását.
- A változások hatására a társadalmi csoportok is jelentős átalakuláson mentek végig. akiknek megmaradt a földjük azok lettek az „egyenlőbbek”, az elszegényedettek a „csekélyebbek”.
- A perioikoszok (körüllakók) megmaradtak, de megjelentek a háborúban felszabadított helóták a neodamodészek is.
Spárta hegemóniája (404-379)
Spárta hegemóniát szerzett a görög poliszok felett. Mivel Spárta a háborúban a perzsa támogatásért cserébe a kis-ázsiai ión városokat Perzsiának ígérte, nehéz helyzetbe került. →Ez a szerződés nagy felháborodást vált ki a görögség körében. → Spárta igyekezett késleltetni a követelés teljesítését. Ennek érdekében beavatkozott a perzsa belháborúba, ami II. Dareiosz halála után annak 2 fia között folyt. (A fiatalabb Kürosz oldalán.) A kunaxai csatában Kürosz elesett. a görögök nagy nehézségek árán tudtak csak haza jutni. (Xenophon Anabasis műve)
Mivel a perzsa kérdés nem oldódott meg, a perzsák pénzelni kezdték a Spártával ellenséges poliszokat.
395-387 korinthoszi háború
Athén, Thébai, Korinthosz és Argosz harcolt Perzsia támogatásával Spárta ellen. A kezdeti váltakozó sikerű harcok után a szövetségesek fölénye egyre nőtt. Először Spárta a tengeri vezető szerepét veszítette el, mivel 394-ben a perzsa hajóhad legyőzte Spártát Knidosznál. Szárazföldön azonban a Spárta győzött. A felek békére kényszerültek.
Az Antialkidasz-féle béke:
386 II. Artaxerxész perzsa király közvetítésével jött létre.
- a háború alatt létrejött szövetségeket a peloponnészoszi Spárta vezette szövetség kivételével feloszlatták.
- a kis-ázsiai poliszok perzsa ellenőrzés alá kerültek.
383 Spárta Spárta megszállta thébai fellegvárát a Kadmeiát, Mantineiai lakóit pedig széttelepítette. A béke megkötése után 379-ig Spárta volt a görögség legfőbb hatalma.
Thébai felemelkedése (379-362)
Előzmények:
Amikor Spárta megszállta a várost, a lakosság egy része Athénba menekült. 379-ben a Spárta ellenes erők kapcsolatba léptek az emigránsokkal és elkezdték a felkelés előkészítését. Pelopidas és Melon vezetésével felkelést robbantottak ki Thébaiban → kiűzték a spártaiakat a városból.
378 Athén segítségével 3 nagy spártai támadást vertek vissza a thébaiak, kiűzték Boiótiából a spártai helyőrséget, míg Athén a tengeren verte szét Spárta tengeri erőit. → Ezzel Athén újra a tenger urává vált, Thébai pedig felélesztette a boiótiai szövetséget, Boiótia felszabadítója lett.
375 a perzsa király újabb békét hozott létre Athén és Spárta között.
- mindkét városnak ki kellett vonnia csapatait az idegen területekről
- Athénnak semlegesnek kellett lennie spárta és Thébai közti konfliktusban
371 Spárta fel akarta oszlatni a boiót szövetséget, ezért seregeivel Thébai alá vonult. A thébaiak újítása miatt legyőzték Spártát. Seregét „ferde ék” alakban állította fel és ezzel át tudta törni a spártaiak falaxát. → ezzel a győzelemmel megalapozták Thébai hegemóniáját.
A thébaiak benyomultak Lakóniába és felszabadították Messzénát Arkadiat.
369-ben Spárta és Athén szövetséget kötött a saját flottát építő Thébai ellen.
364-ben Thébai kísérletet tett a tengeri hatalma megteremtésére. Nem sok sikerrel. Perzsia pedig megvonta támogatását Thébaitól. elkezdődött a thébai szövetség lazulása is, mivel támadást indítottak az achaiai szövetség ellen és az arkadiai és achaiai demokraták panaszt tettek Thébai hadvezére Epamainóndasz ellen, hogy az arisztokratákat támogatja. Az élisiek és az arkadiaiak 362-ben békét kötöttek, amihez nem kérték ki Thébai hozzájárulását, ezzel ürügyet szolgáltatva annak beavatkozásra. 362-ben Epamainóndasz meg akarta regulázni szövetségeseit ezért Arkadiaba ment, ahonnan betört Spártába is, de vissza kellett vonulnia. A mantineai csatában Epamainóndasz halálos sebet kapott.
Mivel Thébai hegemóniája szorosan kötődött Epamainóndasz személyéhez, halálával végérvényesen megszűnt létezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése