A háború okai:
- a legfőbb ok a peloponnészoszi és a déloszi szövetség két vezető hatalma Athén és Spárta közötti ellentét.
- a görög világ kereskedelmét Athén és Korinthosz tartotta kézen, ezért a két város szembe került egymással.
Thukydidész megkülönbözteti egymástól a hangoztatott és a valós okokat. Legalapvetőbb valós ok:
- a Spártaiakat félelemmel töltötte el Athén hatalmának növekedése.
A háború indokai:
- epidamnosi/ kerkyra konfliktus
- poteidaiai háború
- megarai pséphisma (néphatározat)
Az epidamnosi konfliktus amiatt robbant ki, hogy Epidamnos városában viszály tört ki a demokraták és az arisztokrácia között. Az arisztokraták Korkyra szigetére menekültek és tőle mint anyavárostól értek segítséget. Korinthosz a demokratákat támogatta a városban. A harc váltakozó sikerrel folyt amikor Korkyra szövetséget kötött Athénnal az arisztokraták megsegítésére. Bár Athén a 445-ben kötött béke miatt nem avatkozhatott volna be, de gazdasági érdekei miatt vállalta a segítségnyújtást és 433-ban legyőzték a korinthoszi hajóhadat.
A poteidaiai háború során Athén újra Korinthosszal került szembe. Poteidaiai városát Korinthosz alapította, de az Athén vezette déloszi szövetséghez tartozott. Athén az epidamnoszi konfliktus után azt követelte Poteidaiától, hogy rombolja le a városfalai egy részét és ne fogadja be a korinthoszi főtisztviselőket. Az ultimátumra a város kilépett a déloszi szövetségből a többi Khalkidikéi várossal együtt. Athén 70 hajóval blokád alá vette a várost. A harcokban korinthoszi és athéni csapatok harcoltak egymással, de Spárta is beavatkozott Athén ellenében.
A megarai néphatározat. A kis állam korinthosz és Athén között helyezkedett el és hol az egyikhez, hol a másikhoz tartozott. A Megara és Athén közötti feszültség oda vezetett, hogy 432-ben Athén néphatározatot hozott, ami alapján a megaraiakat kizárták az Athén ellenőrzése alatt álló kikötőkből és az athéni Agóráról. Athén gazdaságilag akarta tönkretenni Megarát, amire válaszul Megara Spárta oldalán keresett menedéket.
A peloponnészoszi szövetség gyűlésén elhangzott fenti vádak és történetek alapján a spártai népgyűlés bűnösnek mondta ki Athént a 445-ben kötött 30 éves béke megszegésében. A spártaiak ultimátumot küldtek Athénnak, aminek fő pontjai a következők voltak:
- engesztelje ki a Kylóni vérbűnt (azaz űzzék el a városból Periklészt)
- vonuljanak el Poteidaia alól
- adják vissza Aigina függetlenségét
- vonják vissza a megarai néphatározatot
- később kiegészítették azzal, hogy oszlassák fel a déloszi szövetséget
A végső soron mindkét állam, Spárta és Athén is a saját szövetségi rendszerének fenntartása és a status quo megőrzésének reményében kényszerült a háborúra. A háború politikai és stratégiai okok miatt tört ki.
A peloponnészoszi háború (431-404) szakaszai:
- archidamosi háború (431-421)
- a Nikias-féle béke, Argos, Mantineia és Élis szövetsége (421-415)
- a szicíliai hadjárat (415-413)
- a dekeleiai háború (413-44)
Az archidamosi háború (431-421):
Mivel Spárta a szárazföldön, Athén padig a tengeren volt erősebb, ezért mindkettő a saját területén próbált meg sikereket elérni. A háború ezen szakaszát Archidamnos spártai királyról nevezték el. A háború első szakaszában a Spártaiak Attika területét dúlták fel 2 alkalommal, de Periklész érvényesítette a védekező taktikáját és a városfalak mögé húzódva kitért az ütközetek elől. A Spártával szövetséges thébaiak 431-ben megrohanták Plataiait míg az Athéni flotta a Peloponnészosz partjait pusztította, és elfoglalta Megarát és Aiginát.
Az Attika elleni 2. spártai támadás idején az athéniak megint a falak mögé vonultak és csak a védekezéssel törődtek. Azonban a zsúfolt városban járvány tört ki. A lakosság harmada halt meg, köztük Periklész is. Halála után Athénban a belpolitikai küzdelmek során Kleón, egy demagóg politikus került hatalomra.
427-ben a spártaiak újra betörtek Attika területére, elfoglalták Plataiait és a védőket kivégezték.
Kleón 250 hajóból álló hadat szerelt fel a leszboszi felkelés leverésére, de ezzel teljesen kimerítette a déloszi szövetség kincstárát, ezért rendkívüli adót vetett ki az Athéniakra. A leszboszi felkelés leverése után az athéniak egy népgyűlési határozatot követően kb. 1000 embert végeztek ki.
425-ben Pylos közelében az athéniak Sphakteris szigetén fogságba ejtették a spártai hopliták egy részét. Spárta békét kért, de Athén elutasította. Közben Spártában Brasidas került a hadsereg élére és a reformjai hatására ütőképesebb hadsereget hozott létre, amivel északra, Thrákiába vonult és ostromolni kezdte az itt lévő városokat a makedónok segítségével.
Amphipolisznál Athén vereséget szenvedett. 422-ben Athén újabb sereget állított ki és Amphipolisznál megütközött Spártával. → Spárta győz (Klénón és Brasidas is elesik a cstában)
ANikias-féle béke (421-415):
A békét Nikias hozta létre. A békében rögzítették a korábbi status quot, visszaállították a 10 évvel korábbi állapotokat. A béke 50 évre szólt. Spárta és Athén szövetséget kötött Argosz és a peloponnésszosziak ellen. Az athéni Alkibiádész politikája következtében azonban hamar szembekerültek egymással. A legnagyobb viták Amphipolisz és Pyrosz visszaadása körül zajlottak. Athén hamarosan szövetségre lépett Argosszal, Élissel és Mantinejával, majd kierőszakolták Mélosz csatlakozását is. Hamarosan támadásokat intéztek Spárta partvidéke ellen.
A szicíliai hadjárat (415-413):
Athén segítséget nyújtott a szicíliai Segertának Syrakusai és Selimos elleni harcához. Athénban a háborús párt Alkibiádésszal lelkesen támogatta az expedíció megindítását. A népgyűlés 3 hadvezért: Alkibiádészt, Nikiaszt és Lamarkhoszt választotta a sereg vezérévé. A gyengén előkészített hadjárat kudarcba fulladt. Alkibiádészt szentséggyalázás vádjával hazarendelték, aki erre árulással válaszolt és Spártába szökött. Syrakusai ostroma csak vontatottan haladt. Alkibiádész tanácsára a spártaiak felmentő sereget küldtek Syrakusai megsegítésére. A spártaiak szárazföldön, a syrakusaiak a tengeren győztek 413-ban Athén felett. Nikiaszt és Démosztenészt elfogták és kivégezték.
A dekeleiai háború (413-404):
413-ban a spártaiak Alkibiádész tanácsára erődítményt hoztak létre Dekeleiában, ahonnan közvetlenül tudták fenyegetni és dúlni Attikát. Athénban az utolsó tartalékokat is felhasználva új hajóhadat építettek, amely Szamosz szigeténél állomásozva próbálta megakadályozni, hogy a szövetségesek elpártoljanak Athéntől. Közben Spárta szövetséget kötött Perzsiával, amely alapján a perzsák pénzügyi segítséget adtak Spártának, cserébe az Perzsiának engedte át a ión városokat Kis-Ázsiában.
Athénban nőtt az elégedetlenség. 411-ben 30 választottra bízták, hogy hozza létre az új alkotmányt.
- 400 tagú tanács vette át a kormányzást, amely teljhatalommal rendelkezett
A 400-ak tanácsa a békére hajlott → a mérsékelt arisztokraták és a demokraták megdöntötték hatalmukat. A hajóhad vezetője Thrasybulosz visszahívta Alkibiádészt és fővezérré tette.
Alkibiádész vezetésével 2x is legyőzték Spártát. → Spárta békét ajánlott, de az athéni Kleophón visszautasította.
408 A spártai sereg élére Lüszandroszt állítják, ami Athén bukásához vezetett Notionnál.
406 Athén az Arginuszai szigeteknél győzelmet arat, de Kleophón újra visszautasítja a spártai békeajánlatot.
405 Spárta az Aigoszpotam folyó torkolatánál váratlan rajtaütéssel szinte megsemmisítette az Athéni flottát. → Spárta szárazföldön és vízen ostrom alá vette Athént. A spártaiak kiéheztették Athént, akik kivégezték Kleophónt és feltétel nélkül megadták magukat.
A béke 404:
- Athén a tengeri szövetségét fel kellett oszlatnia
- csak 10 hajót tarthatott meg
- a „hosszú falakat” le kellett bontania
- le kellett mondania minden Attikán kívüli területről
- szövetségre kellett lépnie Spártával, elirmerni annak uralmát
- vissza kellett állítania az ősi alkotmányt
A békekötés után a 30 zsarnok uralma következett, akiket Spárta támogatott.
