Mezopotámia

Mezopotámia

Források:

-          Lagas-i levéltár (nagy mennyiségű i.e. 24. sz-i ékírásos agyagtábla)

-          eponymosjegyzékek (a városok tisztviselőinek nevét tartalmazza)

-          dinat-mišarin (döntvénytárak, pl. Hammurapi törvényoszlopa)

-          ditilla-okmányok (a lezárt estek gyűjteménye)

-          irodalmi alkotások, pecsétnyomók, pecséthengerek

Mezopotámia írása az ékírás, ami az ék alakban kifaragott íróvesszőről kapta a nevét. Az ékírás egy kb. 500 jelből álló írás.

Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz folyók által közbezárt területet jelenti, amely a mai Irak területén feküdt. A szó görög eredetű, jelentése „folyóköz”. Eredetileg Mezopotámiának csak az Eufrátesz nagy kanyarulata által körülzárt területet nevezték, tehát itt egy jelentésbővülés figyelhető meg. Az alsó déli rész neve eredetileg Kenger – Sumer, felső, északi rész Kiuri – Akkád volt, majd az egyesítés után Kalam. A Kenger „nemes v. megművelt föld”-et jelent, sumer eredetű. „Sumer és Akkád” földjét a görögök nevezték el az egyik legfontosabb városáról Babyloniának.

Mezopotámia legjelentősebb földrajzi tényezője a két határfolyó. A kb. 2850 km hosszú Eufrátesz az Örmény-hegyvidéken 2 ágból ered. Az alsó szakaszán, ahol a talaj alluviális, a medermélysége csökken, sőt a meder helye folyamatosan vándorol, iszappal termékennyé téve a földet. Alsó szakaszának a vízét az ókorban 6 főcsatorna vezette el az egész Sumert behálózó rendszerbe. A bővízű folyó áradásának ideje április volt.

Az Eufrátesz mellett feküdt Mezopotámia számos városa is pl. Mari, Sippar, Kis, nippur, Uruk, de az i.e. 1. évezredben a folyó még Babylont is elérte.

A Tigris kb. 2000 km hosszan, kelet felé folyt. Jelentős mellékfolyóje a Zab és a Turnatu. Erős sodrása miatt nehezen volt hasznosítható és torkolatvidéke is nehezen volt megközelíthető. E folyó mellett épült Assur és Ninive városa.

Mezopotámia északi részéhez tartozik az Örmény-hegyvidék és a Zagros-hegység, az É-Ny-i rész 300-500 m magas fennsík, amely sztyeppés és állattenyésztés folyt e területen. Mezopotámia déli része alluviális síkság, alföld, amelyet a két nagy folyó töltött fel. Az alluviális talaj rendkívül termékeny, északon a teraszok alacsony sávja öntözésre alkalmas. Az i.e. 1. évezredben különböző vízkiemelési eljárásokkal (saduf) ezt a területet megnövelték. A földművelésre alkalmas területet 45 ezer km2-re becsülhető.

Dél-Mezopotámia éghajlata szubtropikus, az évi csapadékmennyiség dél felé haladva fokozatosan csökken, eloszlása egyenetlen. A hőmérsékletingadozás is nagy, a síkságokon eléri a 30 C-ot.

Mezopotámia természeti kincsekben igen szegény. Ásványkincse nincsen, egyedül kőolaj lelőhelyei jelentősek, amelyből a kitermelt szurkot világító- és kötőanyagként, szigetelésre használták. A szurok a kereskedelemben is jel. szerepet játszott. A Felső-Zab völgyében ólom is található, amely a 2. évezredben Assur külkereskedelmében játszott fontos szerepet. Fából is behozatalra szorult. Nagy mennyiségben található itt agyag, amelyet építésre használtak.

Őshonos növényei közül legfontosabb a vadon növő, mostoha körülményeket is tűrő datolyapálma. Gyümölcsét tömegtáplálékként fogyasztották, de édességet és erjesztett italt is készítettek belőle. Olajat a szezám magjából préselték. É-Ny Mezopotámiában vadon nőttek a gabonafélék. Az öntözéses földművelés számos kultúrnövény termesztését tette lehetővé: füge, alma, hagymafélék, saláta, kapor, répa, kömény, izsóp, búza, árpa.