Kína területének nyugati része fennsík, óriási hegységrendszerekkel (Tien-San, Himalája), keleti része lapályos. E terület nagy folyója, a Huangho mentén alakult ki a 3. évezred utolsó szakaszában a legrégibb kínai civilizáció.
A neolitikus települések lakossága állattenyésztéssel és kezdetleges földműveléssel foglalkozott. A 3. évezred utolsó századában megismerték az írást és a számolást.
A bronzkor: a Sárga-folyó környékén több bronzkori kultúra fejlődött ki, de nem alkottak egységes birodalmat.
A 2. évezred közepe: a Shang dinasztia királyai a Huangho folyása mentén államszervezetet hoztak létre. (16-11.sz.) A Shang királyok befolyása a Sárga-folyó középső és alsó szakaszának, illetve ezek mellékfolyóinak völgyére terjedt ki, tehát a mai Észak-Kína jelentős része az uralmuk, vagy legalábbis hatásuk alatt állt.
- főváros: An-jang
- körülötte helyezkedtek el a laza függésű fejedelemségek
- nem egységes állam volt, hanem a Sárga-folyó vízgyűjtő területén élő olyan törzsek szövetsége, amelyek elismerték a Sang törzs uralkodójának vallási és politikai elsőbbségét, adót fizettek neki és részt vettek a hadjárataiban.
- az államrend despotikus jellegű, mint az ókori-kelet más államaiban
- a király az „ég fia” – minden föld tulajdonosa
- az ő kezében összpontosult a főpapi és a katonai hatalom is
- a király a kormányzásban a katonai arisztokráciára támaszkodott
- fejlett kézműipar
- magas színvonalú bronzöntés
- megjelennek a porcelánedények
- a lakosság többségét a faluközösségi földművesek alkották
- megtalálható a hadifogoly és a rabszolga is
- a félszabadok adóznak és közmunkát végeznek
- ismerték az írást (Az első írásos emlékek az i. e. 2. évezred közepéről maradtak fenn; sok más ókori kultúrától eltérően ezek nem gazdasági feljegyzések, hanem rituális jellegű feliratos tárgyak, úgynevezett jóslócsontok. Ezek zöme a Shang királyi udvarban készült.)
- teraszos, öntözéses földművelés
Csou-dinasztia (11-3.sz.)
i.e. 1028-771 – Korai vagy Nyugati Csou-kor
i.e. 771-256 – Késői vagy Keleti Csou-kor
i.e. 481-221 – a harcoló királyságok kora
E dinasztia korában beszélhetünk kialakult despotikus államrendszerről. Mindenki az uralkodótól függött. Ekkor alakultak ki azok az eszmék, hagyományok, gondolkodási és társadalmi modellek, intézmények és ideológiák, amelyek az egész későbbi kínai történelmet meghatározták. Ekkor jöttek létre a nagy kínai filozófiai iskolák, ekkor születtek azok a művek, amelyek egészen a legújabb korig mintául és hivatkozási alapul szolgáltak, ekkor alakult ki az írott klasszikus nyelv, amely egészen az 1910-es, 1920-as évek nyelvújító mozgalmáig szinte változatlan formában a birodalom fő kommunikációs eszköze lett. A Csou-korban öltött formát a sajátos kínai kultúra.
- Fővárosa a Wei-folyó völgyében, a mai Hszi-an közelében állt – közel ahhoz a helyhez, ahol később Csin állam hatalmas fővárosa, Hszianjang épült.
- a birodalom nem tekinthető egységes államnak.
- Wu király ugyan meghódította a Shangok befolyása alatt álló területeket, a hatalmas birodalmat azonban képtelen lett volna egyedül kormányozni.
- Az első Csou királyok a meghódított területeket rokonaiknak, hűséges híveiknek vagy a behódolt területi vezetőknek adták adománybirtokul. E helyi vezetők elismerték a Csou királyok politikai és szakrális hatalmát, de saját területükön többé-kevésbé önállóan uralkodtak.
- Az uralkodók a vang, „király” cím mellett viselték a Tianzi, „Ég fia” méltóságot is, jelezve isteni eredetüket
- a rabszolgákat a háztartásokban alkalmazták
- a termelők félszabad parasztok voltak
- Wen és Wu királyok uralkodását a későbbi konfuciánus hagyományban aranykornak tekintették, nevükhöz számos történet és legenda fűződött. Valójában azonban az i. e. 8-7. századig igen kevés hiteles adattal rendelkezünk a kínai történelemről.
- 6. sz. a kp-i hatalom meggyengül
- a laza függésű fejedelemségek fokozatosan önállósultak, elvesztették személyes kötődésüket a Csou-házhoz
- 771 barbár törzsi betörések: elfoglalták a fővárost. Székhelyet Lojang-ba helyezték át
- az uralkodó csak a saját birtoka felett rendelkezett
- a politikai bomlás és anarchia idején született meg a kínai filozófia: Lao-Ce és Kong-fu-ce
A késő Csou kor i.e.771-221-ig
- a királyi ház egyre gyorsabb hanyatlása, a helyi fejedelmek megerősödése volt jellemző.
- a főváros átköltözése után az „Ég fia” valójában csak szakrális jellegű hatalommal rendelkezett.
- a Csou uralkodók királyi címüket megtarthatták, bizonyos szertartásokat csak ők végezhettek el, s egyes diplomáciai aktusokhoz is az ő hozzájárulásuk kellett.
- Az általuk ténylegesen uralt terület fokozatosan egy-két városnyira zsugorodott.
- Cs’un Csiu – Tavasz és Ősz (i.e. 772-481)
- Kína területén száznál is több, egymástól többé-kevésbé független állam létezett egymás mellett.
- Ezek az országocskák háborúztak, szövetséget kötöttek, kereskedtek, versengtek egymással.
- Hasonló kultúrájuk mellett az kötötte őket össze, hogy a Csou királyok szakrális felsőbbségét általában elismerték – de azt nem engedték nekik, hogy ügyeikbe érdemben beleszóljanak.
- Némi stabilitást, a háborúskodásban valamennyi korlátozást az úgynevezett „hegemónok” (ba – pa) rendszere biztosított. Ez azt jelentette, hogy a korszak egyes kiemelkedő, saját országukat jelentősen megerősítő fejedelmeit a többiek elismerték „hegemónnak”, aki a Csou királyok nevében bizonyos intézkedéseket hozhatott a többi ország ügyeiben is. Ez a rendszer azonban csak az i. e. 8. századtól az i. e. 6. századig működött, ekkor is csupán korlátozott eredménnyel.
- A különböző államok közötti egyre élénkebb érintkezés, valamint a hatalmas gazdasági és kulturális fejlődés időszaka is volt.
- A régi, Korai Csou-kori társadalmi rendszer és intézmények kezdtek felbomlani, átalakulni. Tehetséges, de kevésbé előkelő származású emberek hatalomra kerülhettek, régi arisztokrata családok szülöttei elszegényedtek és kiestek a kegyekből.
- A gazdaság fejlődése következtében a népesség növekedett
- A kínai világ határai kitágultak, az egymástól korábban viszonylag elzárt államok közötti kapcsolatok szorosabbá váltak.
- A törvények első írásba foglalására.
- Megjelentek az első „filozófiai” iskolák, amelyek elsősorban evilági, politikai kérdésekre keresték a választ. A fő kérdés az volt: hogyan lehet a nyilvánvalóan a feje tetejére állt világban rendet teremteni, miként lehet a köznépnek és a vezető rétegeknek nyugalmat és ezzel jólétet biztosítani. A legfontosabb ilyen iskolának a konfucianizmus, a motizmus, a taoizmus és a legizmus számított.
A Hadakozó fejedelemségek korszaka (i. e. 403-221)
A Tavasz és ősz korszakban öt fejedelemség emelkedett ki a többi közül. Ezek közül az egyik, a központi fekvésű Csin i. e. 453-ban három részre szakadt, mindháromban a Csinben korábban uralkodó dinasztia egy-egy főembere alakított saját uralkodóházat. Ezzel a jelentősebb fejedelemségek száma hétre emelkedett.
- Cs’u állam: a déli államok felett szerezte meg a hatalmat és próbált észak felé terjeszkedni.
- Csin: bekebelezte Csu államot
- Csi: keleti államok
- Jen
- Han
- Vej
- Csao
A szakadást Kr. e. 403-ban az ekkor már valós hatalommal nem rendelkező Csou király is elismerte → Hadakozó fejedelemségek kora
Cél: az egységes állam
- A fejedelmek sorban felvették a vang, „király” címet
- a vas elterjedése
Az évszázados harcok folyamán az i. e. 3. századra végül három állam emelkedett ki: a déli Csu, az északkeleti Csi és az északnyugati Csin. A végső harc végül e három fejedelemség között zajlott, s mint ismeretes, Csin győzelmével zárult.
i.e. 306-247 a Csin királyság felemelkedések kezdete
i.e.256 Csin legyőzte Csou utolsó királyát és elf. Lojangot. → ez a Csou kor vége
→ Csin- dinasztia (i.e. 221-206)
A birodalomegyesítés feladatát végül az i. e. 246-ban trónra lépett Jing Cseng, a későbbi Csin Si Huang-ti hajtotta végre.
- Megszilárdítja a hatalmát
- I.e. 230 hadvezérei lerohanták Hant, majd sorra a többi fejedelemséget.
- I. e. 221-ben az utolsó ellenfél megadta magát. Ezzel Kína – történelme során először – egy uralkodó alatt egyesült.
- felvette a Csin Első Császár címet
- a meghódított területeket a Csinben már eddig is működő közigazgatási rendszert kiterjesztve Kínát harminchat tartományra (jun, csün) osztotta, ezek élére kormányzókat (junshou, csünsou) és katonai parancsnokokat (junwei, csünvei) nevezett ki a polgári, illetve katonai ügyek intézésére. A kormányzókat és parancsnokokat a központi kormányzat nevezte ki, ennek tartoztak felelősséggel, és bármikor leválthatták őket. A tartományok több járásból (xian, hszian) álltak, ezeket a járásfőnökök igazgatták – ők tízezer portánál nagyobb járás esetén a ling, a kisebb járásokban pedig a csang címet viselték. (Később a tartományok száma 48-ra emelkedett.)
- A legyőzött fejedelemségek előkelőit fővárosába, Xianyangba telepítette. Az elfoglalt államok fegyvereit beolvasztotta és hatalmas szobrokat öntött belőlük.
- i.e.222 elf. az utolsó független államot is
- megerősítette a despotikus hatalmat
- erős kp-i hadsereget hozott létre
- kiépítette a birodalom úthálózatát
- bevezette az egységes mértékrendszert
- pénzreform
- a hagyomány szerint ő kezdte el építeni a Nagy Falat
- új adórendszerével megerősítette a közös földtulajdonon alapuló faluközösségeket
- → reformjai a kereskedő arisztokráciának kedveztek
- Nagyszabású építkezésekbe fogott. A Nagy Fal mellett hatalmas császári palotát építtetett, illetve hegynyi méretű síremléket állíttatott magának. A leghíresebb utána maradt emlék a sírjától nem messze talált cseréphadsereg: a Csinben valaha uralkodott katonás rendet a szabályos sorokban menetelő, egyforma páncélzatú és fegyverzetű több ezer agyagkatonánál jobban semmi sem illusztrálhatná.
- Csin jól szervezett katonaállam volt
- I. e. 210-ben Csin Shi Huangti egy körutazáson váratlanul megbetegedett és meghalt.
- Azonnal kibontakozott az utódlási harc, s többek között Li Si intrikáinak köszönhetően nem a tehetségesnek tartott trónörökös, hanem egy másik, apjánál is kegyetlenebb és önteltebb fiú került hatalomra. A birodalom ekkor már az összeomlás szélén állt.
- Az i. e. 209-ben kitört parasztfelkelést a Csin seregek még leverték, de a következő években már az egész birodalom lángba borult.
- I. e. 206-ban egy lázadó csoport betört a fővárosba és kiirtotta a császári családot.
- A következő évek harcaiból végül a Liu Pang nevű lázadó vezér került ki győztesen.
- I. e. 202-ben ő alakította meg a Han-dinasztiát, amely több mint négyszáz évig állt fenn és a kínai történelem egyik aranykorát hozta.
Han-dinasztia (i.e. 209- i.sz. 220)
A központi hatalom megerősödésére, a birodalom felvirágzására Han Vu-ti császár alatt került sor i. e. 141/140–87.
- Han Vu-ti végleg felszámolta a helyi kiskirályok uralmát,
- a birodalmat tizenhárom tartományra osztotta, amelyet kinevezett hivatalnokok igazgattak.
- Bevezette a versenyvizsgákat.
- A birodalom határait évtizedek óta veszélyeztető hsziungnukra sorozatos vereségeket mért,
- birodalma határait kiterjesztette,
- biztosította a Közép-Ázsiába vezető kereskedelmi útvonalakat
- fenntartotta a despotikus hatalmat
- megszilárdította a birodalmat
- a világ legnépesebb, legszervezettebb birodalma volt
- a régi arisztokrácia rövid időre háttérbe szorította a megerősödő kereskedő arisztokráciát, de sem hatalmukat, sem pedig meggazdagodásukat megdönteni nem tudta. Beépültek az államapparátusba.
- átalakították a seregek felépítését: könnyűlovasság felállítása, a gyalogság túlsúlyba kerül – betörő nomádok miatt
- selyemút: ker.
- utódjai alatt a parasztok terhei növekedtek,
- fokozódott a földkoncentráció, ami az uralkodóház meggyengüléséhez vezetett.
- A tehetetlen császárok kezéből a tényleges hatalom a császárnéi családok kezébe csúszott át.
- Vang Mang, az egyik császárné unokaöccse i. sz. 9-ben palotaforradalmat hajtott végre, s Hszin, Új néven saját dinasztiát alapított. A feszültségek enyhítése érdekében visszaállította a kútföldrendszert, az uralkodó tulajdonának nyilvánított minden földet, megtiltotta a rabszolgák adásvételét, a sólepárlást, a vasöntést és a szeszfőzést állami monopóliummá nyilvánította. A reformokat azonban képtelen volt következetesen végrehajtani, s az állandó bizonytalanság és a természeti csapások hatalmas felkelésekhez vezettek
Ettől fogva az i. e. 206/202-től i. sz. 9-ig tartó időszakot Nyugati vagy Korai Han-kornak, az i. sz. 25-től 220-ig tartó periódust pedig Keleti (vagy Kései) Han-kornak nevezik – a fővárosok, Chang'an (ma Xi'an, Shaanxi tartomány), illetve Luoyang (Henan tartomány) elhelyezkedése alapján). Liu Xiu visszatért a Nyugati Han-kor elején alkalmazott parasztpártoló politikához, s sikerült dinasztiája hatalmát konszolidálnia. A megerősödött birodalom újra legyőzte a xiongnukat (73, 91), s megszilárdította Kína közép-ázsiai uralmát.
A 2. században azonban újra megindult a földkoncentráció, a parasztok elszegényedtek, miközben a trónon tehetetlen bábcsászárok követték egymást. 184-ben kitört az egy vallásos taoista szekta által vezetett sárgaturbánosok felkelése, amely ugyan elbukott, de a dinasztia uralma végleg meggyengült, s a hatalom a helyi parancsnokok kezébe került. Ezek egyike 220-ban hivatalosan is végett vetett a Han-dinasztia uralmának. Ezzel a széttagoltság több évszázados korszaka vette kezdetét Kínában. A Han-kort közvetlenül a Három királyság korszaka (220-280) követte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése