Első átmenet kor: VII-X. dinasztia (2155-2040)
Manethon szerint a VII. din. 5 memphiszi királyból állt, akik 75 napig uralkodtak.
- sorozatos rossz termés, éhínség
- óriási anarchia
- területek önállósodása – először délen
- a kormányzók saját kezükbe vették az irányítást
- a hivatali adminisztráció összeomlott
- a herakleupoliszi felkelők elfoglalták Memphiszt és lerombolták, feldúlták Abüdosz régi sírjait is
- a hatalmat a hérakleupolisziak szerezték meg, Heti Meriibré felvette a királyi címet, és hatalmát jelentősen ki tudta terjeszteni
- az I. átmeneti kor végére Herakleupolisz uralkodója és a vetélytárs Théba kormányzói családja került szembe egymással.
- a kormányzati forma szempontjából 3 részre tagolódott az ország: délen Thébának sikerült a többi nomosz fölé kiterjeszteni hatalmát, a herakleupoliszi államban az erős helyi fejedelmek uralkodtak, északon a városok voltak a politikai élet fő tényezői.
- délen Mentuhotep támadást indított észak felé, h egyesítse az országot →egyesítése sikerül
A Középbirodalom kora: XI-XIV. dinasztia (2040-1989)
I. Menuhotep (2060-2010)
- az orsz. egyesítése ellenére az államrend még nem volt szilárd →III. Menuhotep halála után új dinasztia kerül hatalomra
XII. dinasztia (1989-1791)
- I. Amenemhat (1989-1959)
o belpolitikai változások
o uralkodói székhelyét északra helyezi át
o merénylet áldozata: „Amenemhat intelmei”, „Sinuhe története”
o fia I. Szeszosztrisz
- a XII. din. uralkodásának első felében a nomoszrendszer szigorú uralkodói ellenőrzés alatt állt, és jól működött
- a kerületek határát pontosan kijelölték
- a kormányzók magánvagyonát és a tisztségekkel járó birtokaikat elkülönítették
- a gazd-i élet felvirágzott
- a korban nagyobb szerep jutott a szabad lakosságnak, amelynek rétegei között jelentős gazd-i különbségek voltak
- jelentős ker-i kapcsolatokat tartottak fenn a Közel-Kelettel és Krétával (Kamares-vázák)
- A terjeszkedés iránya dél felé, Núbia ellen irányult.
- III. Szeszosztrisz (1887-1850)
o a fáraó hatalma annyira megerősödött, h felszámolhatta a régi arisztokrácia kiváltságait
o a nomoszokat bekapcsolta a központi államszervezetbe
o Núbia elleni hadjárat: megszilárdította uralmát az első és második katarakta közötti területen
o Palesztina ellen is vezetett hadjáratot
- III. Amenemhat (1850-1800)
o a földművelés fejlesztése: a Fajjumban lévő Moiris-tavat víztározóvá alakított, ezzel jelentősen megnövelte a megművelhető területeket
o hadakozott a beduinokkal
XIII. dinasztia (1785-1652)
- több utalás maradt fenn a rabszolgák tartásáról, akiknek nagy része ázsiai volt
A második átmeneti kor: XIII- XIV. dinasztia (1791- 1550)
A korszakból a források alapján 50-60 uralkodó neve ismert. Valószínűleg a 2 din. fáraói párhuzamosan, egy időben uralkodtak. A korban állandóad voltak az uralkodóváltások, amelyek nagy részei puccsal ment végbe. a válság azonban nem járt együtt az első átmeneti korhoz hasonló általános káosszal, mivel az államigazgatás folyamatosan működött, amelynek vezetője a vezír volt.
Hükszosz kor: XV-XVI. dinasztia (1652-1544) és Thébai, XVIII dinasztia (1650-1550)
1720 táján kezdtek a hódítók nagyobb szerepet játszani Egyiptom északi részén, a Delta vidéken. Eredetileg nomád pásztorkodással foglalkozó törzsek voltak, akik kihasználva Egyiptom megosztottságát, lassan szivárogtak be, végül hatalmi tényezővé váltak és urbanizálódtak. Kp. Avarisz, főistenük Széth.
1650 táján Thébában új, helyi din. került hatalomra, amely kezdetben erősen, majd később lazábban függött a hükszoszoktól. Szekenenré és Kamosze thébai uralkodása alatt már háborúskodtak a hükszoszokkal az orsz. feletti uralomért. Egyiptomot a hükszosz uralom alól I. Jahmesz szabadította fel és egyesítette az országot.
Az Újbirodalom kora: XVIII-XX. dinasztia (1580-1070)
I. Jahmesz (1550-1525)
o két irányban igyekezett kitolni Egyiptom határait. 1. Núbia (tartós sikerek), 2. Palesztina-Szíria
- A háborúk évtizedei után II. Thotmesz felesége Hatsepszut (1488-1468) került hatalomra, kiskorú fia III. Thotmesz mellett.
- Hatsepszut
o hivatalosan is felvette a fáraó címet
o igyekezett megszilárdítani az orsz. belső helyzetét
o a ker-i kapcsolatok kiszélesítése
o expedíciókat vezet Punt országába
- III. Thotmesz
o gyökeres változásokat hozott Egyiptomban
o hódító háborúkba kezdett
o ő és fia uralkodása során kiterjesztették a határokat a 4-5. kataraktáig.
o Szíria és Palesztína irányába 17 hadjáratot vezetett
o elfoglalta Kádest és a tengerparti városokat
o elhatározta, h leszámol Mitanni államával →győz Aleppó és Karkemis vidékén, majd az Eufráteszen átkelve tovább üldözte az ellenséget
o Uralkodása alatt Egyiptom elérte legnagyobb kiterjedését és világbirodalommá vált.
- II. Amenhotep (1412-1348)
o 3 hadjáratban leverte a felkeléseket
o baráti kapcsolatot létesített Mitannival
Közben új tényező jelenik meg a térségben, a Hettita birodalom, mely egyre jobban veszélyeztette Mitannit és Egyiptom szíriai birtokait. Korabeli jel. forrásanyag az Amarnai levéltár.
- III.Amenhotep (1412-1348)
o külpolitikája teljesen passzív volt
- utódai alatt teljesen elvesztek a korábbi hódítások
XVIII. dinasztia
- nagyfokú központosítás
- a nomoszok fokozatosan elvesztették politikai jelentőségüket
- az állami felügyeletet 2 vezír biztosította (alsó-, felső- egyiptom)
- Vezírek:
o kezükben voltak a pénzügyek
o ő volt az igazságszolgáltatás legfelsőbb fóruma
- az állam már állandó hadsereggel rendelkezett, melyben a harci kocsik játszották a fő szerepet
- a gazd-i élet soha nem látott virágzásnak indult
- a núbiai arany és a Közel-Keleten szerzett zsákmány a leggazdagabb állammá tették Egyiptomot
- a birodalom kp-ja: Théba – hatalmas templomok, szentélyek épülnek
- a meghódított területek: Núbia: közvetlen kormányzás alá vonták; Szíria-Palesztina: meghagyták a helyi kormányzatokat, az uralkodókat adó fizetésére kötelezték
IV.Amenhotep (1355-1337) – Amarna -reform
A hadjáratok során szerzett zsákmány jel. része a székváros, Théba fő istenének, Amonnak jutott. Az Amon-papság és főpapjuk politikai hatalma erőteljesen megnőtt, állami funkciókat is betöltöttek, de gazdagságuk is jel. megnőtt. Már IV. Thotmesz és III. Amenthotep alatt belső feszültségek voltak, amelyek IV. Amenhotep trónra lépésével kiéleződtek. A fáraó a papság hatalmának ellensúlyozására a napkultuszt helyezte előtérbe. Uralkodásának 5. évében elhagyta Thébát és új székhelyet építtetett, melyet Ahet-Aton (Aton Horizontja) néven nevezetett el (ma Tell-el-Amarna), nevét Ehnatonra változtatta.
A reform vallási mezben jelentkező politikai harc volt, amelyet a fáraó folytatott a hatalmára veszélyes Amon-papság ellen. Atont a fáraó egyetlen (v. legfőbb) istennek nyilvánította, a monoteista Aton vallás tételeit az Amarnai Naphimnusz mutatja, amely szerint Aton nem csak Egyiptom, hanem a többi ország istene is.
A régi rendszer hivatalnokai nem követték a fáraót az új fővárosba, ezért új hivatalnokréteg alakult ki. → a reform társadalmi változásokat is hozott.
Változott a művészet is, mivel már a fáraót is emberi módon, családjával ábrázolták.
Ehnaton kísérlete azonban felülről irányított reform volt, ami az emberekkel nem talált kapcsolatot. Egyedül az új hivatalnokréteg volt a fáraó támasza. A katonaság is szemben állt vele, ezért a korábbi hódítások szinte ellenállás nélkül vesztek el. Az Amarna-korban a bomlás és az anarchia jelei mutatkoztak.
A helyzetet súlyosbította, hogy nem volt Ehnatonnak fiú örököse, ezért vejét Szemenkharét vette maga mellé, akit azonban a hadsereg nyomására Thébába kellett küldenie, majd még Ehnaton életében meghalt. Helyette Tutanhaton (1347-1339) másik veje lett a fáraó, akinek gyermekségét a hatalmasságok kihasználták, és a reformok visszavonására kényszerítették. Elhagyta Ahet-Atont és Memphisbe tette át a székhelyet. Bejelentette az Amon tisztelet visszaállítását. Nevét Tutanhamonra változtatta.
Halála után özvegye I. Suppiluliuma hettita királyhoz fordult, hogy az egyik fiát küldje el neki férjül. (Ez nem volt szokás!!!) Nem ér oda Egyiptomba. A rövid ideig uralkodó vezír, Az után Horemheb a hadsereg főparancsnoka foglalja el a trónt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése