XIX. dinasztia (1294-1185)
- I.Ramszesz (1294-1292)
o Horemheb jelöli ki utódjául a katonai pályát befutott vezírt
- I. Széthi (1292-1279)
o megpróbálta Egyiptom elveszett birtokait visszaszerezni
o visszafoglalta Palesztinát és megverte a hettitákat
- II. Ramszesz (1279-1213)
o bevonult Szíriába, ahol 1275-ben Kádesnél megütközött I. Muwatallis hettita királlyal. A hettiták tőrbe csalták, bekerítették őket. Épp, h el tudott menekülni.
o felkelés tört ki Palesztinában → leveri
o uralkodásának 21. évében az Asszír hódítás miatt nehéz helyzetbe került hettiták III. Hattusilis királlyal az élen kiegyeztek és békét kötöttek.
o széleskörű építkezés: Abu-Szimbel-i templom, a fáraó 4 kolosszális méretű szobrával
- Merneptah (1213-1203)
o Ramszesz fia, súlyos harcokat vívott a líbiaiakkal és a tengeri népekkel→ győz
o harcol Szíriában, Palesztinában
o uralkodása idején említik először Izraelt
Halála után gyorsan váltották egymást az uralkodók. Utódai alatt tovább nőtt az anarchia, amit időlegesen III. Ramszesz legyőz.
- III. Ramszesz (1182-1151)
o a Líbiaiak újabb támadást indítanak→ visszaveri őket
o hatalmas flottát építtetett és visszaverte a tengeri népeket
o hadat viselt Palesztina ellen is
o a háborúk kimerítették az orsz. erőforrásait
o a gazd-i élet hanyatlik
o uralkodásának 29. évében a Thébában dolgozók elégedetlensége a munka beszüntetésében és tüntetések formájában nyilvánult meg (Torinói Sztrájk Papirusz)
o a fáraó egy hárem-összeesküvésnek esett áldozatul
Az uralkodását követő 8 évtizedben a hanyatlás már megállíthatatlan, s XI. Ramszesz halála zárta le az Újbirodalmat.
A Harmadik átmenet kor: a XXI-XXIV. dinasztia (1070-716)
- XI. Ramszesz
o véget akart vetni a thébai papság hatalmának, ezért megostromolta Amon templomát, de sikere csak átmeneti volt.
A thébai főpap Herihor magához ragadta a hatalmat és Felső-Egyiptomot önálló állammá alakítva királynak címezte magát. Itt a későbbiekben is papok kormányoztak, ezért uralmuk, a theokrácia. Északon Taniszban és Memphiszben Szmendész vette fel a királyi címet, s alapított dinasztiát.
→ Egyiptom kettészakad, külpolitikailag passzív marad
A 10. századtól a líbiaiak békés letelepedése figyelhető meg. A legnagyobb erővel rendelkező líbiai katonacsalád Herakleupoliszban telepedett le és I. Sesonk (945-924) trónra lépésével megszerezte a királyi címet és megalapította a XXII. dinasztiát (945-715). Egyiptom tehát líbiai uralom alá került.
Fokozódó anarchia. A XXIII. dinasztia (818-715) hatalomra kerülésével fokozódott a megosztottság, a városokban önálló dinasztiák kerültek hatalmora.
Későkor: XXV-XXXI. dinasztia (716-332)
9-8. században új birodalom a Napata birodalom jött létre. első uralkodó Kasta, aki megpróbálta hatalmát kiterjeszteni Felső-Egyiptomra. Fia, Peye, meghódította Egyiptom nagy részét, amikor harcba keveredett Tefnaht saisi fejedelemmel.
715-ben Sabaka (716-702) napatai király támadásával megszüntette az Egyiptomban uralkodó árnyékdinasztiák hatalmát és egy Közép-Szudántól a Földközi-tengerig terjedő birodalmat hozott létre, megalapozva a XXV. etióp dinasztiát (716-656). Ez a dinasztia azonban nem volt képes felvenni a harcot Asszíria ellen.
A következő időszakban Asszíria és Napata harcolt egymással az Egyiptom feletti hatalomért. 671-ben assur-ah-iddina elfoglalja Taharka (689-663) fáraó Egyiptomát. Megszállta Memphist és a Delta vidéket. 666-ban Assur-ban-apli újabb hadjáratot vezetett Egyiptom ellen, amely után Taharkának menekülnie kellett. 663-ban Taharka megpróbálta visszaszerezni hatalmát – vereséget szenved. Assur-ban-apli elfoglalta Thébát is.
Saisi korszak (664-525)
Északon az asszírok kegyéből a saisi fejedelemség volt a hatalmi kp. I. Pszammetik (664-610) a Lyd királlyal szövetkezve, lerázta az asszír igát és megalapította a XXVI. dinasztiát (664-525). Kezdetben csak Alsó-Egyiptom uralkodója volt, majd Théba is csatlakozott. Erős államhatalmat épített ki, és nagyjából egyesítette a régi Egyiptomot. Belsőleg stabilizálódik, és nagyhatalmi politikát folytat. Pszammetik,, és utóda II. Nékó beavatkozott az Asszír birodalom felosztása közepette zajló harcokba Asszíria oldalán. Júda királya, Jósiás is ellenük fordult, majd a Megiddó melletti győzelme után Júda vazallus királyság lett. Ezután 609-ben a babiloni birodalom elleni harc kötötte le Egyiptom erejét az Eufrátesznél. Uralmát nem tudta biztosítani a meghódított területeken, mert 605-ben a Karkemis-i csatában vereséget szenvedett.
II.Pszammetik (595-589) diadalmas hadjáratot vezetett délre, Napata ellen, meghódítva a területet a 4-5. kataraktáig. Utóda, Apriész megpróbálkozott Babilónia meggyengítésével, de Nabu-kudduri-uszur visszaverte őket.
570-ben a Kyrénéi háborúban a líbiaiak segítségére vonuló egyiptomiak vereséget szenvedtek a görögöktől, majd felkelés tört ki az uralkodó ellen, melynek élén a hadsereg egyik parancsnoka Jahmész állt, aki II. Jahmész néven átvette a hatalmat. Szövetség jött létre Egyiptom, Lydia, Spárta, és Babilónia között.
III.Pszammetik idején indultak meg Kambysés perzsa nagykirály csapatai Egyiptom ellen. Az első Pélysion melletti csatában vereséget szenvedtek az egyiptomiak. Memphis elestével véget ért a háború, és maga a király is fogságba került. Egyiptom elestét követően meghódolt Líbia és Kyréné is a perzsák előtt. A perzsa uralom egészen 332-ig tartott.
334-ben Nagy Sándor megindult Perzsia ellen. Egyiptom ura ekkor III. Dareiosz Kodomannosz volt. A 333-ban vívott isszoszi csatában elesett Egyiptom satrapája. 332-ben lépett egyiptomi földre Nagy Sándor. A lakosság felszabadítóként üdvözölte. Memphiszben áldozatot mutatott be Ápisznak. Alexandria megalapítása után elzarándokolt a Szíva-oázisba, a híres jóshelyre.
N.S. halála után a diadochosok harcai közepette Egyiptom Ptolemaiosznak jutott. Utódai egészen i.e. 30-ig uralkodtak, amikor a rómaiak elfoglalták és meghódították Egyiptomot Kleopátrától.
