2015. szeptember 14., hétfő

Az ókori Egyiptom 3.

XIX. dinasztia (1294-1185)
-          I.Ramszesz (1294-1292)
o   Horemheb jelöli ki utódjául a katonai pályát befutott vezírt
-          I. Széthi (1292-1279)
o   megpróbálta Egyiptom elveszett birtokait visszaszerezni
o   visszafoglalta Palesztinát és megverte a hettitákat
-          II. Ramszesz (1279-1213)
o   bevonult Szíriába, ahol 1275-ben Kádesnél megütközött I. Muwatallis hettita királlyal. A hettiták tőrbe csalták, bekerítették őket. Épp, h el tudott menekülni.
o   felkelés tört ki Palesztinában → leveri
o   uralkodásának 21. évében az Asszír hódítás miatt nehéz helyzetbe került hettiták III. Hattusilis királlyal az élen kiegyeztek és békét kötöttek.
o   széleskörű építkezés: Abu-Szimbel-i templom, a fáraó 4 kolosszális méretű szobrával
-          Merneptah (1213-1203)
o   Ramszesz fia, súlyos harcokat vívott a líbiaiakkal és a tengeri népekkel→ győz
o   harcol Szíriában, Palesztinában
o   uralkodása idején említik először Izraelt
Halála után gyorsan váltották egymást az uralkodók. Utódai alatt tovább nőtt az anarchia, amit időlegesen III. Ramszesz legyőz.
-          III. Ramszesz (1182-1151)
o   a Líbiaiak újabb támadást indítanak→ visszaveri őket
o   hatalmas flottát építtetett és visszaverte a tengeri népeket
o   hadat viselt Palesztina ellen is
o   a háborúk kimerítették az orsz. erőforrásait
o   a gazd-i élet hanyatlik
o   uralkodásának 29. évében a Thébában dolgozók elégedetlensége a munka beszüntetésében és tüntetések formájában nyilvánult meg (Torinói Sztrájk Papirusz)
o   a fáraó egy hárem-összeesküvésnek esett áldozatul
Az uralkodását követő 8 évtizedben a hanyatlás már megállíthatatlan, s XI. Ramszesz halála zárta le az Újbirodalmat.
A Harmadik átmenet kor: a XXI-XXIV. dinasztia (1070-716)
-          XI. Ramszesz
o   véget akart vetni a thébai papság hatalmának, ezért megostromolta Amon templomát, de sikere csak átmeneti volt.
A thébai főpap Herihor magához ragadta a hatalmat és Felső-Egyiptomot önálló állammá alakítva királynak címezte magát. Itt a későbbiekben is papok kormányoztak, ezért uralmuk, a theokrácia. Északon Taniszban és Memphiszben Szmendész vette fel a királyi címet, s alapított dinasztiát.
→ Egyiptom kettészakad, külpolitikailag passzív marad
A 10. századtól a líbiaiak békés letelepedése figyelhető meg. A legnagyobb erővel rendelkező líbiai katonacsalád Herakleupoliszban telepedett le és I. Sesonk (945-924) trónra lépésével megszerezte a királyi címet és megalapította a XXII. dinasztiát (945-715). Egyiptom tehát líbiai uralom alá került.
Fokozódó anarchia. A XXIII. dinasztia (818-715) hatalomra kerülésével fokozódott a megosztottság, a városokban önálló dinasztiák kerültek hatalmora.
Későkor: XXV-XXXI. dinasztia (716-332)
9-8. században új birodalom a Napata birodalom jött létre. első uralkodó Kasta, aki megpróbálta hatalmát kiterjeszteni Felső-Egyiptomra. Fia, Peye, meghódította Egyiptom nagy részét, amikor harcba keveredett Tefnaht saisi fejedelemmel.
715-ben Sabaka (716-702) napatai király támadásával megszüntette az Egyiptomban uralkodó árnyékdinasztiák hatalmát és egy Közép-Szudántól a Földközi-tengerig terjedő birodalmat hozott létre, megalapozva a XXV. etióp dinasztiát (716-656). Ez a dinasztia azonban nem volt képes felvenni a harcot Asszíria ellen.
A következő időszakban Asszíria és Napata harcolt egymással az  Egyiptom feletti hatalomért. 671-ben assur-ah-iddina elfoglalja Taharka (689-663) fáraó Egyiptomát. Megszállta Memphist és a Delta vidéket. 666-ban Assur-ban-apli újabb hadjáratot vezetett Egyiptom ellen, amely után Taharkának menekülnie kellett. 663-ban Taharka megpróbálta visszaszerezni hatalmát – vereséget szenved. Assur-ban-apli elfoglalta Thébát is.

Saisi korszak (664-525)
Északon az asszírok kegyéből a saisi fejedelemség volt a hatalmi kp. I. Pszammetik (664-610) a Lyd királlyal szövetkezve, lerázta az asszír igát és megalapította a XXVI. dinasztiát (664-525). Kezdetben csak Alsó-Egyiptom uralkodója volt, majd Théba is csatlakozott. Erős államhatalmat épített ki, és nagyjából egyesítette a régi Egyiptomot. Belsőleg stabilizálódik, és nagyhatalmi politikát folytat. Pszammetik,, és utóda II. Nékó beavatkozott az Asszír birodalom felosztása közepette zajló harcokba Asszíria oldalán. Júda királya, Jósiás is ellenük fordult, majd a Megiddó melletti győzelme után Júda vazallus királyság lett. Ezután 609-ben a babiloni birodalom elleni harc kötötte le Egyiptom erejét az Eufrátesznél. Uralmát nem tudta biztosítani a meghódított területeken, mert 605-ben a Karkemis-i csatában vereséget szenvedett.
II.Pszammetik (595-589) diadalmas hadjáratot vezetett délre, Napata ellen, meghódítva a területet a 4-5. kataraktáig. Utóda, Apriész megpróbálkozott Babilónia meggyengítésével, de Nabu-kudduri-uszur visszaverte őket.
570-ben a Kyrénéi háborúban a líbiaiak segítségére vonuló egyiptomiak vereséget szenvedtek a görögöktől, majd felkelés tört ki az uralkodó ellen, melynek élén a hadsereg egyik parancsnoka Jahmész állt, aki II. Jahmész néven átvette a hatalmat. Szövetség jött létre Egyiptom, Lydia, Spárta, és Babilónia között.
III.Pszammetik idején indultak meg Kambysés perzsa nagykirály csapatai Egyiptom ellen. Az első Pélysion melletti csatában vereséget szenvedtek az egyiptomiak. Memphis elestével véget ért a háború, és maga a király is fogságba került. Egyiptom elestét követően meghódolt Líbia és Kyréné is a perzsák előtt. A perzsa uralom egészen 332-ig tartott.
334-ben Nagy Sándor megindult Perzsia ellen. Egyiptom ura ekkor III. Dareiosz Kodomannosz volt. A 333-ban vívott isszoszi csatában elesett Egyiptom satrapája. 332-ben lépett egyiptomi földre Nagy Sándor. A lakosság felszabadítóként üdvözölte. Memphiszben áldozatot mutatott be Ápisznak. Alexandria megalapítása után elzarándokolt a Szíva-oázisba, a híres jóshelyre.
N.S. halála után a diadochosok harcai közepette Egyiptom Ptolemaiosznak jutott. Utódai egészen i.e. 30-ig uralkodtak, amikor a rómaiak elfoglalták és meghódították Egyiptomot Kleopátrától.


Az ókori Egyiptom 2.

Első átmenet kor: VII-X. dinasztia (2155-2040)
Manethon szerint a VII. din. 5 memphiszi királyból állt, akik 75 napig uralkodtak.
-          sorozatos rossz termés, éhínség
-          óriási anarchia
-          területek önállósodása – először délen
-          a kormányzók saját kezükbe vették az irányítást
-          a hivatali adminisztráció összeomlott
-          a herakleupoliszi felkelők elfoglalták Memphiszt és lerombolták, feldúlták Abüdosz régi sírjait is
-          a hatalmat a hérakleupolisziak szerezték meg, Heti Meriibré felvette a királyi címet, és hatalmát jelentősen ki tudta terjeszteni
-          az I. átmeneti kor végére Herakleupolisz uralkodója és a vetélytárs Théba kormányzói családja került szembe egymással.
-          a kormányzati forma szempontjából 3 részre tagolódott az ország: délen Thébának sikerült a többi nomosz fölé kiterjeszteni hatalmát, a herakleupoliszi államban az erős helyi fejedelmek uralkodtak, északon a városok voltak a politikai élet fő tényezői.
-          délen Mentuhotep támadást indított észak felé, h egyesítse az országot →egyesítése sikerül
A Középbirodalom kora: XI-XIV. dinasztia (2040-1989)
I.                   Menuhotep (2060-2010)
-          az orsz. egyesítése ellenére az államrend még nem volt szilárd →III. Menuhotep halála után új dinasztia kerül hatalomra
XII. dinasztia (1989-1791)
-          I. Amenemhat (1989-1959)
o   belpolitikai változások
o   uralkodói székhelyét északra helyezi át
o   merénylet áldozata: „Amenemhat intelmei”, „Sinuhe története
o   fia I. Szeszosztrisz
-          a XII. din. uralkodásának első felében a nomoszrendszer szigorú uralkodói ellenőrzés alatt állt, és jól működött
-          a kerületek határát pontosan kijelölték
-          a kormányzók magánvagyonát és a tisztségekkel járó birtokaikat elkülönítették
-          a gazd-i élet felvirágzott
-          a korban nagyobb szerep jutott a szabad lakosságnak, amelynek rétegei között jelentős gazd-i különbségek voltak
-          jelentős ker-i kapcsolatokat tartottak fenn a Közel-Kelettel és Krétával (Kamares-vázák)
-          A terjeszkedés iránya dél felé, Núbia ellen irányult.
-          III. Szeszosztrisz (1887-1850)
o   a fáraó hatalma annyira megerősödött, h felszámolhatta a régi arisztokrácia kiváltságait
o   a nomoszokat bekapcsolta a központi államszervezetbe
o   Núbia elleni hadjárat: megszilárdította uralmát az első és második katarakta közötti területen
o   Palesztina ellen is vezetett hadjáratot
-          III. Amenemhat (1850-1800)
o   a földművelés fejlesztése: a Fajjumban lévő Moiris-tavat víztározóvá alakított, ezzel jelentősen megnövelte a megművelhető területeket
o   hadakozott a beduinokkal
XIII. dinasztia (1785-1652)
-          több utalás maradt fenn a rabszolgák tartásáról, akiknek nagy része ázsiai volt

A második átmeneti kor: XIII- XIV. dinasztia (1791- 1550)
A korszakból a források alapján 50-60 uralkodó neve ismert. Valószínűleg a 2 din. fáraói párhuzamosan, egy időben uralkodtak. A korban állandóad voltak az uralkodóváltások, amelyek nagy részei puccsal ment végbe. a válság azonban nem járt együtt az első átmeneti korhoz hasonló általános káosszal, mivel az államigazgatás folyamatosan működött, amelynek vezetője a vezír volt.
Hükszosz kor: XV-XVI. dinasztia (1652-1544) és Thébai, XVIII dinasztia (1650-1550)
1720 táján kezdtek a hódítók nagyobb szerepet játszani Egyiptom északi részén, a Delta vidéken. Eredetileg nomád pásztorkodással foglalkozó törzsek voltak, akik kihasználva Egyiptom megosztottságát, lassan szivárogtak be, végül hatalmi tényezővé váltak és urbanizálódtak. Kp. Avarisz, főistenük Széth.
1650 táján Thébában új, helyi din. került hatalomra, amely kezdetben erősen, majd később lazábban függött a hükszoszoktól. Szekenenré és Kamosze thébai uralkodása alatt már háborúskodtak a hükszoszokkal az orsz. feletti uralomért. Egyiptomot a hükszosz uralom alól I. Jahmesz szabadította fel és egyesítette az országot.

Az Újbirodalom kora: XVIII-XX. dinasztia (1580-1070)
I.                   Jahmesz (1550-1525)
o   két irányban igyekezett kitolni Egyiptom határait. 1. Núbia (tartós sikerek), 2. Palesztina-Szíria
-          A háborúk évtizedei után II. Thotmesz felesége Hatsepszut (1488-1468) került hatalomra, kiskorú fia III. Thotmesz mellett.
-          Hatsepszut
o   hivatalosan is felvette a fáraó címet
o   igyekezett megszilárdítani az orsz. belső helyzetét
o   a ker-i kapcsolatok kiszélesítése
o   expedíciókat vezet Punt országába
-          III. Thotmesz
o   gyökeres változásokat hozott Egyiptomban
o   hódító háborúkba kezdett
o   ő és fia uralkodása során kiterjesztették a határokat a 4-5. kataraktáig.
o   Szíria és Palesztína irányába 17 hadjáratot vezetett
o   elfoglalta Kádest és a tengerparti városokat
o   elhatározta, h leszámol Mitanni államával →győz Aleppó és Karkemis vidékén, majd az Eufráteszen átkelve tovább üldözte az ellenséget
o   Uralkodása alatt Egyiptom elérte legnagyobb kiterjedését és világbirodalommá vált.
-          II.  Amenhotep (1412-1348)
o   3 hadjáratban leverte a felkeléseket
o   baráti kapcsolatot létesített Mitannival

Közben új tényező jelenik meg a térségben, a Hettita birodalom, mely egyre jobban veszélyeztette Mitannit és Egyiptom szíriai birtokait. Korabeli jel. forrásanyag az Amarnai levéltár.
-          III.Amenhotep (1412-1348)
o   külpolitikája teljesen passzív volt
-          utódai alatt teljesen elvesztek a korábbi hódítások
XVIII. dinasztia
-          nagyfokú központosítás
-          a nomoszok fokozatosan elvesztették politikai jelentőségüket
-          az állami felügyeletet 2 vezír biztosította (alsó-, felső- egyiptom)
-          Vezírek:
o   kezükben voltak a pénzügyek
o   ő volt az igazságszolgáltatás legfelsőbb fóruma
-          az állam már állandó hadsereggel rendelkezett, melyben a harci kocsik játszották a fő szerepet
-          a gazd-i élet soha nem látott virágzásnak indult
-          a núbiai arany és a Közel-Keleten szerzett zsákmány a leggazdagabb állammá tették Egyiptomot
-          a birodalom kp-ja: Théba – hatalmas templomok, szentélyek épülnek
-          a meghódított területek: Núbia: közvetlen kormányzás alá vonták; Szíria-Palesztina: meghagyták a helyi kormányzatokat, az uralkodókat adó fizetésére kötelezték

IV.Amenhotep (1355-1337) – Amarna -reform
A hadjáratok során szerzett zsákmány jel. része a székváros, Théba fő istenének, Amonnak jutott. Az Amon-papság és főpapjuk politikai hatalma erőteljesen megnőtt, állami funkciókat is betöltöttek, de gazdagságuk is jel. megnőtt. Már IV. Thotmesz és III. Amenthotep alatt belső feszültségek voltak, amelyek IV. Amenhotep trónra lépésével kiéleződtek. A fáraó a papság hatalmának ellensúlyozására a napkultuszt helyezte előtérbe. Uralkodásának 5. évében elhagyta Thébát és új székhelyet építtetett, melyet Ahet-Aton (Aton Horizontja) néven nevezetett el (ma Tell-el-Amarna), nevét Ehnatonra változtatta.
A reform vallási mezben jelentkező politikai harc volt, amelyet a fáraó folytatott a hatalmára veszélyes Amon-papság ellen. Atont a fáraó egyetlen (v. legfőbb) istennek nyilvánította, a monoteista Aton vallás tételeit az Amarnai Naphimnusz mutatja, amely szerint Aton nem csak Egyiptom, hanem a többi ország istene is.
A régi rendszer hivatalnokai nem követték a fáraót az új fővárosba, ezért új hivatalnokréteg alakult ki. → a reform társadalmi változásokat is hozott.
Változott a művészet is, mivel már a fáraót is emberi módon, családjával ábrázolták.
Ehnaton kísérlete azonban felülről irányított reform volt, ami az emberekkel nem talált kapcsolatot. Egyedül az új hivatalnokréteg volt a fáraó támasza. A katonaság is szemben állt vele, ezért a korábbi hódítások szinte ellenállás nélkül vesztek el. Az Amarna-korban a bomlás és az anarchia jelei mutatkoztak.
A helyzetet súlyosbította, hogy nem volt Ehnatonnak fiú örököse, ezért vejét Szemenkharét vette maga mellé, akit azonban a hadsereg nyomására Thébába kellett küldenie, majd még Ehnaton életében meghalt. Helyette Tutanhaton (1347-1339) másik veje lett a fáraó, akinek gyermekségét a hatalmasságok kihasználták, és a reformok visszavonására kényszerítették. Elhagyta Ahet-Atont és Memphisbe tette át a székhelyet. Bejelentette az Amon tisztelet visszaállítását. Nevét Tutanhamonra változtatta.
Halála után özvegye I. Suppiluliuma hettita királyhoz fordult, hogy az egyik fiát küldje el neki férjül. (Ez nem volt szokás!!!) Nem ér oda Egyiptomba. A rövid ideig uralkodó vezír, Az után Horemheb a hadsereg főparancsnoka foglalja el a trónt.

Az ókori Egyiptom 1.

Az ókori Egyiptom
 Források:
  1. egykorú helyi források
-          királyfeliratok
-          elégikus szövegek
-          életrajzok
-          diplomáciai feljegyzések
-          évkönyvek
-          hieratikus és démotikus papiruszok
-          vallásos, irodalmi és régészeti leletanyag
-          a Paraszt panaszai
-          Ehnaton Naphimnusza
-          a Palermói kő
-          királylisták
-          Torinói királypapirusz
-          Egyiptomon kívüli keleti szövegek: a Hattusasi levéltár ékírásos táblái, babiloni és asszír szövegek, Biblia
  1. nem egykorú, de ókori források
-          Manethón egyiptomi pap az i.e. 3.sz-ban megírta Egyiptom történetét, II. Ptolemaiosz Philadelphosz király megbízásából görög nyelven.
-          Hérodotosz görög történetíró a 450-es években utazta be Egyiptomot egészen az első kataraktáig. Művébe a görög-perzsa háborúk II. és III. könyvében foglalkozik Egyiptommal.
-          Diodórosz világtörténetének I. könyve
-          Sztrabón, a nagy földrajztudós i.e. 25-ben látogatta meg Egyiptomot, közvetlenül a római hódítás után. Művének XVII. könyvében közli tapasztalatait
-          Plutarkhosz, Íziszről és Ozirisztől szóló vallásfilozófiai műve
Egyiptomi írás:
-          hieroglif írás (görögül „szent véset”): az írást a napi életen felülálló mondanivaló megörökítésére használták, templomok és sírok falaira, obeliszkekre és szobrokra vésett, v festett ábrázolások tartalmazzák. Mássalhangzó írás, a magánhangzót nem jelölték. A jelek hangértéke a döntő, nem pedig az ábrázolt kép. Többértelműek a jelek, ezért determinatívumokat is használtak.
-          hieratikus írás (görögül „papi, szent”): Az írnokok a mindennapi életben használták, ahol nem volt idő a jelek gondos kirajzolására. Általában vallásos szövegek v gazd-i jellegű szövegek lejegyzésére használták, papiruszokon maradt fenn. Rendszere azonos a hieroglif íráséval, ugyanazokat a jeleket alkalmazza, de erősen leegyszerűsíti őket. Az Óbirodalom végére alakult ki.
-          démotikus írás (görögül „népi”): profán szövegek lejegyzésére használták, de fontosabb szövegeket is lejegyeztek vele pl. Halottak könyve. A hieroglif jelek végletekig leegyszerűsítése, az eredeti jelek már nem ismerhetők fel bennük, erős rövidítéseket is tartalmaz. Az Újbirodalom idején fejlődött ki a hieratikus írásból. A legtöbb esetben papiruszokon maradt fenn.
-          kopt írás: A démotikus írásból fejlődött ki. A görög abc-n alapul, mássalhangzókat is tartalmaz.
A hieroglifák megfejtése:
1799 Napóleon egyiptomi hadjárata → Rozette-i-kő, i.e. 196-ból származik. Szövege egy papi gyűlés V. Ptoliemaiosz Epiphanesz kir. tiszteletére hozott határozatát tartalmazza hieroglif, démotikus és görög írással. → Jean- Francois Champollion 1822-ben fejtette meg az írást.

Korszakolás:
-          Archaikus kor
-          Óbirodalom
-          Első átmeneti kor
-          Középbirodalom
-          Második átmeneti kor
-          Újbirodalom
-          Kései kor
31 dinasztia – Manethontól származik
365 napos év: A naptári ciklusokat a Sirius-periódus jelenti, amely szerint a Nílus áradása, azaz medréből kilépése egybe esett a Sirius csillag közvetlenül napkelte előtti felkelésével. Az egyiptomiak 3 időszakra osztották az évet:
-          áradás előtt
-          áradás
-          áradás után.

Az ország: Egyiptom hosszú keskeny termékeny csík a Nílus két partján a Földközi-tengertől az első kataraktáig. Kezdetben 2 ország, a déli vidék Felső-Egyiptom és a Nílus-delta vidéke Alsó-Egyiptom.
Az egyiptomiak a megművelhető területet, a folyóvölgyet és a deltát tekintették hazájuknak. Ez volt a „Kemet” (fekete föld), amelyet keletről és nyugatról a „Deseret” (vörös föld) a sivatag határolt.
-          csatornahálózat
-          kőben gazdag – építkezések
-          fában, ásványi kincsekben szegény – behozatalra szorul
-          fő kiviteli cikke a papirusz

Vallás, halottkultusz:
-          politeizmus (többistenhit)
-          az istenek állati alakot is felvettek
-          „Ré” a napisten – a legfőbb istenség
-          több istenháromságot ismertek:
o   Ozirisz-Ízisz-Hórusz
o   Ptah-Szahmet-Nofertum
o   Hnum-Szatet-Anuket
o   Amon-Mut-Honszu
-          halottkultuszuk az összes ókori kultúránál kimunkáltabb
-          fontos volt a test és a lélek elválaszthatatlansága
-          az embernek 3 lelke van: Ka, Ba, Ah
-          Holtak Könyve
-          balzsamozás – mumifikálás
-          fáraó – piramis temetkezési hely
-          stb.
 Az archaikus kor: I-II. dinasztia (3000 k.-2780)
Az egyiptomi kultúra előzménye a Nagada I. és a Nagada II. kultúra volt. A réz használata általánossá válik, fegyvereket, nyílhegyeket és szigonyokat készítenek belőle.
Nagada I: vadászkultúra, a déli területeken terjedt el
Nagada II.: északon és délen egyaránt elterjedt, fazekasság virágzása a jellemző. A kései Nagada II kultúra, a Nagada III.
I.e.3000 k. 2 nagy területi egység alakult ki: Alsó-, és Felső-Egyiptom.
-          csatornahálózat
-          kialakul a központi irányítás
-          megjelenik a hieroglif írás
-          az első leletek a felső-egyiptomi Hierakónpoliszból kerültek elő.
-          az ún. Skorpió-király díszbuzogányán lévő ábrázolásból kitűnik, hogy már ő is harcot folytatott Alsó-Egyiptommal.
-          Narmer király palettáján már a két ország egyesítéséről található ábrázolás. a paletta egyik oldalán a király a csúcsos süveg formájú felső-egyiptomi (fehér korona), a másik oldalán pedig a sapka szerű, hosszú nyúlványban végződő és spirális fémszállal díszített alsó-egyiptomi (vörös korona) koronát viseli.
-          a későbbi történeti hagyomány Ménész nevéhez kapcsolta a birodalom egyesítését és az I. dinasztia megalapítását.
-          az archaikus korban a királyok mellett erős hivatalnoki arisztokrácia állt. A hivatalnokok között nagy szerepe volt az „alsó-egyiptomi király pecsétőrének”
-          a későbbi nomosz szervezése már ebben a korban megkezdődött
-          az első királyok a Hóros címet viselték, ami a király isteni eredetét jelzi.

I.                   dinasztia (2955-2780)
-          Az első két dinasztia korát thiniszi kornak nevezzük.
-          Az utolsó időkben zűrzavar tombolt a régészeti leletek alapján, majd erőszakos hatalomváltás következett.

II.                dinasztia (2780-2635)
-          kevés adat maradt fenn
-          súlyos belső válság
-          Peribsen király valószínűleg csak az orsz. déli része felett uralkodott és Séth isten kultuszát akarta bevezetni Hórusz helyett.
-          Az orsz-ot újra Haszehemui egyesítette

Az Óbirodalom kora: III-VI. dinasztia (2635-2155)
-          2700 k. megszilárdul az orsz.
 III.dinasztia (2635-2570)
Dzsószer
-          III. din. első uralkodója
-          centralizált despotikus államszervezet kialakulása
-          sírépítések korának a kezdete
-          a kir. több sír (masztaba) után Szakkarában felépíttette magának az ún. lépcsós piramist
-          Héliupoliszi szentély
-          kevés irat maradt fenn
-          Imhotep főpap, vezette a piramis építkezéseket
IV.dinasztia
-          a nagy piramisok építőinek kora- a piramisokat NEM rabszolgák építették!!! remélem ezt senkinek nem kell magyarázni…
Sznofru
-          2. v. 3 piramist építtetett
-          Tört piramis Dashurban
-          jelentős kolonizációs tevékenység – 35 új telepet létesített
-          gazdag zsákmánnyal járó hadjáratokat indított Núbiába
Kheopsz
-          a legnagyobb piramis: 146,5 m magas Giza közelében
-          a piramis 20 év alatt készült el
-          ebben a korban még nem ismerték sem a lovat, sem a kereket
-          létrejön a vezíri- tisztség, amit mindig királyi herceg töltött be
-          fontos szerep jutott az „Isten pecsétőreinek”, akik a bányákba indított expedíciókat vezették
-          nagy szerep jutott a közigazgatásban a nomoszbeosztásnak (42)
-          elméletileg egész Egyiptom a fáraó magántulajdonát képezte, de még a IV. din. uralma alatt s létezett magántulajdon
Dzsedefré
-          az első uralkodó, akinek címzésében a „Ré fia” megjelölést találjuk
Khefrén, Mükerinosz
-          piramist építtetett magának Gizában

V.dinasztia (2450-2290)
-          a Nap-kultusz bevezetése – a Héliopoliszi Ré-templom papjainak és a velük kapcsolatban lévő arisztokraták befolyásának növekedését jelentette
-          létrejön a papság külön intézménye
-          a din. első uralkodói alatt jel. napszentélyek épültek – obeliszk
-          fokozatos decentralizáció jellemzi
-          gyengül a kp-i hatalom → a vezírek már nem hercegek, a nomarchések is kevésbé függtek a kir-tól
-          a sírok berendezése jól mutatja az arisztokrácia térnyerését
-          új tisztség: Felső-Egyiptom kormányzója
-          a din. utolsó uralkodója Unisz volt az első, aki sírja falára a halhatatlanságot biztosító papiruszszövegeket

VI.dinasztia (2290-2155)
-          békés évtizedek
-          I. Pepi 53 évig uralkodott
-          szed-ünnep: a fáraók uralkodásának 30. évében rendezték, a fáraó új életre születését szimbolizálta, újrakoronázását jelentette
-          II. Pepi: expedíciókat indított Núbiába. Dél-Palesztina területén hadakozott.
-          utódai alatt  a hatalom meggyengül, összeomlás veszélye

Első átmenet kor: VII-X. dinasztia (2155-2040)