Anyák napi versek 4.

Nagymamámnak

Örömömben, bánatomban
mindig velem voltál,
mikor beteg voltam,
gondosan ápoltál.

Hogyha szükségem volt,
adtál jótanácsot,
mikor ünnepünk volt,
sütöttél kalácsot.

És most eléd állok,

a szemedbe nézek,

megfogom a kezedet,

megölellek Téged.

Kedves jó nagymamám,

köszönök mindent néked!

--------------------------------------

Lackfi János: HUZAKODÓ

Mondja a nagymama, slussz-passz, kész,
     nyisd ki a könyvet,
     fejedet tömjed,
nyughass, és
     írjad a sok leckét!

Én meg aszondom, nincs slussz-passz,
     könyv a sarokba,
     ugrik a bolha,
lecke, ne untass,
     lesz bukfenc!

Mondja a nagymama,nincs apelláta!
     Itt van a sóska,
     itt a saláta,
kész vitamingyár,
     tömd be a szádba!

Én meg aszondom, lesz apelláta!
     Nem vagyok én ló,
     zebra, hasonló,
sóska, saláta:
     köpjük a sárba!

Mondja a nagymama, kész, punktum,
     zárjuk a tévét,
     tünjön a kék kép,
mosd a fogad még,
     villogjon!

Én meg aszondom, nincs punktum,
     nyitjuk a tévét,
     villog a szép kék,
fogkefe, fogkrém,
     rád untunk!

Mondja a nagymama,nincs kecmec,
     mars a szobádba,
     mars be az ágyba,
szájra lakat kell,
     csöndketrec!

Én meg aszondom, van kecmec,
     bömböl a magnó,
     döndül a padló,
táncol a vak ló,
     ünnep lesz!  

------------------------------------

Szálljon ezer áldás

a jó nagymamára,

mindig a nap süssön

ezüstös hajára.

Öröm légyen élete,

mosolygós és derűs,

ne legyen egy napja se

szomorú, keserű.

--------------------------------

Jó nagymama azt kívánom

e szép napon néked,

kerüljön a gond, a bánat

örökre el téged!

Ha a hajad be is lepte

fehér őszi harmat,

azért te csak érezd magad

mindig fiatalnak!

----------------------------------------

- Weöres Sándor: Füzértánc ---

Fűzzünk lombot szép füzérbe,
rakjunk rózsát közepébe:
Kész van már a szép füzér,
rózsa díszlik közepén.

Jó pajtások, sorba álljunk,
tarka füzértáncot járjunk,
aki velünk táncot jár,
röppen, mint a kismadár!

Füzért fűzzünk, egyet, százat,
így köszöntsük jó anyánkat,
énekszóra táncolunk,
néki zengjen szép dalunk.

Rózsadíszes lombfüzérre
süssön a nap tiszta fénye,
aranysárga napvilág,
homlokunkon boldogság. 

-------------------------------------

A világon senki másnál

nem oly jó, mint nagymamánknál,

virítanak a virágok,

kapunk ott sok finomságot.

A nagymama mindig mesél,

nap nevet ránk, szeret a szél,

szavaiból százszor szőtten

csoda csillan a mesében.

Mert ő unos-útja soran

átsétált a mesék honán,

mesés mezők súgták neki,

hogy kell csodát teremtni.

---------------------------------------

Rákos Sándor: Nagyanyó

Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.

Láttad-e már
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
fel-leszáll.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál cirmos alkony
dorombol?

Gyűszűjével a fényes tű
fel-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog."

----------------------------------------

 Hogyha virág lennék,

 ölelnék jó illattal;
 Hogyha madár lennék,
 dicsérnélek zengő dallal;
 hogyha mennybolt lennék,
 aranynappal, ezüstholddal,
 beragyognám életedet csillagokkal.

 Virág vagyok: ékes
 piros szirmú, gyönge rózsaág;
 madár vagyok: fényes
 dalt fütyülő csöpp rigócskád;
 eged is: szépséges
 aranynappal, ezüstholddal,
 beragyogom életedet csillagokkal.

 

 

                             (Pákolitz István: Anyámnak)

--------------------------------------------

KÖSZÖNTŐ

A hóvirág fehér csillag,
Vele a tavasz kacsingat,
Kék csillag az ibolya,
Ő a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,
Számlálj te is annyit évben,
S mint a virág maradj vidám
És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!
Légy akárhol,
Tartsál velünk,
Anyákat köszöntjük

Életükre áldást kérünk,
Kiket úgy szeretünk.
Isten adjon minden jót,
Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,
Fogadják a hálánkat.

--------------------------

Áldás

Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.

------------------------------------

Mentovics Éva : Az én anyukám

 

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok. 

 

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

 

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

 

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
 

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

 

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.

------------------------------------------------------

 

Mentovics Éva : Az én titkom

 

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

 

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
 

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.
 

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,   

aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet. 

 

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.

------------------------------------------------------------

 

Mentovics Éva : Te vagy a Hold, meg a Nap

Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
 

Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad. 

 

Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’. 

 

Mint zápor, mely aláhullva
megpihen a földeken
- megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen. 

 

Mint a szép Nap melengető,
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra. 

 

Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek. 

 

Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!

 

--------------------------------------------------------

Mentovics Éva : Elmesélem, hogy szeretlek

 

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.

 Ölelgettél, cirógattál,

ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.

 

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
 

Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.

 

 

 

Anyák napjára

Ha én nagy leszek, Te kicsi
tiéd lesz a babakocsi
Én dolgozom, Te játszol
várat építsz, fára mászol
Leviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre,
Boltba is én megyek,
veszek tejet, kenyeret,
banánt is mert szereted.
Hazaérek, ölbe veszlek,
úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK

 

 

 

 

 

------------------------------------------------------------

 

---------------------------------------------------

Balogh József: Édesanyám- nagyanyó

Május első vasárnapja

Édesanyák ünnepe.

Mintha ez az új tavasz is

Friss fényt nékik küldene,

S a madarak dalaikat

Csupán értük zengenék.

Simogató fűszálakkal

Nekik tiszteleg a rét.

E napra várt virágvázánk,

Szemünk csenddel van teli.

Édesanya-nagyanyónak

Hullnak örömkönnyei.

Ketten állunk most előtted:

Kisfiam, s a fiad én,

Két gyermeked köszönt téged

Édesanyák ünnepén.

---------------------------------------------------

Kálnay Adél: Levél Anyához!

Anya, én magam sem tudom, mi történt velem,

Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem,

Még a hangom is megváltozott,

Pofákat vágok és ugrándozok

Még akkor is, amikor tudom,

Nem volna szabad,

S néha az elfojtott nevetéstől

Rázkódik velem a pad...

Anya én sem tudom, mi lett énvelem,

De már nem tudok megülni csendesen,

Mindenről eszembe jut valami más,

Nehezebben megy a tanulás,

Időnként csak úgy ábrándozom a könyv fölött,

Máskor meg mindenkit fellökök,

Idétlenkedem, mondják, akik látnak,

És én is inkább látom magam valaki másnak

Mint kedves, jó gyereknek,

Aki régen annyira örült minden apróságnak,

Cukornak, perecnek...

Most mindig valami más kell,

Divatos ruhák, pénztárca sok pénzzel,

tudom, jobb lenne lenni jónak, megint kedves

szófogadónak,

Nem értem, miért nem jön ez össze,

Ó, jöjjön már valaki, s újra töltse

Fejembe azt a sok-sok illemszabályt

És tanácsot, amit tőled kaptam,

Mióta csak vagyok neked...

Mert ez mind valahogy most elveszett,

S félek nagyon, hogy mit szólsz ehhez...

Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz,

De azt éreznem kell, hogy szeretsz,

Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,

Még jobban talán, mint egykoron,

S éreznem kell, hogy türelmed végtelen...

Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem! 

 

-----------------------------------------------------------------

Weöres Sándor: Nap jön...

Nap jön a menny hajlatán,

arca nyíló tulipán,

ő legyen az én anyám,

ő legyen az én anyám.

 

Hold jön a menny hajlatán,

húzza fehér égi szán,

ő legyen az én apám,

ő legyen az én apám. 

------------------------------------------------

Szakály Dezső: A leghatalmasabb 

Nem az a leghatalmasabb, 
aki ország-világ ura. 
Nem az a leghatalmasabb, 
aki szelek, tengerek fölött 
uralkodik. 
Nem az a leghatalmasabb, 
akinek a legtöbb öldöklő 
fegyvere van, 
az sem, akinek legnagyobb 
a kincse, gazdagsága, 
hanem az a leghatalmasabb, 
aki embert szül a világra.

----------------------------------------------------

 Kányádi Sándor: Két kis kezecske

Két kis kezecske,

dolgos,

akár egy fecskepár,

szorgos.

 

Röppennek, sose

restek,

egész nap tesznek-

vesznek.

 

Este szelíden

szállnak

nyakába

édesanyának. 

-----------------------------------------------

HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Dzsida Jenő

------------------------------------------------

Piros rózsa, fehér rózsa,
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, Édesanyám,
harmat csillog bársony szirmán
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.

-------------------------------

Áldás

Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.

---------------------------------------

Tali Gitta: Mindig mondtad: szeretsz adni, és nem kívánsz érte kapni. ,,Add majd tovább gyermekednek az önzetlen szeretetet!" Ennyit kértél, s néhány jó szót, őszintén és szépen szólót. Meleg mosolyt, egy simítást, s egy őszinte kézszorítást. Ily cserére Anya képes, ily nemesen csak ő érez. Én gyermekként csak azt tudom, jó lesz, ha ezt megtanulom. Egy szál virágot, ím, hozok, s, mellé halkan ennyit mondok: ,,Én a sorstól csak azt kérem, maradj még sokáig nékem!" -------------------------------------

 A nagymama már öreg,

de fogja a kezemet,

s elvezet a gondokon át,

minden félős unokát.

A nagymama lába fáj,

mégis velem szaladgál,

versenyt fut a idővel

majd idővel megérted.

A nagymama elringat,

őrzi minden álmodat,

Köszönöm, hogy itt vagy velem,

köszönöm a szeretetet.

---------------------------------------------

Kányádi Sándor: Kelj föl nap

Ébredj, sugaras nap,

kelj föl, aranyos nap,

hóvirág, ibolya

mutatkoznak.

Zsendülő határra,

rügyező ágra,

süss fel, aranyos nap,

a világra.

Kelj föl, aranyos nap,

ragyogj, sugaras nap,

édesanyám arcát

simogassad.

-------------------------------------------

Édes anyám, kedves anyám, drága

köszönti hálás kisleánya,

hálás imánk felrepül az égbe,

jó anyánkért ezer áldást kérve.

Legyen élted nagyon hosszú boldog,

Adjon Isten örömet és sok jót!

Édes anyám, kedves anyám, drága

köszönti hálás fiacskája,

a mi imánk is szálljon fel az égbe,

lehessek anyám büszkesége.

Dolgozhassak majdan őhelyette,

neki boldog pihenőt teremtve.

Édes anyám, kedves anyám, drága

köszönti fia és leánya

megígérjük, hogy mindig jók leszünk,

jó anyánknak örömet szerezzünk!

 -------------------------------------------------

Donkó László: Anyácska

Anyuka, anyuci anyácska,
ölelő, melengető fácska,
vigyázva fog át a két karja,
lázas testemet betakarja,
simogat hűsítő kezével,
gyógyítgat ízes akácmézzel,
a rigók dalával becézget,
szemével rám a kék ég nézhet,
úton kísér tekintetével,
utamat mindég hozzá mérem,
most is köszöntöm szál virággal,
májusi futórózsaággal,
hogy sokáig legyen anyácska
ölelő, melengető fácska!

-----------------------------

Faltyné Ujvári Anna: Rigmusok

Erdő, mező virágát anyukámnak szedtem.

Kis madarak víg dalát hozzá énekelem.

Cirógató kezeit megcsókolom százszor,

mert vigyázza nyugtomat, mikor alszom, s játszom.

------------------------------------

  Édesanyám

Nagy Ferenc

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

---------------------------------------------------

Kis szívem kertjében

kis virágot leltem,

égő piros rózsa

nyílt ki e kiskertben.

Elhoztam szívemnek szép piros virágát,

kérem jó anyámra

az Isten áldását!

-----------------------------

Egy szép rózsaszálat hoztam neked anyám,

sok jó kívánsággal ma, anyák napján.

Ezt a rózsaszálat ápoltam kertemben,

a szeretetet meg kicsi szívemben.

Áldjon meg az Isten mind a két kezével,

hintse be életedet boldogsággal, fénnyel.

---------------------------

Anyák napján, édesanyám,

azt kívánom néked,

teljesüljön minden vágyad,

minden reménységed!

Jóságos két szemedben 

sose lássak könnyet,

amerre lépsz, ezer virág

borítsa a földet.

-----------------------

Ma hajnalban korán ébredtem,

hogy édesanyámat virággal köszöntsem.

A sok szeretetért, melyet tőle kapok,

neki hálával tartozok.

-----------------------