Mesélő1:
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy villás-
farkú fecske,
annak puha
fecskefészke,
a fészekben
kilenc apró,
sippogató
kisfecskéje.
Ott a fészek
az ereszben,
ott a fecske
a fészekben,
kilenc fia
között fészkel,
játszadozgat
anyafecskénk
kilenc kicsi
kisfecskével.
Mesélő 2:
Hanem egyszer
- hajahaj!
jő rettentő
csúnya baj:
omlik puha
fecskefészek,
volt-nincs fészke
a fecskének,
nincsen fészke
se magának,
se a kilenc
fiókának.
Rakni kéne
másik fészket
kilenc síró
kicsinyének.
Száll a fecske,
messze száll,
szalmát szedni
szálldogál,
talál is egy
szalmaszálat,
éppen jó lesz
gerendának.
Csőre közé
kapja hát,
s röppen árkon-
bokron át:
száll hazáig
sietve,
azaz szállna,
szálldogálna,
ha a szalma
a csőrében
olyan nehéz
nem lenne.
Mesélő 3:
Aj, te nehéz
szalmaszál,
fárad szegény
csöpp madár,
szegény fecske
úgy elfárad,
földre ejti
szalmaszálat,
földre kereng
szalmaszál,
melléje ül
a porba
a kis fecske,
és busongva
hull a könnye,
hulldogál.
Sárgarigó
arra száll,
kis fecskére
rátalál.
Kérdi tőle:
Sárgarigó:
"Mi a baj?"
Mesélő 3:
Könnyét törli
szegény fecske,
s felel sírva,
hüppögetve:
Fecske mama:
"Rigó pajtás,
nagy a baj!
Fészket rakni
erre jártam,
elejtettem
szalmaszálam,
hogyan rakjak
immár fészket,
hová tegyem
fészektelen
kilenc kicsi
kisfecskémet?"
Sárgarigó:
"Sose búsulj!
- szól a rigó. -
Megmondom én,
mi volna jó:
Ketten könnyen
fölemeljük,
emeljük hát
pajtás együtt!"
Mesélő 4:
S két oldalról
nekiállnak
annak a nagy
szalmaszálnak.
Húzzák,
vonják,
de hiába:
meg se moccan
ott a porban
az a kutya
szalmaszála.
Sírhatnak hát
most már ketten,
sírnak is nagy
keservesen.
Búbosbanka
arra száll,
a sírókra
rátalál.
Kérdi tőlük:
Búbosbanka:
"Mi a baj?"
Mesélő 4:
Könnyét törli
szegény fecske,
s felel sírva,
hüppögetve:
Fecske mama:
"Búbosbankám,
nagy a baj!
Fészket rakni
erre jártam,
elejtettem
szalmaszálam,
hogyan rakjak
immár fészket,
hová tegyem
fészektelen
kilenc kicsi
kisfecskémet?"
Búbosbanka:
"Ne búsuljál,
ne zokogjál,
hárman könnyen
fölemeljük,
emeljük hát
pajtás együtt!"
Mesélő 5:
S háromfelől
nekiállnak
annak a nagy
szalmaszálnak.
Húzzák,
vonják,
de hiába:
meg se moccan
ott a porban
az a kutya
szalmaszála.
Sírhatnak hát
most már hárman,
sírnak is nagy
búsulásban.
Bajszos sármány
arra száll,
a sírókra
rátalál.
Kérdi tőlük:
Sármány:
"Mi a baj?"
Mesélő 5:
Könnyét törli
szegény fecske,
s felel sírva,
hüppögetve:
Fecske mama:
"Aj, te sármány,
nagy a baj!
Fészket rakni
erre jártam,
elejtettem
szalmaszálam,
hogyan rakjak
immár fészket,
hová tegyem
fészektelen
kilenc kicsi
kisfecskémet?"
Sármány:
"Ne búsuljál,
ne zokogjál,
négyen könnyen
fölemeljük,
emeljük hát
pajtás együtt!"
Mesélő 6:
S mind a négyen
nekiállnak
annak a nagy
szalmaszálnak.
Húzzák,
vonják,
de hiába:
meg se moccan
ott a porban
az a kutya
szalmaszála.
Sírhatnak hát
most már négyen,
ott is sírnak
az útszélen.
Akkor arra
száll egy cinke,
egy szénfejű,
csöpp picinyke.
Kérdi tőlük:
Cinke:
"Mi a baj?"
Mesélő 6:
Könnyét törli
szegény fecske,
s felel sírva,
hüppögetve:
Fecske mama:
"Cinke pajtás,
nagy a baj!
Fészket rakni
erre jártam,
elejtettem
szalmaszálam,
hogyan rakjak
immár fészket,
hová tegyem
fészektelen
kilenc kicsi
kisfecskémet?"
Cinke:
"Ne búsuljál,
ne zokogjál,
öten könnyen
fölemeljük,
emeljük hát
pajtás együtt!"
Mesélő 7:
S mind az öten
nekiállnak
annak a nagy
szalmaszálnak.
Húzzák,
vonják,
húzzák,
vonják,
végül öten
megmozdítják,
fölemelik
azt a szalmát,
a magosba
fölragadják.
Meg se állnak
hazáig,
a kis fecske
házáig.
Fészket rakott
hát a fecske,
csuda fészket
az ereszbe,
kilenc fia
között fészkel,
kilenc kicsi
kisfecskével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése