Hannes Hüttner: Megállok a magam lábán, azaz hányadán állok a világgal?
Sok mindent tudok, és mégis keveset,
s hogy végre a magam
lábára álljak,
nekivágok a világnak,
azaz legelőször
az iskolának.
Előbb a betűket tanulom sorjában,
és a számokat is,
hogy tudjam, mennyi az egy,
és mennyi a tíz.
Azután körülnézek,
hogy hol lakom,
s a dolgok mennyit érnek,
minek mi az ára, s milyen munka
után kerültek éppen
arra a pultra.
S így jutok - míg telnek az évek -
magam is oda, hogy munkába lépek,
könyvet nyomtatok vagy aratok,
vagy éppen tanítok, mondjuk, egy
iskolában,
előbb a betűket sorjában,
és a számokat is,
hogy mások is tudják,
mennyi az egy, és
mennyi a tíz.
/Ford.: Tarbay Ede/
-------------------------------
Jelena Blaginyina: Őszi eső
Szakadj, zuhogj, zápor gyöngye,
szomjas föld göröngye vár,
a sok tudást épp így várja,
aki iskolába jár.
Ha kérdeznek, jól feleljünk,
tudni és figyelni kell -
Szakadj, zápor, suhogj zápor,
egy fűszál se bújjon el!
/Ford.: Weöres Sándor/
-------------------------------------
Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat!
Irigyeltem a bátyámat,
hogy már iskolás..
Neki bizony játszva megy az
írás-olvasás!
Gyönyörűség, hogyan írja
ő a betűket,
s hiába van sok belőlük,
tudja a nevüket.
Meséket is úgy olvas ő,
mint a vízfolyás...
Könnyű neki! Harmadikos!
Már nem óvodás...
No, de most, hogy elsős lettem
én is az idén,
megfogadtam: a bátyámat
utolérem én!
-------------------------------------
Szalai Borbála: Betűország kincsei
Sok újdonsült
kisdiáknak
kitárul egy új világ:
titokzatos
Betűország
ma nyitja meg kapuját.
Csodálatos
ez az ország,
gazdagsága rengeteg
minden betű
kincset érő
titkokat is rejteget.
S aki egyszer
megismeri
mind a betűk titkait -
magáénak
tekintheti
Betűország kincseit.
----------------------------------
Szalai Borbála: Helyesírás versben
Tudjátok-e,
Icu, Samu,
mely szó végén
rövid az u ?
Én e szókat
összeszedtem,
s felsorolom
őket versben.
***
Szürke az ég,
mint a h a m u,
fészkén ül már
gólya, d a r u.
Hazafelé
baktat P i t y u,
húzza vállát
két nagy b a t y u.
Az egyikben
fura á r u:
bábszínházhoz
sok-sok b á b u.
A másikban:
drót, szeg, g y a l u -
épp ezekre
vár most a p u.
Nincsen messze
már a f a l u,
látszik a sok
rácsos k a p u.
A kapuban
ott áll a n y u:
figyeli, hogy
jön-e P i t y u...
Szürke az ég,
mint a h a m u,
elszenderül
gólya, d a r u...
S ha bezárul
minden z s a l u -
elalszik az
egész f a l u...
----------------------------------------
Szalai Borbála: Tiki-taki vekker
Ágyam mellett
kicsi óra -
tiki-taki vekker.
Tavaly ősztől
harsány hangja
költögetett reggel.
Csörgött-börgött,
úgy űzte el
szememből az álmot,
jól tudta, hogy
elsős lettem,
iskolába járok...
Mostanában
reggelente
hallgat a kis óra:
itt van a nyár,
elengedtem
nagyvakációra.
Hadd pihenjen!
Megérdemli
az éber kis vekker!
Szeptemberig
velem együtt
lustálkodhat reggel!
---------------------------------------
Majtényi Erik: Számtanirka
Kockás az irkám:
számtanirka:
felét már sok-sok
szám tarkítja,
másik felét is
mind teleírom,
megférnek szépen a
kockás papíron.
Egyesnek, négyesnek
szilárd a lába,
kettesnek, hármasnak
hajlott a háta,
tátong a nulla,
az ötös: horgas,
perecet árul
sok kicsi nyolcas.
A nehezének
most nekikezdek,
s ha megtanultam
az egyszeregyet,
mind összeáll a
számsor és oszlop,
osztok és szorzok,
szorzok és osztok.
------------------------------------
Tamkó Sirató Károly: Szeptember
Szilvaszedés...Szőlő-szüret!
Kigyúltak a pásztortüzek.
Nyit a Tudás Kapuja:
kezdődik az iskola!
------------------------------
K. László Szilvia: Tarisznyába való vers
Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép,
rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!
---------------------------------------------------
Létay Lajos: Mit akar a ceruza?
Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?
Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.
Erre húznák - arra megy,
csúszkál jobbra - balra,
irkapapírról lelép
s karcol az asztalra.
Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár-e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?
Nem tud - mondja Palkó,
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába.
--------------------------------------
Vesztergom Andrea: HÁT HAJRÁ, ÚJ TANÉV
Itt állunk most újra, diáktársak, együtt.
Kézenfogva kísér a nyár íze még.
Szünetünk véghez ért, a szeptembert köszöntjük,
Kíváncsian állunk elé: hát hajrá, új tanév!
Tanároknak százai készen állnak újra hát,
Szárnyuk alá kerül megint a sok csintalan diák,
Lehet furcsa, mégis így van: vártam már az iskolát,
S érzem az új tankönyveknek komoly, tudás-illatát.
A régi arcok ismerősen mosolyognak vissza,
Minden megváltoztunk — felnőttünk egy kissé.
A sok-sok kis diáktárs egymást is tanítja:
Hogyan tegyük együtt a kötelezőt széppé!
Feljebb lépünk mától… tanárok s diákok!
Tudás-szerző csatánk most veszi kezdetét,
Büszkén szembenézek s várakozva állok:
Biztassuk csak bátran: hát hajrá, új tanév!.
-----------------------------------------------------
Matos Maja: Elsős leszek
Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.
Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.
Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe,
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!
--------------------------------------------------
Gazdag Erzsi: Ákombákom hadsereg
Ákombákom, de bánom,
táncol az én írásom.
Nézd az i hogy imbolyog!
f betűm is tántorog.
Forog a g, penderül.
De ostoba hadsereg,
ez a betűrengeteg!
Parancsomat megveti,
nyelvét rám öltögeti.
Ákombákom hadsereg,
elbánok én teveled!
-----------------------------------
Reggel rám köszönt
Reggel rám köszönt a fecske:
„Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: „Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!
............................................
Tasnády Varga Éva: Szól a csengő
Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!
Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.
Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.
-------------------------------------------
Tikk – takk, tikk – takk, az óra hív,
tikk – takk, tikk – takk, dobog a szív!
Takk – takk, tikk – takk a kis Jani
még a kávéját sem issza ki.
- A toll, a ceruza
megvan-e anyuka?
- A táska vár, a táska kész,
indulhatunk már kis vitéz.
Ezt anya mondja s mosolyog,
s mosolyognak a házsorok,
az utca és az utcakő,
s Jani lábán az új cipő!
És mosolyog az iskola
Janira fénylik mosolya.
Ablakszeme oly ragyogó
S hívogat, mint a nyári tó!
-----------------------------
Szeptember, szeptember
sok – sok apró kis ember
indul első nagy útjára,
édesanyja bánatára.
Segítsd őket szeptember!
Sok – sok apró kis ember
meg ne fázzon, meg ne ázzon,
iskolába eltaláljon.
--------------------
Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.
--------------------------------------------
Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.
Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.
-------------------------------------------------
Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába
Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kispajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.
------------------------------------------------
Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!
---------------------------------------------
Kérelem
Amikor a kisiskolás
elindul az útján,
megkérjük, hogy mosolyogjon
mindenki az utcán.
Jobbra, balra, ha tekinget,
nevessenek rája,
had mehessen jókedvűen
ő az iskolába!
------------------------------------
Ketten megyünk
Mentem kelő nappal szemben,
mesebeli kislegény,
A dér korai gyöngyszemei
szikráztak a kert gyepén.
Mentem a vasútállomásra,
vár a vonat, az iskola,
Még nem tudtam: e vándorútnak
vége nem lesz talán soha.
A dombtetőről visszanéztem.
- A szél kifújta ingemet -
s láttam: anyám a kapuban áll,
s kendőjével integet.
Az évek jönnek, elsuhannak,
hó hull, nap süt, zúg a szél,
örökké lobog az a kendő,
s ketten megyünk, anyám kísér.
--------------------------------------------------------
Nemsokára itt az ősz
Nemsokára itt az ősz,
Barna levél kergetőz.
Utcahosszat nagy a lárma,
Pajtik mennek iskolába.
Nem baj, hogy elmúlt a nyár,
Minket az iskola vár.
Új pad, új könyv, irka, táska,
Jóbarát lesz nemsokára.
