1. Jó százhatvan évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmának része volt hazánk.
.2. Az idegen uralmat nem tűrte a magyar nép, 1848. március 15-én fellázadt.
3. A márciusi ifjak, köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével győzött a pesti forradalom, amelyhez csatlakozott az ország népe.
4. Nem érünk rá várakozni, Szaporán,
Ma jókor van , holnap késő lesz talán.
Ha bennünket még mostan megvettek,
Az Úristen kegyelmezzen Tinektek!
5-6. Mit őseink egy ezredév előtt tevének, azt kell tenni most tinektek:
Bármily erővel ,bármely áldozattal,
Ha mindegy szálig elvesztek belé, hazát kell nektek is teremteni,
mely szebb a réginél!
7-8. Fegyvert fog a szegény nép: ragyog újra reménység!
fogunk élni embermódra - Bécsben Budán megértsék!
Zöldülnek már a nyárfák, háromszínű kokárdák,
piros tollak virítanak,- tavasz készül, szabadság.
Mindenki. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epekedve. Annyi éjen át, mint kísértet, bolyongott lelkünk a világba érted.
1-2. Zúgjatok harangok, ős magyar harangok,
Elmentek végre az idegen bitangok
Hirdessétek zúgva az egész világnak,
Az első napját a magyar szabadságnak.
6-9. .Zúgjatok harangok, az egek is rengjenek,
Riasszátok talpra alélt nemzetemet
Hirdessétek zengve keletnek nyugatnak,
Lesz végre hazája a szegény magyarnak.
Zenei betét
2-4. A dicsőséges küzdelmet a bécsi udvar ármánykodása és az idegen túlerő kegyetlenül vérbe fojtotta. A magyarok forradalma és szabadságharca elveszett. 1848. március 15-e emlékét az emberek szívéből nem lehetett soha többé kitörölni.
3-5. Ezen a napon ma is országszerte nemzetiszínű zászlókat lenget a szél, a magyarok kokárdát tűznek a ruhájukra. Megkoszorúzzák az emlékműveket.
7-8-9. Tűnt március nagy napja ,szép tavasz,
Mely felráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
10. Nem felejthetjük soha a régi korok hőseit és tetteiket. Az ő hazaszeretetük emlékeztessen minket arra,- még ha életünk már szabad is, -hogy otthonunk csak egy van.
Mindenki: A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!
----------------------------------------------------------------
1. Március 15-én az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük.
2. Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
3.
„Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! melly nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.
Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot.
S a honra, melly soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”
4.
Reménytelen időben,
márciusi esőben,
zenebona támadt Pesten,
Magyarország szívében.
A Múzeum terére,
fütyülve az esőre,
tódul a nép, árad a nép, -
Petőfi a vezére.
Áll a lépcsőn Petőfi:
Pest utcáit betölti
bátor hangja: Talpra, magyar! -
egész hazát betölti.
5.
Szól Petőfi: Esküszünk!
Zúg az ország: Esküszünk!
Rabok tovább, rabok tovább,
rabok tovább nem leszünk!
Fegyvert fog a szegény nép:
ragyog újra reménység!
fogunk élni embermódra, -
Bécsben, Budán megértsék!
Zöldülnek már a nyárfák:
háromszínű kokárdák,
piros tollak virítanak, -
tavasz készül, szabadság.
6.
Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.
Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Nem érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utolsó
Egyetlen híveid valánk! Dal: Állj be Berci katonának! 7. Megütik a dobot Város közepibe, Felteszik a zászlót Torony tetejire. Sok magyar legénynek Most kell elindulni, Sok magyar menyecskét Özvegyen kell hagyni. A szép szabadságért, Szép magyar hazáért, Háromszínű zászló Oltalmazásáért.
8.
Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!
A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Dal: Esik eső karikára
9.
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
----------------------------------------------------------
