A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Műsorterv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Műsorterv. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 31., kedd

Műsorterv március 15-re

1. Jó százhatvan évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmának része volt hazánk.
.2.  Az idegen uralmat nem tűrte a magyar nép, 1848. március 15-én fellázadt.
3. A márciusi ifjak, köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével győzött a pesti forradalom, amelyhez csatlakozott az ország népe.
 4.       Nem érünk rá várakozni, Szaporán,
        Ma jókor van , holnap késő lesz talán.
        Ha bennünket még mostan megvettek,
       Az Úristen kegyelmezzen Tinektek!
5-6. Mit őseink egy ezredév előtt tevének, azt kell tenni most tinektek:
                     Bármily erővel ,bármely áldozattal,
                     Ha mindegy szálig elvesztek belé, hazát kell nektek is teremteni,
                     mely szebb a réginél!
7-8. Fegyvert fog a szegény nép: ragyog újra reménység!
               fogunk élni embermódra  - Bécsben Budán megértsék!
               Zöldülnek már a nyárfák, háromszínű kokárdák,
               piros tollak virítanak,- tavasz készül, szabadság.
Mindenki. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epekedve. Annyi éjen át, mint kísértet, bolyongott lelkünk a világba érted.
1-2.                  Zúgjatok harangok, ős magyar harangok,
                      Elmentek végre az idegen bitangok
                      Hirdessétek zúgva  az egész világnak,
                      Az első napját a magyar szabadságnak.
6-9.                .Zúgjatok  harangok, az egek is rengjenek,
                      Riasszátok talpra alélt nemzetemet
                    Hirdessétek zengve keletnek nyugatnak,
                   Lesz végre hazája a szegény magyarnak.
Zenei betét
2-4. A dicsőséges küzdelmet a bécsi udvar ármánykodása és az idegen túlerő kegyetlenül vérbe fojtotta. A magyarok forradalma és szabadságharca elveszett. 1848. március 15-e emlékét az emberek szívéből nem lehetett soha többé kitörölni.
3-5. Ezen a napon ma is országszerte nemzetiszínű zászlókat lenget a szél, a magyarok kokárdát tűznek a ruhájukra. Megkoszorúzzák az emlékműveket.
7-8-9.           Tűnt március nagy napja ,szép tavasz,
                         Mely felráztad a szunnyadó erőket,
                        Mely új tavaszok napját égre hoztad,
                        Mely új remények ibolyáját fontad.
10.   Nem felejthetjük soha a régi korok hőseit és tetteiket. Az ő hazaszeretetük emlékeztessen minket arra,- még ha életünk már szabad is, -hogy otthonunk csak egy van.

Mindenki:    A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

 ----------------------------------------------------------------
1. Március 15-én az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük.
2.  Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
3.
„Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! melly nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot.
S a honra, melly soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”

4. 
Reménytelen időben,
márciusi esőben,
zenebona támadt Pesten,
Magyarország szívében.
 
A Múzeum terére,
fütyülve az esőre,
tódul a nép, árad a nép, -
Petőfi a vezére.
 
Áll a lépcsőn Petőfi:
Pest utcáit betölti
bátor hangja: Talpra, magyar! -
egész hazát betölti.
5. 
Szól Petőfi: Esküszünk!
Zúg az ország: Esküszünk!
Rabok tovább, rabok tovább,
rabok tovább nem leszünk!
 
Fegyvert fog a szegény nép:
ragyog újra reménység!
fogunk élni embermódra, -
Bécsben, Budán megértsék!
 
Zöldülnek már a nyárfák:
háromszínű kokárdák,
piros tollak virítanak, - 
tavasz készül, szabadság. 

6. 
 Tekints reánk, tekints, szabadság,
  Ismerd meg mostan népedet:
  Midőn más könnyet sem mer adni,
  Mi vérrel áldozunk neked.
 
  Vagy kell-e még több, hogy áldásod
  Nem érdemetlen szálljon ránk?
  E hűtlen korban mi utolsó
  Egyetlen híveid valánk!  Dal: Állj be Berci katonának!  7.  Megütik a dobot
Város közepibe,
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.

Sok magyar legénynek
Most kell elindulni,
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.

A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért. 



8.
Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!
A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!
Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Dal: Esik eső karikára
9.
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
---------------------------------------------------------- 



2014. szeptember 29., hétfő

Október 23-ra műsorterv



 Tisztelt Ünneplők!
Nemzeti ünnep szólított ma ide bennünket, 1956 forradalmának és szabadságharcának dicső napjait idézzük fel.
A magyar történelemnek azt a pillanatát, amikor a világnak immár nem először mutatva példát a nemzet kiegyenesítette idegen és belső elnyomók által megtiport gerincét, s békés megoldás híján fegyverrel lépett fel jogaiért, a nemzeti függetlenség kivívásáért.

1945 áprilisában véget ért a második világháború. Az ország romokban hevert. A magyar nép óriási erővel látott hozzá a haza újjáépítéséhez. Az országot megszálló szovjet csapatok segítségével azonban olyan emberek kerültek hatalomra, akik rútul becsapták a népet. Függetlenséget, szabadságot, jólétet hirdettek, de valójában zsarnokság nyomorította a népet.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (részlet)
„… Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget …

Tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobában …„

Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az az ifjúság körében váltott ki először nyilvános szervezkedést. Az egyetemisták 16 pontban foglalták össze követeléseiket.

Követeljük:
-    a szovjet csapatok azonnali kivonását,
-    új kormányt Nagy Imre vezetésével,
-    a bűnös vezetők leváltását és bíróság elé állítását,
-    szabad, többpárti választásokat,
-    teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot,
-    a Kossuth–címer visszaállítását,
-    március 15-e nemzeti ünneppé, október 6-a nemzeti gyásznappá nyilvánítását!

A diákok 1956. október 23-ra tüntetést szerveztek Budapesten. A tömeg délután a Petőfi-szobortól a Margit-hídon át a Bem térre vonult. Itt sok nemzeti színű zászlóból kivágták a sztálinista címert. A Parlament előtt már százezres tömeg követelte Nagy Imrét a kormányba.

Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (részlet)
„… Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca. …”

Este fél tíz körül a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úton álló Sztálin-szobrot, a zsarnokság jelképét. A Rádiónál a tizenhat pont beolvasását követelték, ezt azonban megtagadták tőlük. A feldühödött tömeg jelszavakat skandált.

„Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”
„ Ruszkik haza!”
„Aki magyar – velünk tart!”

Sötétedéskor eldördültek az első lövések, megindult a fegyveres harc.

Másnap, 24-én reggel szovjet tankcsapatok vonultak be Budapestre a felkelés elfojtására. Az idegen katonaság megjelenésével a felkelés nemzeti szabadságharccá változott.

A főváros számos pontján fegyveres ellenállók vették fel a harcot.
A harcosok között sok volt a tizenéves pesti srác. Az inkább megfélemlítésnek szánt szovjet beavatkozás kudarcot vallott.

„Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék.
Minden áldott este, fényben megfürödnék.
És ha egyszer engem, lánckerék taposna,
Alattam a föld is, sírva beomolna.

A fordulat október 28-án következett be. Nagy Imre miniszterelnök a forradalom oldalára állt. Tűzszünetet rendelt el és „nemzeti demokratikus mozgalomnak” nyilvánította a megmozdulásokat. Újra a Kossuth-címer lett a hivatalos állami jelkép, március 15-e pedig ismét nemzeti ünneppé vált. Újjáéledt a többpártrendszer is. A kormányfő kérte a szovjet csapatok kivonását Budapestről, majd az országból.

1956. november 4-én vasárnap hajnalban megindult az elsöprő erejű szovjet támadás a magyar forradalom eltiprására. 5 óra 20 perckor a Szabad Kossuth Rádióban hangzott el Nagy Imrének népéhez intézett utolsó szózata:

A beszéd bejátszása.

A túlerő egy hét alatt felszámolta az ellenállást.
A történelem kereke végül úgy fordult, hogy a hősök áldozata nem volt hiába való.
1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot.


---------------------------------------------------------------------------------------

Prózai szövegrészek:
1945-ben egy megnyomorodott nép- hat év háborús borzalma után- hittel bizakodással tekintett a jövőbe s látott hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez. Éhesen rongyosan, fázva és hajléktalanul kiáltotta: Felszabadultunk!
Felszabadultunk szovjet segítséggel, ezért azonban keményen meg kellett fizetnünk. A segítségnyújtás mögött ott lapult a zsarnokság. Testet nyomorító, lelket bénító, megalkuvásra kényszeríytő idő következett.

A 40-es évek végén, az 50-es évek elején mindent szovjet mintára tettünk. A túlzott iparosítás, a mezőgazdaság visszaszorítása, a torz gazdaságpolitika az országot lehetelen helyzetbe hozta.

---------------------------
1956 október 23-a kedd volt, verőfényes kora őszi nap. Délután tízezernyi budapesti egyetemista indult a Petőfi szoborhoz. Egyre nőtt a lárma zúgott, tombolt a tömeg. Negyvennyolcas dalokat harsogott mindenki, zászlók lengtek: piros fehér zöld lobogók.

Valamelyik ablakpárkányon megjelent egy fiatalember, a publikumnak feltűnt, figyelték. Kimászott, s akrobata ügyességgel, ollóval kivágta a csillagos népköztársasági címert a lobogó közepéről. Ujjongás, éljenzés közepette vonult a Kossuth nótát zúgó tömeg a Rádió felé.

Már sötét volt. A tömeg a Parlamenthez vonult. Mindenki várt, azt remélte, hogy Nagy Imre fog beszédet mondatni.
A jelszavak sokasodtak.

Nagy Imrére szavazunk, magyar kormányt akarunk!
Minden ország katonája maradjon a hazájában!
Vesszen Rákosi!

------------------------------------