Kézműves március 15-re

 

Műsorterv március 15-re

1. Jó százhatvan évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmának része volt hazánk.

.2.  Az idegen uralmat nem tűrte a magyar nép, 1848. március 15-én fellázadt.

3. A márciusi ifjak, köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével győzött a pesti forradalom, amelyhez csatlakozott az ország népe.

 4.       Nem érünk rá várakozni, Szaporán,

        Ma jókor van , holnap késő lesz talán.

        Ha bennünket még mostan megvettek,

       Az Úristen kegyelmezzen Tinektek!

5-6. Mit őseink egy ezredév előtt tevének, azt kell tenni most tinektek:

                     Bármily erővel ,bármely áldozattal,

                     Ha mindegy szálig elvesztek belé, hazát kell nektek is teremteni,

                     mely szebb a réginél!

7-8. Fegyvert fog a szegény nép: ragyog újra reménység!

               fogunk élni embermódra  - Bécsben Budán megértsék!

               Zöldülnek már a nyárfák, háromszínű kokárdák,

               piros tollak virítanak,- tavasz készül, szabadság.

Mindenki. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epekedve. Annyi éjen át, mint kísértet, bolyongott lelkünk a világba érted.

1-2.                  Zúgjatok harangok, ős magyar harangok,

                      Elmentek végre az idegen bitangok

                      Hirdessétek zúgva  az egész világnak,

                      Az első napját a magyar szabadságnak.

6-9.                .Zúgjatok  harangok, az egek is rengjenek,

                      Riasszátok talpra alélt nemzetemet

                    Hirdessétek zengve keletnek nyugatnak,

                   Lesz végre hazája a szegény magyarnak.

Zenei betét

2-4. A dicsőséges küzdelmet a bécsi udvar ármánykodása és az idegen túlerő kegyetlenül vérbe fojtotta. A magyarok forradalma és szabadságharca elveszett. 1848. március 15-e emlékét az emberek szívéből nem lehetett soha többé kitörölni.

3-5. Ezen a napon ma is országszerte nemzetiszínű zászlókat lenget a szél, a magyarok kokárdát tűznek a ruhájukra. Megkoszorúzzák az emlékműveket.

7-8-9.           Tűnt március nagy napja ,szép tavasz,

                         Mely felráztad a szunnyadó erőket,

                        Mely új tavaszok napját égre hoztad,

                        Mely új remények ibolyáját fontad.

10.   Nem felejthetjük soha a régi korok hőseit és tetteiket. Az ő hazaszeretetük emlékeztessen minket arra,- még ha életünk már szabad is, -hogy otthonunk csak egy van.

Mindenki:    A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

 ----------------------------------------------------------------

1. Március 15-én az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük.

2.  Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!

3.

„Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,

Beteg, megzsibbadt gondolat!

Kiálts fel érzés! melly nyögél

Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,

Lássátok a boldog, dicső napot.

S a honra, melly soká tűrt veletek,

Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”

4. 

Reménytelen időben,

márciusi esőben,

zenebona támadt Pesten,

Magyarország szívében.

 

A Múzeum terére,

fütyülve az esőre,

tódul a nép, árad a nép, -

Petőfi a vezére.

 

Áll a lépcsőn Petőfi:

Pest utcáit betölti

bátor hangja: Talpra, magyar! -

egész hazát betölti.

5. 

Szól Petőfi: Esküszünk!

Zúg az ország: Esküszünk!

Rabok tovább, rabok tovább,

rabok tovább nem leszünk!

 

Fegyvert fog a szegény nép:

ragyog újra reménység!

fogunk élni embermódra, -

Bécsben, Budán megértsék!

 

Zöldülnek már a nyárfák:

háromszínű kokárdák,

piros tollak virítanak, - 

tavasz készül, szabadság. 

6. 

 Tekints reánk, tekints, szabadság,

  Ismerd meg mostan népedet:

  Midőn más könnyet sem mer adni,

  Mi vérrel áldozunk neked.

  Vagy kell-e még több, hogy áldásod

  Nem érdemetlen szálljon ránk?

  E hűtlen korban mi utolsó

  Egyetlen híveid valánk!  Dal: Állj be Berci katonának!  7.  Megütik a dobot
Város közepibe,
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.

Sok magyar legénynek
Most kell elindulni,
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.

A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért. 

8.

Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,

Éljen a köztársaság!

Dal: Esik eső karikára

9.

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

---------------------------------------------------------- 

Március 15. - Versek

 Csanádi Imre: Március ünnepére

Reménytelen időben,

márciusi esőben,

zenebona támadt Pesten,

Magyarország szívében.

 

A Múzeum terére,

fütyülve az esőre,

tódul a nép, árad a nép, -

Petőfi a vezére.

 

Áll a lépcsőn Petőfi:

Pest utcáit betölti

bátor hangja: Talpra, magyar! -

egész hazát betölti.

 

Szól Petőfi: Esküszünk!

Zúg az ország: Esküszünk!

Rabok tovább, rabok tovább,

rabok tovább nem leszünk!

 

Fegyvert fog a szegény nép:

ragyog újra reménység!

fogunk élni embermódra, -

Bécsben, Budán megértsék!

 

Zöldülnek már a nyárfák:

háromszínű kokárdák,

piros tollak virítanak, - 

tavasz készül, szabadság.

Kosztolányi Dezső

Hazafiság

Ma szikratűz csak egy különc szivébe,
holnapra már nagy testvérérzelem,
mely a viharba is lobogva, égve
uralkodik büszkén százezreken.

Ma szikra, holnap láng, majd egy tüzerdő,
mely bíborával az égig lobog,
hiába tiprod el, mindég növekvő,
s ha szunnyad is, nem oltják el korok.

A fáradott ük, haldokolva még
nagy honszerelme égő fáklyalángját
átadja, s minden az utódra száll át.

Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,
átadja gyermekének, ez fiának,
aztán tovább, tovább... S a fáklya ég!

Petőfi Sándor

NEMZETI DAL

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Juhász Gyula

Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

Az apostol

 részlet

Mi célja a világnak?

Boldogság? s erre eszköz? a szabadság!

Szabadságért kell küzdenem,

Mint küzdtek érte oly sokan,

És hogyha kell elvérzenem,Mint, elvéreztek érte oly sokan!

Fogadjatok, ti szabadság-vitézek

Fogadjatok szent sorotok közé,

Zászlótokhozhűséget esküszöm.

S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp,

Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,

Habár szívemnek közepén lesz is!

Petőfi Sándor

CSATADAL

Trombita harsog, dob pereg,
Kész a csatára a sereg.
Előre!
Süvít a golyó, cseng a kard,
Ez lelkesíti a magyart.
Előre!

Föl a zászlóval magasra,
Egész világ hadd láthassa.
Előre!
Hadd lássák és hadd olvassák,
Rajta szent szó van: szabadság.
Előre!

Aki magyar, aki vitéz,
Az ellenséggel szembenéz.
Előre!
Mindjárt vitéz, mihelyt magyar;
Ő s az isten egyet akar.
Előre!

Véres a föld lábam alatt,
Lelőtték a pajtásomat,
Előre!
Én se' leszek rosszabb nála,
Berohanok a halálba,
Előre!

Ha lehull a két kezünk is,
Ha mindnyájan itt veszünk is,
Előre!
Hogyha el kell veszni, nosza,
Mi vesszünk el, ne a haza,
Előre!

Petőfi Sándor

EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES...

Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.

Ha a mi fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Ne érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!

 -----------------------------------------------

 „Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,

Beteg, megzsibbadt gondolat!

Kiálts fel érzés! melly nyögél

Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,

Lássátok a boldog, dicső napot.

S a honra, melly soká tűrt veletek,

Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”

 -------------------------------------------

 Megütik a dobot

Város közepibe,
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.

Sok magyar legénynek
Most kell elindulni,
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.

A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért.

 ----------------------------------

Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

-----------------------