Anyák napi virágok

Na, ezeket nem sikerült megcsinálnom. Legalábbis úgy nem, hogy ilyen jól mutassanak.

 

Tulipán

Nos, megcsináltam sima A/4-esből, de az igen nagy. Az igazi szerintem az ami az A/4-ből leesik. Az a méret már aranyos.  Egyszerű és nagypn mutatós.

Anyák napi versek 4.

Nagymamámnak

Örömömben, bánatomban
mindig velem voltál,
mikor beteg voltam,
gondosan ápoltál.

Hogyha szükségem volt,
adtál jótanácsot,
mikor ünnepünk volt,
sütöttél kalácsot.

És most eléd állok,

a szemedbe nézek,

megfogom a kezedet,

megölellek Téged.

Kedves jó nagymamám,

köszönök mindent néked!

--------------------------------------

Lackfi János: HUZAKODÓ

Mondja a nagymama, slussz-passz, kész,
     nyisd ki a könyvet,
     fejedet tömjed,
nyughass, és
     írjad a sok leckét!

Én meg aszondom, nincs slussz-passz,
     könyv a sarokba,
     ugrik a bolha,
lecke, ne untass,
     lesz bukfenc!

Mondja a nagymama,nincs apelláta!
     Itt van a sóska,
     itt a saláta,
kész vitamingyár,
     tömd be a szádba!

Én meg aszondom, lesz apelláta!
     Nem vagyok én ló,
     zebra, hasonló,
sóska, saláta:
     köpjük a sárba!

Mondja a nagymama, kész, punktum,
     zárjuk a tévét,
     tünjön a kék kép,
mosd a fogad még,
     villogjon!

Én meg aszondom, nincs punktum,
     nyitjuk a tévét,
     villog a szép kék,
fogkefe, fogkrém,
     rád untunk!

Mondja a nagymama,nincs kecmec,
     mars a szobádba,
     mars be az ágyba,
szájra lakat kell,
     csöndketrec!

Én meg aszondom, van kecmec,
     bömböl a magnó,
     döndül a padló,
táncol a vak ló,
     ünnep lesz!  

------------------------------------

Szálljon ezer áldás

a jó nagymamára,

mindig a nap süssön

ezüstös hajára.

Öröm légyen élete,

mosolygós és derűs,

ne legyen egy napja se

szomorú, keserű.

--------------------------------

Jó nagymama azt kívánom

e szép napon néked,

kerüljön a gond, a bánat

örökre el téged!

Ha a hajad be is lepte

fehér őszi harmat,

azért te csak érezd magad

mindig fiatalnak!

----------------------------------------

- Weöres Sándor: Füzértánc ---

Fűzzünk lombot szép füzérbe,
rakjunk rózsát közepébe:
Kész van már a szép füzér,
rózsa díszlik közepén.

Jó pajtások, sorba álljunk,
tarka füzértáncot járjunk,
aki velünk táncot jár,
röppen, mint a kismadár!

Füzért fűzzünk, egyet, százat,
így köszöntsük jó anyánkat,
énekszóra táncolunk,
néki zengjen szép dalunk.

Rózsadíszes lombfüzérre
süssön a nap tiszta fénye,
aranysárga napvilág,
homlokunkon boldogság. 

-------------------------------------

A világon senki másnál

nem oly jó, mint nagymamánknál,

virítanak a virágok,

kapunk ott sok finomságot.

A nagymama mindig mesél,

nap nevet ránk, szeret a szél,

szavaiból százszor szőtten

csoda csillan a mesében.

Mert ő unos-útja soran

átsétált a mesék honán,

mesés mezők súgták neki,

hogy kell csodát teremtni.

---------------------------------------

Rákos Sándor: Nagyanyó

Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.

Láttad-e már
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
fel-leszáll.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál cirmos alkony
dorombol?

Gyűszűjével a fényes tű
fel-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog."

----------------------------------------

 Hogyha virág lennék,

 ölelnék jó illattal;
 Hogyha madár lennék,
 dicsérnélek zengő dallal;
 hogyha mennybolt lennék,
 aranynappal, ezüstholddal,
 beragyognám életedet csillagokkal.

 Virág vagyok: ékes
 piros szirmú, gyönge rózsaág;
 madár vagyok: fényes
 dalt fütyülő csöpp rigócskád;
 eged is: szépséges
 aranynappal, ezüstholddal,
 beragyogom életedet csillagokkal.

 

 

                             (Pákolitz István: Anyámnak)

--------------------------------------------

KÖSZÖNTŐ

A hóvirág fehér csillag,
Vele a tavasz kacsingat,
Kék csillag az ibolya,
Ő a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,
Számlálj te is annyit évben,
S mint a virág maradj vidám
És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!
Légy akárhol,
Tartsál velünk,
Anyákat köszöntjük

Életükre áldást kérünk,
Kiket úgy szeretünk.
Isten adjon minden jót,
Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,
Fogadják a hálánkat.

--------------------------

Áldás

Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.

------------------------------------

Mentovics Éva : Az én anyukám

 

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok. 

 

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

 

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

 

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
 

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

 

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.

------------------------------------------------------

 

Mentovics Éva : Az én titkom

 

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

 

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
 

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.
 

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,   

aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet. 

 

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.

------------------------------------------------------------

 

Mentovics Éva : Te vagy a Hold, meg a Nap

Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
 

Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad. 

 

Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’. 

 

Mint zápor, mely aláhullva
megpihen a földeken
- megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen. 

 

Mint a szép Nap melengető,
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra. 

 

Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek. 

 

Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!

 

--------------------------------------------------------

Mentovics Éva : Elmesélem, hogy szeretlek

 

Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.

 Ölelgettél, cirógattál,

ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.

 

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
 

Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.

 

 

 

Anyák napjára

Ha én nagy leszek, Te kicsi
tiéd lesz a babakocsi
Én dolgozom, Te játszol
várat építsz, fára mászol
Leviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre,
Boltba is én megyek,
veszek tejet, kenyeret,
banánt is mert szereted.
Hazaérek, ölbe veszlek,
úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK

 

 

 

 

 

------------------------------------------------------------

 

---------------------------------------------------

Balogh József: Édesanyám- nagyanyó

Május első vasárnapja

Édesanyák ünnepe.

Mintha ez az új tavasz is

Friss fényt nékik küldene,

S a madarak dalaikat

Csupán értük zengenék.

Simogató fűszálakkal

Nekik tiszteleg a rét.

E napra várt virágvázánk,

Szemünk csenddel van teli.

Édesanya-nagyanyónak

Hullnak örömkönnyei.

Ketten állunk most előtted:

Kisfiam, s a fiad én,

Két gyermeked köszönt téged

Édesanyák ünnepén.

---------------------------------------------------

Kálnay Adél: Levél Anyához!

Anya, én magam sem tudom, mi történt velem,

Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem,

Még a hangom is megváltozott,

Pofákat vágok és ugrándozok

Még akkor is, amikor tudom,

Nem volna szabad,

S néha az elfojtott nevetéstől

Rázkódik velem a pad...

Anya én sem tudom, mi lett énvelem,

De már nem tudok megülni csendesen,

Mindenről eszembe jut valami más,

Nehezebben megy a tanulás,

Időnként csak úgy ábrándozom a könyv fölött,

Máskor meg mindenkit fellökök,

Idétlenkedem, mondják, akik látnak,

És én is inkább látom magam valaki másnak

Mint kedves, jó gyereknek,

Aki régen annyira örült minden apróságnak,

Cukornak, perecnek...

Most mindig valami más kell,

Divatos ruhák, pénztárca sok pénzzel,

tudom, jobb lenne lenni jónak, megint kedves

szófogadónak,

Nem értem, miért nem jön ez össze,

Ó, jöjjön már valaki, s újra töltse

Fejembe azt a sok-sok illemszabályt

És tanácsot, amit tőled kaptam,

Mióta csak vagyok neked...

Mert ez mind valahogy most elveszett,

S félek nagyon, hogy mit szólsz ehhez...

Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz,

De azt éreznem kell, hogy szeretsz,

Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,

Még jobban talán, mint egykoron,

S éreznem kell, hogy türelmed végtelen...

Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem! 

 

-----------------------------------------------------------------

Weöres Sándor: Nap jön...

Nap jön a menny hajlatán,

arca nyíló tulipán,

ő legyen az én anyám,

ő legyen az én anyám.

 

Hold jön a menny hajlatán,

húzza fehér égi szán,

ő legyen az én apám,

ő legyen az én apám. 

------------------------------------------------

Szakály Dezső: A leghatalmasabb 

Nem az a leghatalmasabb, 
aki ország-világ ura. 
Nem az a leghatalmasabb, 
aki szelek, tengerek fölött 
uralkodik. 
Nem az a leghatalmasabb, 
akinek a legtöbb öldöklő 
fegyvere van, 
az sem, akinek legnagyobb 
a kincse, gazdagsága, 
hanem az a leghatalmasabb, 
aki embert szül a világra.

----------------------------------------------------

 Kányádi Sándor: Két kis kezecske

Két kis kezecske,

dolgos,

akár egy fecskepár,

szorgos.

 

Röppennek, sose

restek,

egész nap tesznek-

vesznek.

 

Este szelíden

szállnak

nyakába

édesanyának. 

-----------------------------------------------

HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Dzsida Jenő

------------------------------------------------

Piros rózsa, fehér rózsa,
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, Édesanyám,
harmat csillog bársony szirmán
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.

-------------------------------

Áldás

Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.

---------------------------------------

Tali Gitta: Mindig mondtad: szeretsz adni, és nem kívánsz érte kapni. ,,Add majd tovább gyermekednek az önzetlen szeretetet!" Ennyit kértél, s néhány jó szót, őszintén és szépen szólót. Meleg mosolyt, egy simítást, s egy őszinte kézszorítást. Ily cserére Anya képes, ily nemesen csak ő érez. Én gyermekként csak azt tudom, jó lesz, ha ezt megtanulom. Egy szál virágot, ím, hozok, s, mellé halkan ennyit mondok: ,,Én a sorstól csak azt kérem, maradj még sokáig nékem!" -------------------------------------

 A nagymama már öreg,

de fogja a kezemet,

s elvezet a gondokon át,

minden félős unokát.

A nagymama lába fáj,

mégis velem szaladgál,

versenyt fut a idővel

majd idővel megérted.

A nagymama elringat,

őrzi minden álmodat,

Köszönöm, hogy itt vagy velem,

köszönöm a szeretetet.

---------------------------------------------

Kányádi Sándor: Kelj föl nap

Ébredj, sugaras nap,

kelj föl, aranyos nap,

hóvirág, ibolya

mutatkoznak.

Zsendülő határra,

rügyező ágra,

süss fel, aranyos nap,

a világra.

Kelj föl, aranyos nap,

ragyogj, sugaras nap,

édesanyám arcát

simogassad.

-------------------------------------------

Édes anyám, kedves anyám, drága

köszönti hálás kisleánya,

hálás imánk felrepül az égbe,

jó anyánkért ezer áldást kérve.

Legyen élted nagyon hosszú boldog,

Adjon Isten örömet és sok jót!

Édes anyám, kedves anyám, drága

köszönti hálás fiacskája,

a mi imánk is szálljon fel az égbe,

lehessek anyám büszkesége.

Dolgozhassak majdan őhelyette,

neki boldog pihenőt teremtve.

Édes anyám, kedves anyám, drága

köszönti fia és leánya

megígérjük, hogy mindig jók leszünk,

jó anyánknak örömet szerezzünk!

 -------------------------------------------------

Donkó László: Anyácska

Anyuka, anyuci anyácska,
ölelő, melengető fácska,
vigyázva fog át a két karja,
lázas testemet betakarja,
simogat hűsítő kezével,
gyógyítgat ízes akácmézzel,
a rigók dalával becézget,
szemével rám a kék ég nézhet,
úton kísér tekintetével,
utamat mindég hozzá mérem,
most is köszöntöm szál virággal,
májusi futórózsaággal,
hogy sokáig legyen anyácska
ölelő, melengető fácska!

-----------------------------

Faltyné Ujvári Anna: Rigmusok

Erdő, mező virágát anyukámnak szedtem.

Kis madarak víg dalát hozzá énekelem.

Cirógató kezeit megcsókolom százszor,

mert vigyázza nyugtomat, mikor alszom, s játszom.

------------------------------------

  Édesanyám

Nagy Ferenc

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

---------------------------------------------------

Kis szívem kertjében

kis virágot leltem,

égő piros rózsa

nyílt ki e kiskertben.

Elhoztam szívemnek szép piros virágát,

kérem jó anyámra

az Isten áldását!

-----------------------------

Egy szép rózsaszálat hoztam neked anyám,

sok jó kívánsággal ma, anyák napján.

Ezt a rózsaszálat ápoltam kertemben,

a szeretetet meg kicsi szívemben.

Áldjon meg az Isten mind a két kezével,

hintse be életedet boldogsággal, fénnyel.

---------------------------

Anyák napján, édesanyám,

azt kívánom néked,

teljesüljön minden vágyad,

minden reménységed!

Jóságos két szemedben 

sose lássak könnyet,

amerre lépsz, ezer virág

borítsa a földet.

-----------------------

Ma hajnalban korán ébredtem,

hogy édesanyámat virággal köszöntsem.

A sok szeretetért, melyet tőle kapok,

neki hálával tartozok.

-----------------------

Anyák napi versek 3.

 Mentovics Éva: A LEGDRÁGÁBB ANYUKÁNAK

Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon!

Áldás

Ahány virágszál van
Ott künn a határban,
Ahány fényes csillag
Nyári éjszakában,
Oly sok évig éljen
Anyám boldogságban.
Ahány madár dalol
A virágos réten,
Ahány jó ember van
Széles e világon
Édes jó anyámra
Annyi áldás szálljon.

Áldd meg Isten

Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?
Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?
Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.
És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.

Édesanyám

Ha mosolygó arcod nézem,
Hogyha forró csókod érzem,
Tudom szeretsz édesanyám,
Szeretlek én is igazán.
Ég felé száll imádságom,
Ami jó van a világon,
Amit remél, kíván szíved,
A jó Isten mind adja meg.
Legyen örömökkel telve
Életednek minden perce.

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna
Én azt is megkeresném,
Ha csak egy csillag gyúlna
Fényét ide vezetném.
Ha csak egy madár szólna,
Megtanulnék a hangján,
Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám.

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!

Az édesanyám

Drága jó édesanyám,
Tavasz van a világon,
Nap süt le a földre,
Madár szól az ágon.
Szívünk világában
Szintén szép tavasz van,
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívünk
Szép madárénekkel,
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel.

Ébresztem a napot,

hogy ma szebben keljen,

Édesanyám felett

arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet,

minden fának ágát,

bontsa ki érette

legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót

s a vidám cinegét,

dalolja mindegyik

legvígabb énekét.

Ébresztem a szívem,

forróbban dobogjon,

az én édesanyám

mindig mosolyogjon.

 

Rezdülések
 

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.

 

Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.
 

Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.
 

Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.
 

Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.
 

Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.

 

Mentovics Éva:
A legdrágább anyukának 

Ezernyi kis apró jellel 
tudattam, hogy létezem. 
Számlálgattad a napokat, 
vajon mikor érkezem? 

Később aztán ágyam mellett 
álmot hozott szép dalod. 
Hogyha néha nyűgös voltam, 
karod lágyan ringatott. 

Mint napfény a fellegek közt, 
szivárvány a rét felett, 
úgy hinted szét éltet adó, 
melengető fényedet. 

Akárhányszor születnék is, 
nem kellene más nekem, 
azt kívánnám századszor is, 
mindig, mindig légy velem. 

Kezemben e kis virággal 
tiszta szívből kiáltom: 
Te vagy nekem a legdrágább 
Anyuka a világon.

 

Hajnaltájban napra vártam,
hüs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyüjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hult a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbevette,
sürü könnyem lecsókolta,
kedves szóval, lágyan mondta:
,,Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

 

Székely Magda: Kirándulás esőben

 

Kirándulunk vasárnap
apu, anyu meg én,
fejünk fölött faágak,
a lombon enyhe fény.

Már csokrom is van jó nyaláb,
és magyaráz apu,
ez a zsálya, az meg szarkaláb,
s az ott útilapu.

Letelepszünk a padra,
és megterít anyu,
van minden, tészta, alma,
sült hús meg savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul,
nagy felhő már az ég,
és csöppre csöpp kopogva hull,
pattog a buborék.

De nem áztunk meg a padon,
egy csöpp se hullt oda,
tetőtől talpig szárazon
értünk mégis haza,

mert egy esőkabátban,
az erdő közepén,
elfértünk mind a hárman,
apu, anyu meg én.

Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid. 

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?

Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa 

Piros rózsa, fehér rózsa 
egy csokorba összefogva, 
karjaimban alig fér el, 
alig győzöm öleléssel. 

Vedd el tőlem, édesanyám, 
harmat csillag bársony szirmán. 
Nap csókolta, szél ringatta, 
kicsi lányod szívből adja. 

Várkonyi Katalin: Dallal és virággal

Kinyílott a rózsa
Anyák ünnepére
Illatos csokorra
Bőven jut belőle.

Aki értünk annyit 
És oly szívesen fáradt
Dallal és virággal
Köszöntjük anyánkat. 

Túri Éva: Édesanyám

Édesanyám vrdd a csokrot,

s ráadásul ezt a csókot!

Szívem telve szerettel,

élj sokáig, hogy nevelj fel.

Élj skáig, számos évig,

Boldogságban véges-végig.

Gazdag Erzsi: Ringató

Ring, ring,

ring a nád.

Nádon ring a fészek.

Nádirigó kisfia,

aludj, álmodj szépet!

 

Du-du,

szól a szél.

Szól a szél dudája.

Elaludt a kisrigó.

Alszik nád és a tó.

Alszik, alszik minden.

Aludj te is, Kincsem!

 

zene: Gerendás Péter vers: Barak László 

Altatódal

Aludj karomban 
aludj nyugodtan 
álmodj szépet 
virágos rétet 
gyöngyöket 
labdát 
kirakós kockát 
suttogó erdőt 
rózsszín kendőt

aludj kislányom 
fátyol az álom 
királyfi hozza 
szívedet kincsem 
bearanyozza.

 

Gyulai Pál: Édesanyám nevenapján

Keresek virágot
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm,
S odaadom Néked.

Nem is kívánok én
Érette egyebet,
Csak, hogy Édesanyám,
Ölelj meg, csókolj meg.

Piros rózsa, fehér rózsa,
Egy csokorba összefogva
Karjaimban alig fér el,
Alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem édesanyám,
Harmat csillog bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
Kicsi lányod szívből adja.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Janicsák István: Feleselő

- Jössz játszani? - Nem megyek.

- Fára mászni? - Nem merek.

- Árkot ásni? - Nem lehet.

- Kútba nézni? - Leesek.

- Messze menni? - Elveszek.

- Táncot járni? - Szeretek!

- Kivel járod? - Teveled.

 

 

Színes szárnyú kis madárka csicsergi az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron.
Virág, madár, s az én szívem őszintén kívánja:
Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja

 

Donászi Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyillott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

Anyám

Anyám könnye fürösztgetett
Ha az élet beszennyezett.
Az öröme napsugár volt,
Rajta volt az egész égbolt.
Az o nyelve, anyanyelvem,
Az én élő örökségem,
Édesanyám én szeretlek,
S ma is szívből köszöntelek.

ÁLDD MEG ISTEN

Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?

Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?

Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.

És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.

 József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna ő azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Örömkönnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Rákos Sándor:Nagymama

A nagymama hétpettyes gumilabda.
A nagymama ide ugrik, és oda ugrik.
A nagymamának egyik lába itt, a másik a piacon,
a harmadik a boltban, negyedik a rendelőben,
ötödik az óvodában, hatodik a fakamrában,
hetedik a...., nyolcadik a...., és így tovább,
és így tovább, nem is értem: honnan van ennyi láb?
A nagymama nyúlszemmel figyel.
A nagymama nyúlfüllel fülel.
A nagymama mikor alszik is, ébren van.
A nagymama mindenütt - még ahol nincs is, ott van.

 

ÉDESANYÁM SZEME

Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat
Szór minden utamra -
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.

 

Fazekas Anna:
Hajnaltájban

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

Majtényi Erik

 

Kicsi csokrom, tarka csokrom,

úgy kötöm, hogy mosolyogjon.

Minden egy szál virágja

Kacagjon rá anyámra.

Minden kelyhe neki nyíljon,

csillag üljön minden szirmon,

harmatcseppek fénylő gyöngye,

valamennyi őt köszöntse. 

 

 

 

Zelk Zoltán: Reggel óta...

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem tanultam!
Minden amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban!

 

Anyák napjára (népköltés)

Úgy repültem, mint a madár,
pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked,
pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam,
szívem az én kertem,
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem.

Anyák napi köszöntő

Májusi vasárnap
Illatos reggele
drága jó anyukám
virágos ünnepe.

Azt kívánom mindig
Legyél boldog, vidám
Arcodról a mosoly
Tündököljön reám.

Ez a kis ajándék
beszéljen helyettem
melyet kis kezemmel
magam készítettem.

Odafutok hozzád
szorosan ölellek
Anya ugye tudod
mennyire szeretlek?

Álmomban az éjszaka

aranykertben jártam.

Aranykertben aranyfán

aranyrigót láttam.

Aranyrigó énekét

a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez

szélringatta ágon,

ahány harmatcsepp ragyog

fűszálon, virágon

Édesanyám, fejedre

annyi áldás szálljon.

(Zelk Zoltán)

3.     Vorák József: Mit adjak az idén?

Jön az „anyák napja”, jaj mit is csináljak?

Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?

Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset,

Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek.

Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak,

Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat.

Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok:

Vers és virág mellé el is mosogatok.

4.     Édesanyám, Neked adunk…(népköltés)

Édesanyám, Neked adunk

minden évben egy napot,

de Te nékünk életednek minden napját átadod.

Nincs az égen annyi csillag,

se fűszál a réten,

mint ahányszor kell, hogy mondjam

ki is vagy Te énnékem.

Megköszönöm, hogy velünk vagy,

s nem ér minket szenvedés,

arra nemcsak ez az egy nap,

de egy élet is kevés.

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.