Műsorterv március 15-re

1. Jó százhatvan évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmának része volt hazánk.

.2.  Az idegen uralmat nem tűrte a magyar nép, 1848. március 15-én fellázadt.

3. A márciusi ifjak, köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével győzött a pesti forradalom, amelyhez csatlakozott az ország népe.

 4.       Nem érünk rá várakozni, Szaporán,

        Ma jókor van , holnap késő lesz talán.

        Ha bennünket még mostan megvettek,

       Az Úristen kegyelmezzen Tinektek!

5-6. Mit őseink egy ezredév előtt tevének, azt kell tenni most tinektek:

                     Bármily erővel ,bármely áldozattal,

                     Ha mindegy szálig elvesztek belé, hazát kell nektek is teremteni,

                     mely szebb a réginél!

7-8. Fegyvert fog a szegény nép: ragyog újra reménység!

               fogunk élni embermódra  - Bécsben Budán megértsék!

               Zöldülnek már a nyárfák, háromszínű kokárdák,

               piros tollak virítanak,- tavasz készül, szabadság.

Mindenki. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epekedve. Annyi éjen át, mint kísértet, bolyongott lelkünk a világba érted.

1-2.                  Zúgjatok harangok, ős magyar harangok,

                      Elmentek végre az idegen bitangok

                      Hirdessétek zúgva  az egész világnak,

                      Az első napját a magyar szabadságnak.

6-9.                .Zúgjatok  harangok, az egek is rengjenek,

                      Riasszátok talpra alélt nemzetemet

                    Hirdessétek zengve keletnek nyugatnak,

                   Lesz végre hazája a szegény magyarnak.

Zenei betét

2-4. A dicsőséges küzdelmet a bécsi udvar ármánykodása és az idegen túlerő kegyetlenül vérbe fojtotta. A magyarok forradalma és szabadságharca elveszett. 1848. március 15-e emlékét az emberek szívéből nem lehetett soha többé kitörölni.

3-5. Ezen a napon ma is országszerte nemzetiszínű zászlókat lenget a szél, a magyarok kokárdát tűznek a ruhájukra. Megkoszorúzzák az emlékműveket.

7-8-9.           Tűnt március nagy napja ,szép tavasz,

                         Mely felráztad a szunnyadó erőket,

                        Mely új tavaszok napját égre hoztad,

                        Mely új remények ibolyáját fontad.

10.   Nem felejthetjük soha a régi korok hőseit és tetteiket. Az ő hazaszeretetük emlékeztessen minket arra,- még ha életünk már szabad is, -hogy otthonunk csak egy van.

Mindenki:    A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

 ----------------------------------------------------------------

1. Március 15-én az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük.

2.  Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!

3.

„Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,

Beteg, megzsibbadt gondolat!

Kiálts fel érzés! melly nyögél

Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,

Lássátok a boldog, dicső napot.

S a honra, melly soká tűrt veletek,

Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”

4. 

Reménytelen időben,

márciusi esőben,

zenebona támadt Pesten,

Magyarország szívében.

 

A Múzeum terére,

fütyülve az esőre,

tódul a nép, árad a nép, -

Petőfi a vezére.

 

Áll a lépcsőn Petőfi:

Pest utcáit betölti

bátor hangja: Talpra, magyar! -

egész hazát betölti.

5. 

Szól Petőfi: Esküszünk!

Zúg az ország: Esküszünk!

Rabok tovább, rabok tovább,

rabok tovább nem leszünk!

 

Fegyvert fog a szegény nép:

ragyog újra reménység!

fogunk élni embermódra, -

Bécsben, Budán megértsék!

 

Zöldülnek már a nyárfák:

háromszínű kokárdák,

piros tollak virítanak, - 

tavasz készül, szabadság. 

6. 

 Tekints reánk, tekints, szabadság,

  Ismerd meg mostan népedet:

  Midőn más könnyet sem mer adni,

  Mi vérrel áldozunk neked.

  Vagy kell-e még több, hogy áldásod

  Nem érdemetlen szálljon ránk?

  E hűtlen korban mi utolsó

  Egyetlen híveid valánk!  Dal: Állj be Berci katonának!  7.  Megütik a dobot
Város közepibe,
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.

Sok magyar legénynek
Most kell elindulni,
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.

A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért. 

8.

Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,

Éljen a köztársaság!

Dal: Esik eső karikára

9.

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

----------------------------------------------------------