Húsvéti kézműves

Kézműves március 15-re

 

Műsorterv március 15-re

1. Jó százhatvan évvel ezelőtt az osztrák császár birodalmának része volt hazánk.

.2.  Az idegen uralmat nem tűrte a magyar nép, 1848. március 15-én fellázadt.

3. A márciusi ifjak, köztük Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével győzött a pesti forradalom, amelyhez csatlakozott az ország népe.

 4.       Nem érünk rá várakozni, Szaporán,

        Ma jókor van , holnap késő lesz talán.

        Ha bennünket még mostan megvettek,

       Az Úristen kegyelmezzen Tinektek!

5-6. Mit őseink egy ezredév előtt tevének, azt kell tenni most tinektek:

                     Bármily erővel ,bármely áldozattal,

                     Ha mindegy szálig elvesztek belé, hazát kell nektek is teremteni,

                     mely szebb a réginél!

7-8. Fegyvert fog a szegény nép: ragyog újra reménység!

               fogunk élni embermódra  - Bécsben Budán megértsék!

               Zöldülnek már a nyárfák, háromszínű kokárdák,

               piros tollak virítanak,- tavasz készül, szabadság.

Mindenki. Oh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epekedve. Annyi éjen át, mint kísértet, bolyongott lelkünk a világba érted.

1-2.                  Zúgjatok harangok, ős magyar harangok,

                      Elmentek végre az idegen bitangok

                      Hirdessétek zúgva  az egész világnak,

                      Az első napját a magyar szabadságnak.

6-9.                .Zúgjatok  harangok, az egek is rengjenek,

                      Riasszátok talpra alélt nemzetemet

                    Hirdessétek zengve keletnek nyugatnak,

                   Lesz végre hazája a szegény magyarnak.

Zenei betét

2-4. A dicsőséges küzdelmet a bécsi udvar ármánykodása és az idegen túlerő kegyetlenül vérbe fojtotta. A magyarok forradalma és szabadságharca elveszett. 1848. március 15-e emlékét az emberek szívéből nem lehetett soha többé kitörölni.

3-5. Ezen a napon ma is országszerte nemzetiszínű zászlókat lenget a szél, a magyarok kokárdát tűznek a ruhájukra. Megkoszorúzzák az emlékműveket.

7-8-9.           Tűnt március nagy napja ,szép tavasz,

                         Mely felráztad a szunnyadó erőket,

                        Mely új tavaszok napját égre hoztad,

                        Mely új remények ibolyáját fontad.

10.   Nem felejthetjük soha a régi korok hőseit és tetteiket. Az ő hazaszeretetük emlékeztessen minket arra,- még ha életünk már szabad is, -hogy otthonunk csak egy van.

Mindenki:    A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

 ----------------------------------------------------------------

1. Március 15-én az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük.

2.  Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!

3.

„Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,

Beteg, megzsibbadt gondolat!

Kiálts fel érzés! melly nyögél

Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,

Lássátok a boldog, dicső napot.

S a honra, melly soká tűrt veletek,

Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”

4. 

Reménytelen időben,

márciusi esőben,

zenebona támadt Pesten,

Magyarország szívében.

 

A Múzeum terére,

fütyülve az esőre,

tódul a nép, árad a nép, -

Petőfi a vezére.

 

Áll a lépcsőn Petőfi:

Pest utcáit betölti

bátor hangja: Talpra, magyar! -

egész hazát betölti.

5. 

Szól Petőfi: Esküszünk!

Zúg az ország: Esküszünk!

Rabok tovább, rabok tovább,

rabok tovább nem leszünk!

 

Fegyvert fog a szegény nép:

ragyog újra reménység!

fogunk élni embermódra, -

Bécsben, Budán megértsék!

 

Zöldülnek már a nyárfák:

háromszínű kokárdák,

piros tollak virítanak, - 

tavasz készül, szabadság. 

6. 

 Tekints reánk, tekints, szabadság,

  Ismerd meg mostan népedet:

  Midőn más könnyet sem mer adni,

  Mi vérrel áldozunk neked.

  Vagy kell-e még több, hogy áldásod

  Nem érdemetlen szálljon ránk?

  E hűtlen korban mi utolsó

  Egyetlen híveid valánk!  Dal: Állj be Berci katonának!  7.  Megütik a dobot
Város közepibe,
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.

Sok magyar legénynek
Most kell elindulni,
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.

A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért. 

8.

Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,

Éljen a köztársaság!

Dal: Esik eső karikára

9.

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

---------------------------------------------------------- 

Március 15. - Versek

 Csanádi Imre: Március ünnepére

Reménytelen időben,

márciusi esőben,

zenebona támadt Pesten,

Magyarország szívében.

 

A Múzeum terére,

fütyülve az esőre,

tódul a nép, árad a nép, -

Petőfi a vezére.

 

Áll a lépcsőn Petőfi:

Pest utcáit betölti

bátor hangja: Talpra, magyar! -

egész hazát betölti.

 

Szól Petőfi: Esküszünk!

Zúg az ország: Esküszünk!

Rabok tovább, rabok tovább,

rabok tovább nem leszünk!

 

Fegyvert fog a szegény nép:

ragyog újra reménység!

fogunk élni embermódra, -

Bécsben, Budán megértsék!

 

Zöldülnek már a nyárfák:

háromszínű kokárdák,

piros tollak virítanak, - 

tavasz készül, szabadság.

Kosztolányi Dezső

Hazafiság

Ma szikratűz csak egy különc szivébe,
holnapra már nagy testvérérzelem,
mely a viharba is lobogva, égve
uralkodik büszkén százezreken.

Ma szikra, holnap láng, majd egy tüzerdő,
mely bíborával az égig lobog,
hiába tiprod el, mindég növekvő,
s ha szunnyad is, nem oltják el korok.

A fáradott ük, haldokolva még
nagy honszerelme égő fáklyalángját
átadja, s minden az utódra száll át.

Meggyújtja ő, s a tűzár szerteárad,
átadja gyermekének, ez fiának,
aztán tovább, tovább... S a fáklya ég!

Petőfi Sándor

NEMZETI DAL

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Juhász Gyula

Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

Az apostol

 részlet

Mi célja a világnak?

Boldogság? s erre eszköz? a szabadság!

Szabadságért kell küzdenem,

Mint küzdtek érte oly sokan,

És hogyha kell elvérzenem,Mint, elvéreztek érte oly sokan!

Fogadjatok, ti szabadság-vitézek

Fogadjatok szent sorotok közé,

Zászlótokhozhűséget esküszöm.

S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp,

Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,

Habár szívemnek közepén lesz is!

Petőfi Sándor

CSATADAL

Trombita harsog, dob pereg,
Kész a csatára a sereg.
Előre!
Süvít a golyó, cseng a kard,
Ez lelkesíti a magyart.
Előre!

Föl a zászlóval magasra,
Egész világ hadd láthassa.
Előre!
Hadd lássák és hadd olvassák,
Rajta szent szó van: szabadság.
Előre!

Aki magyar, aki vitéz,
Az ellenséggel szembenéz.
Előre!
Mindjárt vitéz, mihelyt magyar;
Ő s az isten egyet akar.
Előre!

Véres a föld lábam alatt,
Lelőtték a pajtásomat,
Előre!
Én se' leszek rosszabb nála,
Berohanok a halálba,
Előre!

Ha lehull a két kezünk is,
Ha mindnyájan itt veszünk is,
Előre!
Hogyha el kell veszni, nosza,
Mi vesszünk el, ne a haza,
Előre!

Petőfi Sándor

EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES...

Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.

Ha a mi fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Ne érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!

 -----------------------------------------------

 „Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról,

Beteg, megzsibbadt gondolat!

Kiálts fel érzés! melly nyögél

Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,

Lássátok a boldog, dicső napot.

S a honra, melly soká tűrt veletek,

Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.”

 -------------------------------------------

 Megütik a dobot

Város közepibe,
Felteszik a zászlót
Torony tetejire.

Sok magyar legénynek
Most kell elindulni,
Sok magyar menyecskét
Özvegyen kell hagyni.

A szép szabadságért,
Szép magyar hazáért,
Háromszínű zászló
Oltalmazásáért.

 ----------------------------------

Itt a nyilam! mibe lőjjem?
Királyi szék áll előttem,
Belelövöm bársonyába,
Hogy csak ugy porzik kínjába'.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

A korona nagyon drága,
Nem való az a királyra;
A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Piros bársony köpönyege,
Ide vele, hamar ide,
Lesz belőle lótakaró,
Ugyis épen arra való,
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Arany pálca a markában,
Csavarjuk ki hamarjában;
Ásót, kapát a kezébe,
Ássa meg a sírját véle!
Éljen,
Éljen a köztársaság!

Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.
Éljen,
Éljen a köztársaság!

-----------------------

Farsangi jelmezek

 

Tündér, Hófehérke, Postás, Óriás baby,  Római katona, Csontváz, 2 bohóc

Bohóc, Cica, Tigris, Vadász

Virág, Boszorkány, Pompom lány, Hastáncosnő, Betyár, Cowboy, Hótündér, Kalóz

Farsangi versek

tóth László: A vándor

Szúnyog lába a vacsorám,

két szál szalma a nyoszolyám,

fél karom a fejem alja,

birodalmam: folyó partja.

Réztallérok a csillagok,

mind az enyém- gazdag vagyok,

s álmomban lágy szellő hátán

átrepülök Fátrán s Tátrán.

Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője   —   vers

Jancsi bohóc 
a nevem 
Cintányér a 
tenyerem. 

Orrom krumpli, 
szemem szén, 
Szeretném ha 
szeretnél! 

Velem nevetsz, 
ha szeretsz, 
Ha nem szeretsz 
elmehetsz! 

Szívem, mint a 
cégtábla, 
ruhámra van 
mintázva. 

Kezdődik 
a nevetés, 
Tíz forint a 
fizetés. 

Ha nincs pénzed, 
ne nevess. 
Azt nézd innen 
elmehess!

----------------------------

Gazdag Erzsi: Itt a farsang (részlet)
"Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé."

--------------------------------

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pönögjenek citerák!
Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!
Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!
Három napig tart a vígság
majd a böjtben alhatunk.

---------------------------------

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!

------------------------------------

Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

-------------------------------------------

Kikiáltó

Tél, tél dáridom
Trombitaszó hallik
Tári-tári tárirom
Mulatozni illik.

Körül áll a maszkabál
Kandi bohóc a király
Farsangolók tarka népe
Síppal-dobbal muzsikál.

---------------------------------------------

Trombita harsan, itt van a farsang...

Trombita harsan, itt van a farsang
karnevál, karnevál!
Sutban a gondom, 
mert a porondon
áll a bál, áll a bál!
Zeng-bong a kacaj,
a suliban nagy a zaj.

---------------------------------------------

Rákos Sándor: Három vándor   —   vers

Baktat három vándor, 
Benedek, József, Sándor. 
Elöl megy Sándor, 
Sándor után József, 
József után Benedek: 
Ők hozzák a meleget! 

--------------------------------------

Weöres Sándor: A medve töprengése   —   vers

Jön a tavasz, megy a tél, 
Barna medve üldögél: 
- Kibújás vagy bebújás? 
Ez a gondom óriás! 

Ha kibújok, vacogok, 
Ha bebújok, hortyogok: 
Ha kibújok, jó eszem, 
Ha bebújok, éhezem. 

Barlangból kinézzek-e? 
Fák közt szétfürkésszek-e? 
Lesz-e málnak, odu-méz? 
Ez a kérdés de nehéz! 

--------------------------------

Pereces

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat,
jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

-------------------------------

Ha valaki vígan él   —   vers

Ha valaki vígan él, 
a juhász éppen úgy él. 
Az erdőben,,a mezőben 
Sétál, pipál, furulyál, 
Billeg-ballag, meg-megáll. 
--------------------------------

Osváth Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

---------------------------------

Fenyves Mária: Cirkuszban
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.

-------------------------------------------

Nyulász Péter: Farsang

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,

lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.

Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,

fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.

Pille nem jó, hanem cica!

Elég lesz egy csíkos ruha,

cérna bajusz, hosszú farok,

láthatnák, hogy macska vagyok.

Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,

esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.

Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez

Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:

ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.

Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,

öltsél cifra maskarát,

szökjünk, tomboljunk.

Itt a farsang,

pönögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk

fehér gyöngysor a foga,

Együnk-igyunk,

dorbézoljunk,

nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon

nyírfakéreg bocskorunk!

Három napig tart a vígság

majd a böjtben alhatunk.

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,

daloljatok fiúk,

itt a farsang, haja-huj,

ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban

nagy örömet ünnepel,

múlik a tél, haja-huj,

s a tavasznak jönni kell!

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,

keringőzik a kanál,

Csárdást jár a habverő,

bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,

táncosra vár a kosár,

A kávészem int neki,

míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!

habos fánk a jutalom.

Mákos patkó, babkávé,

értük van a parádé.

Drégely László: Karnevál

Pörög a sok táncospár

Trilla-lalla, haj,

Három napja áll a bál

Trilla-lalla, haj!

Ferkó fején korona,

Paprika az orra,

Karnevál-hercegnek

Udvari bohóca.

Mögötte Sárika

Tipeg, mint egy dáma,

Hátán színes legyező:

Ő egy kényes páva.

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutya

bálba gyalogolna,

nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha.

Czeglédy Gabriella: Áll a bál

Farsangi fánk,

pufóka,

teremben áll

a móka.

Kéményseprő,

Piroska,

a szakács meg

a kukta

ropják együtt

a táncot,

mind megeszik

a fánkot.

Galambos Bernadett: Farsangi fánk

Szalagos a csuda fánk,

nekünk süti nagyanyánk.

Alig győzi, alig bírja,

minden lurkó elkapkodja.

Csuda jó az illata,

kerek szalag takarja.

Lekvárt rakjunk közepébe,

hadd kerüljön a bendőnkbe!

Osváth Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,

sül a fánk.

Fényessárga serpenyőből

ragyog ránk.

Illatozik,

nő, dagad,

az orrunkat csiklandozó

jó falat.

Már a tálon

a sok fánk,

Fehér cukorfelhő alól

nevet ránk.

Ránk nevet

és integet.

Itt a farsang, vidám farsang,

gyerekek.

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!

Egy üst zsír feketéllett a tüzön.

De amikor kezdett duzzadni a fánk,

Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”

Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,

de ott sem volt biz egy sziporka sem...

Holott kezdett már esteledni ránk.

Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!

Se fánk – se fánk...

Drégely László: Jancsi -bohóc

Hipi-hop,

Itt vagyok,

Szamárfület

Mutatok.

Hoplá-hó,

Táncolok,

Ugye milyen

Szép vagyok?

Orrom retek,

Fülem kajla,

Aki itt van,

Hangom hallja:

Jancsi bohóc

Az én nevem,

Aki sír, azt

Kinevetem!

Devecsery László: Bohóc-biztató

Gyertek, gyertek, gyerekek!

Én veletek nevetek!

Mosolyogjunk, kacagjunk,

kacagtatók maradjunk!

Néha úgyis rossz a világ:

víg kedvünkből nyíljon virág!

Szedjük gyorsan nagy csokorba!

Nézzük meg, hogy ki mogorva!

Adjuk néki ezt a csokrot,

vidámságból termett bokrot…

Ő se legyen szomorú,

elkerülje őt a bú!

Most mindenki nevessen;

mosolyogva szeressen.

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond-bálban jártam

az este,

a szamárral táncolt

a kecske.

Három majom húzta

a nótát,

vasvillával ettek

szamócát.

Be is csípett egy-két

legényke,

lisztes zsákot húztak

a pékre,

hordón lovagolt egy

bohóc ott,

két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt

a róka,

fején árvalányhaj-

-paróka,

víg paprikajancsi

dobolt rám!-

ilyen volt a híres

bolond-bál.

Kanizsa József: Farsangi maszkabál
Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.

Donkó Sándor: Bohóc
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...

Garai Gábor: Táncdal
Citera pengi: körbe, járjad,
Katica, Böske, szedd a lábad!
Lobog a rózsa, rezeda bokra,
tavaszi lázban rezeg a szoknya.
Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.


Szepesi Attila: A bohóc
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.
Osváth Erzsébet: Sül a fánk
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

Fenyves Mária: Cirkuszban
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.
Tarbay Ede: Farsangi maskarák
ÖRDÖGÖK
Három lyukas
vicsori-fogas
kivájt-bélű, sárgatök:
mi vagyunk az ördögök!
ANGYALOK
Három fehér
tollas, pucér
inges, réklis szárnyasok:
mi vagyunk az angyalok!
ÖRDÖGÖK
Azt kívánjuk
este, reggel
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek!
ANGYALOK
Fazekukba
pulyka, kappan,
mindenféle jó főjön,
kéményük is füstöljön!
ÖRDÖGÖK ANGYALOK
Kolbász, sonka,
csülök, borda,
diós, mákos mind jöhet,
itt a zsákunk, töltsétek meg!

Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál
Szól a Csóka:
-Varjú Vendel!
Holnap bál lesz,
ne feledd el!
Diszkógöncben
vagy frakkban,
légy ott, hiszen
farsang van;
fürge szárnyán
mókát szállít
január.
Ám a Varjú
ennyit mond csak:
-Kár, kár, kár.
Végül persze
elmegy Vendel,
polkázik a
verebekkel,
tangózik a
sirállyal,
mulatatja
vidám dal.
S mikor farsang
farkát húzza
február
így szól Vendel:
-Kár, hogy elmúlt,
kár, kár, kár!
Vidor Miklós: Bolond-bál
Bolond bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre.
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
kék füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál!

Kiss Anna: Bögre-bál
Bödön ledübben
Réztál lecsattan
Fazéknak lángon
Tejhabja lobban
Rebben a lámpa
Daráló járja
Egerek jönnek
A bögre-bálba
Kemence döngi
Vastepsi zengi
Fütyül a kulcsluk
Nincs itthon senki

Gazdag Erzsébet: Cincér lakodalom
Szörnyű sok a sokadalom
Áll a cincér lakodalom.
Tücsök és a kabóca
a vigalom bohóca.
Megsütöttek három bolhát,
s hat szunyognak száraz combját
kirántották ebédre.
-Jó étvágyat melléje!-
Mondóka
Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.
Farsangi mulatságra
2-Sárga murok, zöld uborka,
Szökjünk, mint a kecskebéka!
-Hó te Gyurka, hó te hó!
Ne szökjél úgy, mint a ló.
-Hogyha hívnak, fogadd el!
Ha kergetnek, szaladj el!
-Tágasságot nekünk is,
Ha kicsikék vagyunk is!
Sarkady Sándor: Kikiáltó
Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.

Csoóri Sándor: Esti párbeszéd
Jó estét, hársfa!
Hová készülsz?
-Bálba!
Hová, milyen bálba?
-Hold udvarába
sárgarigó-bálba.
Mit csinálsz te ott?
-Gyere velem majd meglátod,
ághegedűn muzsikálok,
rigóknak dalolok.

Sarkady Sándor: Kikiáltó

Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot!
Takarodjon el a tél,
Örvendezzen aki él!

-----------------------

Csoóri Sándor: Esti párbeszéd

Jó estét, hársfa!
Hová készülsz?
-Bálba!
Hová, milyen bálba?
-Hold udvarába
sárgarigó-bálba.
Mit csinálsz te ott?
-Gyere velem majd meglátod,
ághegedűn muzsikálok,
rigóknak dalolok.

-----------------

Kányádi Sándor : Ne félj!

Ne félj, ne félj!
Múlóban már a tél.

A nap, a nap
lassan erőre kap.

Remény, remény
ragyog az ág hegyén.

De még, de még
tartja magát a jég.

De már, de már ripeg-ropog,
akár az ablak üvege,

ha labda töri be.

----------------------------

Elmúlt farsang el, el, el,

kinek használt, kinek nem,

Nekem használt, neked nem

én táncoltam, te meg nem.

--------------------

Osvát Erzsébet:
Csudabolt-furabolt

Szomszédunkban
nyílt egy bolt.
Ha beléptem, csengő szólt.
Árultak ott
- hallj csodát! -
csuda-fura portékát:
szúnyogcsípést,
sült galambot,
békalencsét,
makimajmot,
ugribugri
szöcskét, nyulat,
szivárványszín
szökőkutat...
De legszebb egy kalap volt.
Kerek, mint a telihold.
Szalmakalap,
karimás.
Én vettem meg, senki más!