Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
Húzza-rázza hűsszellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Kopog a jég,
hull a hó,
várost járja
Télapó.
Fáradt lábbal
lépeget,
mert várja őt
sok gyerek.
Teli zsákja
hátát nyomja,
szakad a hó
völgyre, dombra.
Ősz szakállán
jégcsapok,
keze fázik,
ég, sajog.
Utcát, várost,
éjjel járja,
sietteti
sok munkája.
----------------------------------------
Csányi György: Télapó kincsei
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
----------------------------------
Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi
Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.
Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.
Januárban havas a határ,
sűrű sárral jön a Február!
Március már fényesedik,
Április csak kényeskedik,
Május végre kivirágzik,
Június napfénnyel játszik.
Júliusban simogat a nyár,
Augusztusban aranyos a táj.
Szeptember csak szeplősödik,
Október már felhősödik,
Novemberben nagy a huzat,
December meg pont egy tucat.
Gazdag Erzsi: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
Süt még nap a nyáron!"
Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.
--------------------------------------
Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?
Honnan jöttél Télapó?
Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
----------------------------
Hóországban van a háza,
ősz szakállát hűs szél rázza.
Nagy puttonyát telerakta,
roskadozik is alatta.
Szól a csengő, ide hallgass!
Szaporán fut hat rénszarvas.
Felszállnak a magas égig,
hófelhőket is elérik.
Hull a pelyhes fehér hó
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.
Télapó,
Télapó,
rázd meg a
szakállad,
puttonyod
terhétől
szabadítsd meg
vállad.
Hull a hó,
fúj a szél,
fut veled
a szánkó,
szarvasok
patkóját
fényesíti
jég, hó.
Ablakok
ölében
kiscipők
feszengnek,
osztod a
jóságot
sok-sok
kisgyereknek.
Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
------------------------------------------
Télapó itt van
Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta,
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
.jpg)
.jpg)
